Ma van Nagyboldogasszony napja
Augusztus 15-e, Nagyboldogasszony napja a katolikus egyház egyik legnagyobb Mária-ünnepe. Szűz Mária mennybevételére emlékeznek ekkor a hívek világszerte, de a Kárpát-medencében különleges jelentősége van e napnak. Szűz Mária a magyarok védőszentje, és a Regnum Marianum eszméjének, vagyis Mária országának ünnepe is a mai nap.
Nagyboldogasszony napjának eredete az ősegyházig nyúlik vissza. Már a 7. századtól írásos emlékek tanúskodnak megtartásáról, hivatalosan pedig 847-ben IV. Leó pápa tette egyházi ünneppé. Magyarországon e nap Szent István királyhoz kötődik, aki a legenda szerint halála napján, augusztus 15-én ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, így téve őt Magyarország védasszonyává (Patrona Hungariae). Az ünnep teológiai alapja Szűz Mária mennybevételének – csak 1950-ben, XII. Piusz pápa által kihirdetett – dogmája.
A vonatkozó legenda szerint Jézus nem hagyta, hogy édesanyja teste a földi enyészetnek legyen kitéve, ezért röviddel halála után feltámasztotta, és testével együtt emelte a mennybe. Ez a hit az ősegyházig nyúlik vissza, bár a Biblia nem tartalmaz közvetlen utalást Mária mennybevételére. Az apokrif írások és a szájhagyomány azonban részletesen leírja az eseményt.
A hagyomány szerint Mária testét az Olajfák hegyén helyezték sziklasírba. Temetésére az apostolok csodás módon, felhőkön érkeztek a világ különböző részeiről. Tamás apostol azonban csak a harmadik napon érkezett meg, és kérte, hogy nyissák fel a sírt, mert látni akarja Máriát. A sír azonban üres volt, csak halotti leplek maradtak benne, és kellemes balzsamillat áradt belőle. Az apostolok az égre tekintve látták, ahogy Mária testét angyalok éneke közepette a mennybe emelik. Ez a történet a középkori egyházi művészet, kódexirodalom és vallásos népkönyvek kedvelt témája lett, számos festmény, szobor és írásos mű örökítette meg.
A legenda Magyarországon különös jelentőséget kapott a Regnum Marianum eszméje révén, amely szerint Mária nemcsak Jézus édesanyja, hanem a magyar nép égi oltalmazója is. A Nagyboldogasszony elnevezés egyedülálló nyelvi emlék, amely a keresztény és az ősi magyar hitvilág ötvözetét tükrözi. Egyes kutatók, például Kálmány Lajos, azt feltételezik, hogy a Boldogasszony elnevezés a kereszténység előtti magyar istenasszony-tiszteletre vezethető vissza, amelyet később az egyház alakított Mária-kultusszá.
Hogyan lett a magyarok védőszentje Nagyboldogasszony?
Szűz Mária mint Magyarország védőszentjének tisztelete Szent Istvánhoz kötődik. Nagyboldogasszony napját ünneppé tette, a keresztény hit és az államiság megerősítésére használta. Évente augusztus 15-re hívta össze a királyi tanácsot Fehérvárra, hogy törvénykezést tartson. Mint említettük, a legenda szerint István, érezve halála közeledtét, 1038. augusztus 15-én Székesfehérváron ajánlotta az országot és népét Szűz Mária oltalmába. Ez a felajánlás a Regnum Marianum eszme alapja, amely szerint Magyarország Mária országa és a Szűzanya a magyarok égi patrónája. Bár történészek vitatják, hogy István valóban Máriának ajánlotta-e az országot (egyes források szerint Szent Péternek ajánlotta a pápai korona miatt), a Mária-tisztelet az Árpád-kor óta a magyar nemzeti identitás részévé vált. Az Érdy-kódex szerint Szent Gellért püspök javasolta, hogy Máriát Magyarországon „Boldogasszonyként” tiszteljék.
Szent István halála után a Mária-kultusz tovább erősödött, és az Árpád-korban számos templom, monostor és kegyhely épült Mária tiszteletére, például a székesfehérvári bazilika vagy a márianosztrai templom, amelyet Nagy Lajos király alapított 1352-ben.
A Regnum Marianum-eszme a magyar történelem során többször is előtérbe került, különösen válságos időkben, például a török hódoltság alatt vagy a 20. század politikai viharaiban. Mária nemcsak vallási, hanem nemzeti szimbólummá is vált, a Magyarok Nagyasszonyává. Az 1896-os millenniumi ünnepségek óta a Magyarok Nagyasszonya-ünnepet külön, október 8-án tartják, de Nagyboldogasszony napja továbbra is a Mária-tisztelet legfontosabb alkalma.
Néphit és közösségi ünnepek
Régen Nagyboldogasszony napja a magyar falusi élet egyik legfontosabb vallási és közösségi eseménye volt. Szentmisével, körmenettel és búcsúval ünnepelték, különösen azokon a településeken, ahol a templomot Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték, például Hadikfalván vagy Topolyán. Ezeken a búcsúkon gyakran háromnapos táncos mulatságot tartottak.
A népi vallásosságban Mária különleges szerepet kapott mint a gyermekáldás és a termékenység közvetítője. Szegeden például úgy tartották, hogy jelen van a szülésnél, s két angyalt küld az anya és a gyermek védelmére. A szülőágyat Göcsejben és a palócoknál „Boldogasszony ágyának” nevezték, amely a szentanya oltalma alatt álló szentséges helyet jelképezte. A gyermekáldás érdekében sokan böjtöltek hét vagy kilenc kedden, hogy Mária közbenjárását kérjék.
A virágszentelés és a Mária-koporsó készítése is elterjedt szokás volt. A templomokban megszentelt virágokat és gyógynövényeket (például Szegeden napraforgót vagy ökörfarkkórót) szentelményként őrizték, és különböző célokra használták: a halottak koporsójába tették, hogy a lélek dicsőségre jusson, az épülő házak alapjába helyezték szerencsehozóként, vagy a csecsemők bölcsőjébe és a fiatal párok ágyába rakták termékenységi varázslatként. A moldvai magyarok a szentelt füveket betegek füstölésére vagy mennydörgés elleni védelemre használták.
A cikk folytatása a nepi.kultura.hu-n olvasható.