Idén a kerek évforduló miatt rendhagyó volt a verseny, a korábbi versenyek győztesei mérkőztek meg – Csender Levente, Gerencsér Anna, Kollár Árpád és Nagy Koppány Zsolt. „Az ördög menyasszonya” címre kellett a helyszínen, Balatonfüreden, az Anna Grand Hotelben krokit vagy egyperces novellát írni, amely nem több 1825 leütésnél (az író születési événél). Az első díjat Nagy Koppány Zsolt nyerte, aki a 2018-as, első alkalommal megrendezett verseny győztese is volt. Alább olvashatják a díjnyertes szöveget.
Jelige: Janicsárok végnapja
Megjegyzés: Az alábbi szöveg kereken 1825 leütés. Eredeti vagy megváltoztatott formában Mark Twain- és Móricz Zsigmond-szövegrészleteket, valamint – természetesen – Jókai-szövegeket és -címeket tartalmaz. (Ez a megjegyzés azonban csak abban az esetben érvényes, ha terjedelme nem számít bele az 1825 karakteres terjedelmi korlátba – ellenkező esetben, mivel nem elidegeníthetetlen része a lenti szövegnek, elhagyandó és ignorálható!)
Az ördög menyasszonya
– avagy „Hétköznapok” a Jókai-villában –
– Mór!
Semmi válasz.
– Mór!
Semmi válasz.
– Kíváncsi vagyok, hol csatangol ez a…! Hé, Mór!
– Itt vagyok, Rózám. Csak tudja, a derekam… Ej, kár megvénülni…
– És mit szóljak én?!
– Nekem magácska mindig fiatal marad.
– Eh… De maga… öreg ember nem vén ember… Már azt hittem, megint lányok után kajtat!
– De Róza…! – nyögte Jókai.
– Ez most rendes nyögés volt, vagy… szinten tartó nyögés? – évődött Róza.
– Honnan vesz ilyen szavakat? – ütközött meg Jókai. – ’iszen ez a jövő század… szava! Egyébként azért nyögtem, mert ismét… vizelnem kell.
– A prosztatája lesz.
Jókai még nagyobbat nézett:
– De tényleg honnan tud ilyeneket?
– Ó, ha elárulnám, mi mindent tudok még a férfiakról! De mért is keresem… Megírta, amit mára kiszabtam?
– Meg én… a felét.
– Akkor nincs ebéd.
– De Róza! Bár egy kis dinnyét…
– Szó sem lehet róla! A dinnyeevés olyan, mint a kurválkodás.
– Hm?
– Nem lehet abbahagyni.
Jókai hosszan nézte Rózát:
– Mire céloz?
– Én? Az égadta világon semmire. Na menjen szépen vissza írni.
– A mór megtette kötelességét… mégis menjen… írni?
– Maga meg a mókái… Maga Mókai!
Jókai átölelte feleségét.
– Az ég nem a csillagoknál kezdődik… – súgta –, hanem a fűszálak hegyénél.
– Badarság.
– Nem…
– De igen.
– Nem. Emlékszik, mikor Sándorékkal piknikeztünk? Ők elsiettek… nyilván csókolózni. Maga egyszer csak hátradűlt a fűben… én pedig magára. Hát nem emlékszik?
– De igen…
– Na és hol kezdődött akkor az ég? Ugye, hogy a fűszálak hegyénél?
– Ott bizony…
– Na lássa! Én minden mondatomat az életünkből merítem. Azt ismerem igazán. És magát is rendre beleírom ezekbe a románokba.
– Akkor menjen szépen. Min is dolgozik most?
– Egy kis beszélyen. Az a címe, hogy Az ördög menyasszonya.
Jókai elballagott.
– A LEGNAGYOBB MAGYAR REGÉNYÍRÓ ELME – nézett utána szeretettel Róza.
Így mondta, csupa nagybetűvel.
