A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Jókai Mór 200 éves születésnapja alkalmából 2025. február 18-án szabadon hozzáférhetővé tesz egy válogatást a nagyközönség számára az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyűjteményeiből. A válogatás 200 darab műtárgyat mutat be a páratlan értékű Jókai-hagyatékból.
Az oldal a Petőfi Sándor-emlékévben létrehozott Petőfi 200 szabadon oldal mintájára jött létre összesen hét intézmény közreműködése által, nem véletlenül: „A Petőfi Sándorhoz köthető muzeális műtárgyakat bemutató oldalnak nagyon jó visszhangja volt, sokan fogadták örömmel a szabadon letölthető, igényes képeket, melyekhez minden esetben izgalmas, olvasmányos annotációkat is tettünk. Ezért gondoltuk, hogy Jókai Mór születésének 200. évfordulója kapcsán is ehhez a már jól bevált módszerhez és tematikához nyúlunk. Jókai esetében azonban egy jóval nagyobb időtávot kellett átölelnünk, valójában a teljes 19. századi Magyarországot” – mondta dr. Kalla Zsuzsa irodalomtörténész, muzeológus, az oldal szerkesztője.
A Jókai 200 szabadon weboldal valójában egy virtuális kiállítás, ahol a látogató kötetlenül barangolhat a kéziratok, fotók, képzőművészeti alkotások, könyvek, folyóiratok, színlapok és iparművészeti értékű tárgyi emlékek világában. Így nem csupán Jókai életrajza és regényei kerülnek majd közelebb a nagyközönséghez, hanem hihetetlenül szerteágazó, közéleti, szerkesztői, tudományos tevékenysége is. Maga a kor elevenedik meg Jókainak a 19. századot csaknem kitöltő életidejét végigpásztázva.
„Ennek megfelelően igyekeztünk egy igen széles spektrumból válogatni, s az összesen hat kategóriába a legfontosabb, legérdekesebb és legegyedibb műtárgyakat kiválogatni és a történetüket elmondani. A képek és a szövegek mind a minőségi szórakozást, mind az ismeretszerzést kereső látogatók érdeklődésére számot tarthatnak” – mesélt a gyűjtőmunka rejtelmeiről Kalla Zsuzsa. „Ilyen például a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményéből az az óriáskagyló, melyet Laborfalvi Róza ajándékozott a múzeumnak még színészként, s amely egészen különös módon nem pusztult el az intézmény 1956-os égésében, vagy a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum anyagából Jókai Korányi Frigyeshez írt levele, mellyel a haldokló Rózához invitálta a tekintélyes professzort. Ugyanilyen ritkaság a Nemzeti Múzeumnak az a fotósorozata, mely a már halott Jókait és lakását mutatja be. A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből egy Jókai-önarcképre hívnám fel a figyelmet, melyet együtt festett az író a gyámlányával, de érdekes Budapest díszoklevele vagy az a füredi ivókúrát népszerűsítő foszforeszkáló emlékpohár, mely az Iparművészeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja.”
Megismerkedhetünk Jókai komáromi gyermekkorának tárgyi emlékeivel, ezeket az ereklyéket haláláig őrizte az író. Fiatalkorának igazi ambíciója, hogy festő lesz, ezekből a képekből, rajzokból is közzétesznek egy színes válogatást. A szerkesztő, hírlapíró Jókait számos ritka, egyedi értékű folyóirat, a mohó tudásszomjjal olvasó, a történetírás és a természettudomány iránt elkötelezett szerzőt könyvtára kincsei mutatják be.
Jókai az első szerző, aki tudatosan és kedvvel áll a korszak legkiválóbb fényképészeinek kamerája elé, a sokféle arckép, beállítás és a személyes terek sokasága beszippantják a nézőt, aligha lehet elszakadni e virtuális fényképalbum lapozgatásától.
Kevés szerzőből lesz „írófejedelem”, Jókai 50. szerzői jubileumának tárgyi emlékei a magyar irodalom- és mentalitástörténet sajátos, izgalmas fejezetébe engednek bepillantást.
S természetesen a legközvetlenebb, személyes kapcsolatot a látogatóval Jókai jellegzetes lila tintával írott, gyöngybetűs, karakteres sorai jelentik. Révai Mór, az író elkötelezett híve, kiadója így vallott róla: „Milyen Jókai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam. Kis quart oldalak, finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes sorokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta volna, mindig 24–25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás.”
