A Gorgona csoport művészekből és más értelmiségiekből álló, titkos nyilvános közösség volt a keleti és a nyugati blokk határán, Zágrábban. Munkásságukkal a hazai közönség már a Ludwig Múzeum 2017-es El nem kötelezett művészet című kiállításán megismerkedhetett, a Kassák Múzeum mostani kiállításán pedig még mélyebbre áshatjuk magunkat a csoport tevékenységébe.
A Gorgona csoport tudatosan elhatárolódott a korszak hivatalos művészeti modelljeitől, a modernista törekvésektől, és egyfajta antiművészetet képviseltek. Tevékenységük, az úgynevezett gorgonikus viselkedés a művészet határainak újragondolását, a hagyományos művészeti gyakorlatoktól való elhatárolódást, a műalkotás dematerializációját, a művészet és az élet határának elmosását, valamint a klasszikus médiumok kritikáját jelentette.
A Kassák Múzeum GORGONA 1959 – 1968 / Független művészeti törekvések Zágrábban című retrospektív kiállításában az okos rendezésnek köszönhetően a hozzáértők számára is mond újat a már említett Ludwig kiálltáshoz képest is, ugyanakkor mégsem válik elitistává, hiszen a remek magyarázószövegek által azokhoz is szól, akik most találkoznak először a csoport munkásságával.
Az egyik szöveg például részletesen elmagyarázza, hogy a Gorgona csoport működésének alapeleme a kollektív munka, a közös alkotás volt. Művészetnek tekintették a gyűléseiket, a közös koncert-, színház- és kiállításlátogatásaikat is.
A felirat köré helyezett művek és forrásanyagok nagyszerűen illusztrálják a leirtakat. Látható például néhány fotó az egyik 1961-es Gorgona-gyűlésről vagy a tagok futballmeccs-akciójáról is. Megtekinthető a csoport szellemi vezetője, Josip Vaništa Kollektív személyi igazolványa is, amelyen a csoport tagjainak és még két barátjuknak az arcképeit a művészvilág közismert portréival helyettesítette.
Találkozók terve, az ott elvégzett közös feladatok, paktumok egy-egy darabja és egy Gorgona-szótár is szerepel a kiállított anyagban, de itt van az a fotópár is, amelyen a csoport tagjai lefelé, majd felfelé néznek. Az utóbbin a Gorgó pillantását is magukra öltik.
Bent aztán már konkrétabb műalkotásokkal is találkozunk. A tér látványát a középre helyezett szoborcsoport uralja, Ivan Kožarić művei. Az ívelt fémrudakból összeállított Szféra, az üveggyapotból megformált, fényes felületű Torzó, A tér alakja címet viselő, gipszből készített gömb, valamint a gipszkockából és egy abból kidudorodó púpból álló Az árvíz emlékezete szobor együttesen izgalmas installációvá alakul a szemünk előtt, ugyanakkor külön is értelmezhetők. Redukált formavilágukban és visszafogott kifejezésmódjukban köszön vissza a Gorgona-világkép.
Ez a szemlélet van jelen Josip Vaništa Fekete vonal című munkájában is, ami tulajdonképpen egy fehér vásznon végighúzódó fekete vonal. Létrehozásához nincs is szükség a művész személyes jelenlétére, elég csupán egy szöveges utasítás, amely alapján bárki elkészítheti a művet. A festmény mellett látható Đuro Seder Fény a feketében című, fénnyel játszó festménye, amelyen a festészethez való destruktív viszony dominál, valamint ide került még Miljenko Horvat 1964-es Vonal című munkája: gombsor egy gipszlapon.
A kiállításon tőle szerepel egyébként három fénykép is Gorgonikus vidék címmel: fekete mélységekbe burkolózó, rejtélyes atmoszférájú tájak ezek, amelyekből a szorongás és az elidegenedés érzése árad.
A műveken túl hangsúlyosan szerepel még a kiállításon a Gorgona antimagazin, a csoport művészkönyve, amely tizenegy lapszámot élt meg. Dimitrije Bašičević-Mangelos idővonalán, az „antimagazin 0. számán” látszik, hogy melyik lapszámot a csoport melyik tagja szerkesztette nemzetközileg elismert művészekkel.
Ezek közül a kiállításban is szerepel néhány, például az első is, amelynek központi motívuma egy használtcikk-üzlet üres kirakatának képe. Ezt Josip Vaništa kilencszer megismételte, így hívva fel a figyelmet a korabeli közhangulatra. A falon szerepel a második szám motívuma is: Julie Knifer bonyolult meandermintát nyomtatott ki, amellyel sehol sem végződő, sehol sem kezdődő farkába harapó kígyó konstrukciót hozott létre. Mellette Victor Vasarely tervei szerepelnek, ő alkotta meg a negyedik szám központi grafikáját.
A kiállítás foglalkozik a Studio G-vel, a csoport galériájával is, ahol nagyszámú akciót és egyéb nyilvános eseményeket is rendeztek. Voltak itt egyéni, csoportos és nemzetközi kiállítások is, a galéria bekerült a nemzetközi művészvilág vérkeringésébe. A kiállításon magunk is megbizonyosodhatunk erről: egy külön vitrinben szerepelnek a kiállítások katalógusai, vendégkönyvei, szóróanyagai, valamint egy megnyitóról készített fotópár is.
A most bemutatott anyag is igazolja, hogy a művészek tevékenységét a hatvanas évek eszmeáramlatai, a heideggeri és a az egisztencialista filozófia, Sartre, Camus és Beckett abszurd humora, valamint a zen buddhizmus üressége határozta meg. Az ókori mitológiai alakról, Gorgóról elnevezett csoport mindenképpen különleges jelensége volt a 60-as évekbeli jugoszláviai művészettörténetnek.
A kiállítás január 5-ig látogatható.
Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
