Te lennél-e Jókai?

Jókai 200

A magyar széppróza napját 2018 óta Jókai Mór születésnapján, február 18-án ünnepeljük. A Magyar Írószövetség koordinálásával Kárpát-medence-szerte megtartott események egyik fénypontja az évente megrendezett novellaíró verseny, melyen a szerzőknek a helyszínen kisorsolt Jókai-műcímek egyikére kell novellát alkotniuk, és jeligével ellátva a zsűri (idén: Mezey Katalin, Mirtse Zsuzsa és Szentmártoni János) elé bocsátaniuk.

Dörre Tivadar: Balatonfüred, Jókai Mór nyaralója a partról.  Fotó forrása: MNMKK Petőfi Irdalmi Múzeum
Dörre Tivadar: Balatonfüred, Jókai Mór nyaralója a partról. Fotó forrása: MNMKK Petőfi Irdalmi Múzeum

Idén a kerek évforduló miatt rendhagyó volt a verseny, a korábbi versenyek győztesei mérkőztek meg – Csender Levente, Gerencsér Anna, Kollár Árpád és Nagy Koppány Zsolt. „Az ördög menyasszonya” címre kellett a helyszínen, Balatonfüreden, az Anna Grand Hotelben krokit vagy egyperces novellát írni, amely nem több 1825 leütésnél (az író születési événél). Az első díjat Nagy Koppány Zsolt nyerte, aki a 2018-as, első alkalommal megrendezett verseny győztese is volt. Alább olvashatják a díjnyertes szöveget.

Jelige: Janicsárok végnapja

 

Megjegyzés: Az alábbi szöveg kereken 1825 leütés. Eredeti vagy megváltoztatott formában Mark Twain- és Móricz Zsigmond-szövegrészleteket, valamint – természetesen – Jókai-szövegeket és -címeket tartalmaz. (Ez a megjegyzés azonban csak abban az esetben érvényes, ha terjedelme nem számít bele az 1825 karakteres terjedelmi korlátba – ellenkező esetben, mivel nem elidegeníthetetlen része a lenti szövegnek, elhagyandó és ignorálható!)

 

Az ördög menyasszonya

avagy „Hétköznapok” a Jókai-villában

 

– Mór!

Semmi válasz.

– Mór!

Semmi válasz.

– Kíváncsi vagyok, hol csatangol ez a…! Hé, Mór!

– Itt vagyok, Rózám. Csak tudja, a derekam… Ej, kár megvénülni…

– És mit szóljak én?!

– Nekem magácska mindig fiatal marad.

– Eh… De maga… öreg ember nem vén ember… Már azt hittem, megint lányok után kajtat!

– De Róza…! – nyögte Jókai.

– Ez most rendes nyögés volt, vagy… szinten tartó nyögés? – évődött Róza.

– Honnan vesz ilyen szavakat? – ütközött meg Jókai. – ’iszen ez a jövő század… szava! Egyébként azért nyögtem, mert ismét… vizelnem kell.

– A prosztatája lesz.

Jókai még nagyobbat nézett:

– De tényleg honnan tud ilyeneket?

– Ó, ha elárulnám, mi mindent tudok még a férfiakról! De mért is keresem… Megírta, amit mára kiszabtam?

– Meg én… a felét.

– Akkor nincs ebéd.

– De Róza! Bár egy kis dinnyét…

– Szó sem lehet róla! A dinnyeevés olyan, mint a kurválkodás.

– Hm?

– Nem lehet abbahagyni.

Jókai hosszan nézte Rózát:

– Mire céloz?

– Én? Az égadta világon semmire. Na menjen szépen vissza írni.

– A mór megtette kötelességét… mégis menjen… írni?

– Maga meg a mókái… Maga Mókai!

Jókai átölelte feleségét.

– Az ég nem a csillagoknál kezdődik… – súgta –, hanem a fűszálak hegyénél.

– Badarság.

– Nem…

– De igen.

– Nem. Emlékszik, mikor Sándorékkal piknikeztünk? Ők elsiettek… nyilván csókolózni. Maga egyszer csak hátradűlt a fűben… én pedig magára. Hát nem emlékszik?

– De igen…

– Na és hol kezdődött akkor az ég? Ugye, hogy a fűszálak hegyénél?

– Ott bizony…

– Na lássa! Én minden mondatomat az életünkből merítem. Azt ismerem igazán. És magát is rendre beleírom ezekbe a románokba.

– Akkor menjen szépen. Min is dolgozik most?

– Egy kis beszélyen. Az a címe, hogy Az ördög menyasszonya.

Jókai elballagott.

– A LEGNAGYOBB MAGYAR REGÉNYÍRÓ ELME – nézett utána szeretettel Róza.

Így mondta, csupa nagybetűvel.