„Lenn az alföld tengersík vidékin / Ott vagyok honn, ott az én világom / Börtönéből szabadúlt sas lelkem, / Ha a rónák végtelenjét látom.” Így öntötte verssorokba az alföldi táj iránti végtelen szeretetét Petőfi Sándor Az Alföld című versében. A programsorozat stábját pedig Juronics Tamás táncművész, koreográfus és színházi rendező idegenvezette, aki ugyancsak ezer szállal kötődik Szegedhez és persze a térséghez. 1993 óta a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője, 2008 és 2013 között pedig a Szegedi Nemzeti Színház művészeti igazgatója is volt. Hol máshol, mint az eklektikus, neobarokk stílusú színháznál álltunk meg elsőként, melynek épülete erősen kötődik a város egyik fontos eseményéhez, az 1879-es nagy árvízhez. „Nagyon érdekes, hogy egy ilyen hatalmas, romboló erő, amely letarolta a várost, olyan komoly dinamikákat adott az újjáépítésnek, hogy ez a színház már négy évvel később, 1883-ban állt.”
Egy színházcsináló ember számára kultikus helyre, a Dóm térre, a Szegedi Szabadtéri Játékok helyszínére is ellátogattunk, megcsodáltuk a szegedi dóm csodálatos épületét és egy igazi „szegedikumot”, a Nemzeti Pantheont is, mely a magyar történelem, tudomány, irodalom, zene és képzőművészet nagyjainak állít emléket. A napfény városa nem csak gyönyörű, de igazi kulturális és tudományos központ, nehéz nem beleszeretni. Aki betér Szegedre, fellélegzik, valamiféle könnyedséget, barátságosságot talál, meséli Juronics, és nyitottságot, ami nagyon ritka Magyarországon.
Hódmezővásárhelyet is érintettük, s megtudtuk, hogy régen „paraszt Párizsnak” hívták, ami nem véletlen, hiszen a város építészetének és hangulatának valóban volt és ma is van egyfajta nagyvárosias jellege, miközben az itt élők egyik legfontosabb jelleme a lokálpatriotizmus és a befogadói lelkület.
Ha a vármegyében akad dolgunk, ne fordítsunk hátat Csongrád-Csanádnak anélkül, hogy ne tennénk látogatást Makón, a Hagymatikumban. Ez az épület szépen példázza azt, hogyan lehet egyszerre a tradíciókhoz visszanyúlni, akár egészen a honfoglalás kori építészet hagyományaihoz, s mindemellett egészen modern és a mai kor követelményeinek is megfelelő, használható épületeket megalkotni. A térség igazán gazdag fürdőhelyekben, ott a Tisza, a vadregényes Körös-torok hosszan elnyúló, homokos partja, de termálvizek sokaságában is gyógyulhatunk, és a vizes sportok szerelmesei is találhatnak megfelelő pályákat. „Ez a környék nem bővelkedik természeti tájakban és szépségekben, például nincsenek hegyeink sem, de ha valaki Petőfihez hasonlóan kedveli a rónaságot, hamar bele fog szeretni ebbe a kifejezetten nyugalmas és vonzó tájba” – véli a rendező.
Érdemes nemcsak a nagy, hanem a kisebb településeket is meglátogatni, betérni múzeumokba, tájházakba, templomokba, hangulatos csárdákba, elvegyülni egy alföldi fesztivál forgatagában és a semmihez sem fogható vidéki hangulatban.
Ópusztaszeren, a Nemzeti Történeti Emlékparkban búcsúzunk a vármegyétől, mely a magyar történeti hagyomány szerint a honfoglaló magyarság első „országgyűlésének és törvényalkotásának” helyszíne. Ópusztaszer 1975 óta Nemzeti Történelmi Emlékparkként őrzi Feszty Árpád monumentális körképét, A magyarok bejövetelét, és egyben a magyarság nemzeti összetartozásának is meghatározó helyszíne az 1896-ban emelt Árpád-emlékművel és emlékoszloppal. Erről így gondolkodik Juronics Tamás: „Hiszek abban, hogy ismernünk kell a gyökereinket, a múltunkat és azokat a mítoszokat, amelyek ezek kapcsán keltek életre. A Feszty-körkép remek példa erre, ami heroikusan és romantikusan ábrázolja a honfoglalás pillanatát. Szerintem ez egy jófajta pátosz, hiszen történelmünk olyan pillanatai és személyei köré épül, amik és akik a társadalmunk alapjait tették le. Ezek tisztelete és hagyományőrzése fontos és identitásunk szerves része, és sokat tud adni ahhoz, hogy büszkén tudjunk magyarként létezni a világban.”
