MNMKK
Július 25-én történt
„A művészember élete sohasem kerülhet csendes kikötőbe. Az nem is lenne jó. A motor állandóan jár, a vágyak tovább is gyötörnek. A sima tükör a felületen: megtévesztő” – fogalmazta az 1903. július 25-én született – és 1975-ben elhunyt – Kossuth-díjas színész, rendező, Ajtay Andor, akit többek között a Vígszínház, a Nemzeti Színház, a Jókai Színház és a Madách Színház előadásaiban, illetve a Menekülő ember, a Beszterce ostroma, az Oldás és kötés, A tettes ismeretlen, a Különös ismertetőjel és Az oroszlán ugrani készül című filmekben láthattunk.
Július 24-én történt
1980. július 24-én hunyt el Peter Sellers BAFTA- és Golden Globe-díjas brit színész, előadóművész, a 20. század egyik legnagyobb komikusa, aki rendkívüli átváltozóképességével és sokoldalúságával vált világhírűvé. Pályáját rádiós humoristaként kezdte, majd az 1950-es évektől a filmvásznon is kiemelkedő sikereket aratott. Legjelentősebb szerepe Jacques Clouseau felügyelő A rózsaszín párduc-filmsorozatból, de az Estély habfürdővel, A csodatévő, az Ordító egér, a Puha ágyak, kemény csaták és a Meghívás egy gyilkos vacsorára című filmekben is láthattuk.
Július 23-án történt
1974. július 23-án hunyt el Darvas Lili színésznő, a népszerű író, Molnár Ferenc felesége, akit többek között a Budai Színkör, a Vígszínház, a Madách Színház és a Pesti Magyar Színház, illetve bécsi és berlini teátrumok előadásaiban, valamint a Szerelem, az Egy óra – Három arc és a Találkozzunk Las Vegasban című filmekben láthatott a nagyközönség. „Játéka a szó legszebb értelmében nemes. Sehol egy hamis hangsúly, egy eltúlzott mozdulat. Hiába, a tehetség egyetlen ékessége az egyszerűség” – írta róla anno Kosztolányi Dezső a Pesti Hírlap hasábjain.
Július 22-én történt
„Minden napot úgy kellene kezdenünk, mintha a csecsemő és haldokló egyszerre pillantana ki a szemünkből. Így talán megértenénk valamit abból, amit szüntelenül s okosan igyekszünk megmagyarázni magunknak” – fogalmazta a 2001. július 22-én elhunyt Kossuth-díjas író, Mészöly Miklós, aki a hatvanas évektől vált a modern magyar próza meghatározó alakjává. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagjának legismertebb művei közé tartozik a Saulus, a Magasiskola, Az atléta halála, a Film, a Megbocsátás, valamint a Pontos történetek útközben.
Július 21-én történt
„A katarzis mindenkiben benne lakozik, csak elő kell hívni. Szerintem nincs olyan elvetemült ember, aki semmin nem tud meghatódni, akit semmi nem tud megérinteni. Legalábbis én még nem találkoztam ilyen emberrel. Abban hiszek, hogy mindannyian valami jóra születtünk, ott van bennünk a lehetősége. Ha ebben nem hinnék, akkor soha nem fogtam volna kamerát a kezembe” – mondta az 1955. július 21-én született – és 2026-ban elhunyt – Kossuth-díjas filmrendező, Tarr Béla, a Családi tűzfészek, a Kárhozat, a Sátántangó, A londoni férfi és A torinói ló alkotója.
Július 20-án történt
„Azt hiszem, mindennek a lényege az: újat keresni. A mai embernek az a kötelessége, hogy ami eddig volt, azt ne fogadja el vakon, hanem először vizsgálja meg a maga szemszögéből. Ma mindent újra kell feltalálni: ez az elv” – állította az 1895. július 20-án született Moholy-Nagy László festő, fotográfus, ipari formatervező, a németországi Bauhaus iskola mestere, a huszadik századi modern művészet egyik legnagyobb hatású magyar alkotója, akinek munkássága alapvetően formálta a dizájn, a vizuális kommunikáció és a művészeti oktatás fejlődését.
Július 19-én történt
„Szerintem egy művésznek mindig az a feladata, hogy újrafogalmazzon dolgokat. Sok újat nem tudunk mondani, hiszen ugyanarról szólnak a filmek, a regények, a festménynek, viszont épp attól lesz izgalmas, hogy egy ember által újraértelmeződnek jól ismert dolgok” – mondta a ma hatvanegyedik születésnapját ünneplő Artisjus-díjas fuvolaművész, Horgas Eszter, a klasszikus zene, a jazz, a világzene és a crossover meghatározó előadója, aki számos albumot készített, és olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Vukán György, Balázs János vagy Tony Lakatos.
Július 18-án történt
„Szeretem a munkabéke szót, ez a kulcsa a jó hangulatnak, a sikernek. Egymást fúrva nem lehet dolgozni. Abban sem hiszek, hogy a színész szorítva jó, hogy akkor hozza ki magából a maximumot. Azt vallom, ha a munkában rendben mennek a dolgok, s a családi háttér is működik, az ember szereti a munkáját, az életét” – fogalmazta egy interjúban a ma hatvanegyedik születésnapját ünneplő Jászai Mari-díjas színművész, Besenczi Árpád, akit többek között a Cha-Cha-Cha, az Üvegtigris és a Csocsó, avagy éljen május elseje! című filmekben láthattunk.
Július 17-én történt
„Ma a könyv nagyon drága, és sok minden megosztja az emberek figyelmét. Mégis, azt gondolom, hogy az a rendszerváltáskor elterjedt nézet, hogy a kiadók becsukhatják a boltot, a könyv senkinek nem kell majd, nem állja meg a helyét. Biztosan kevesebben olvasnak, de olvasnak, ha nem is csak magasirodalmat. A könyv, bár lehet számítógépen olvasni vagy hangoskönyv formájában hallgatni, nem fog kimenni a divatból, a Gutenberg-galaxis még létezik” – fogalmazta egy interjúban a 2023. július 17-én elhunyt Kossuth-díjas költő, esztéta, műfordító, Lator László.
Július 16-án történt
„A tudás, az érdeklődés közelebb visz ahhoz, hogy megszeressünk valamit. Ha megszeretjük, akkor már valamennyire magunkénak is érezzük, és fontos lesz nekünk, hogy óvjuk, őrizzük, tegyünk érte, gondozzuk” – fogalmazta a 2021. július 16-án elhunyt Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr, rendező, televíziós szerkesztő, Ráday Mihály, akit elsősorban az 1979-től 2010-ig általa szerkesztett és vezetett Unokáink sem fogják látni, avagy Városvédő Pallasz Athéné kezéből időnként ellopják a lándzsát című tévéműsorból ismert a nagyközönség.
Július 15-én történt
„Az én zenei égboltomon három csillagkép ragyog: Bach, a bécsi klasszikusok és Verdi. Bach géniusza lenyűgöző, Beethoven mondja róla: ő mindannyiunk ősapja. A zenetörténet nagyjai közül egy sem vonhatta ki magát a hatása alól. A bécsi klasszikusok csodálatos zenei formákat alkottak fantasztikus dallamvilággal. Verdit a bel canto tiszta levegőjéből induló színpadi, drámai, zenei kifejezések utolérhetetlen mesterének tartom” – fogalmazta egy interjúban a ma nyolcvanötödik születésnapját ünneplő Kossuth- és Liszt-díjas karmester, Medveczky Ádám.
Július 14-én történt
„A színház fura műfaj, itt nincsenek független vagy állandó értékek: mindig másokkal együtt érvényes az, amit én éppen csinálok. Nélkülük nem megy. Örökösen változó, kiszámíthatatlan, mindig van benne izgalom. Attól még, hogy én ma jó voltam a színpadon, nem jelenti azt, hogy holnap is az leszek... az is csak pillanatokra érvényes, ha azt érzem, igazán remekül összejött egy-egy előadás, a többiekkel és a közönséggel is működött a láthatatlan kémia” – fogalmazta a ma negyvenedik születésnapját ünneplő Junior Prima díjas színésznő, Lovas Rozi.
Július 13-án történt
„A színész egy sajátos képződménye a teremtésnek vagy a fajfejlődésnek, mindegy, minek nevezzük. A színész egy teljesen külön állatfajta. A színészt nem lehet se pró, se kontra normál értékrenddel mérni. Lehetséges normálisnak tekinteni azt a meglett honpolgárt, aki este magára vesz egy lepedőt, kardot ragad, kiáll néhány nyikorgó fadarabra, és azt hiszi, hogy ő a Julius Caesar?” – fogalmazta az 1988. július 13-án elhunyt Kossuth-díjas színésznő, Gobbi Hilda, akit többek között a Boldogtalanok és az Amerikai cigaretta filmekben láthattunk.
Július 12-én történt
1999. július 12-én hunyt el Szeleczky Zita színésznő, aki az 1930-as és 1940-es évek egyik legnépszerűbb filmsztárjaként közel harminc játékfilmben – többek között a Sziámi macska, a Leányvásár, a Nászinduló és az Egy éjszaka Erdélyben című alkotásokban – szerepelt, mellette a Nemzeti Színház, az Operettszínház és a Madách Színház társulatában is játszott. A második világháború végén távozott Magyarországról, élt Ausztriában, Olaszországban, Argentínában és az Egyesült Államokban, ahol előadóművészi tevékenységét kulturális misszióvá szélesítette.
Július 11-én történt
„Igazából sosem akartam énekes lenni. Mindig zenész akartam lenni, zeneszerző. A verseket azért zenésítettem meg, mert rabul ejtették a szellememet és a szívemet. Ezt el szerettem volna mondani, de a beszédnél hatásosabb, ha eléneklem. Szóval az éneklés egy szükségszerű megoldása annak, hogy elmondhassam, ami a szívemben van, és nem egy tudatos választás” – fogalmazta egy interjúban a ma ötvenegyedik születésnapját ünneplő Erkel Ferenc-díjas hegedűművész, énekesnő, zeneszerző, Szirtes Edina Mókus, a magyar kortárs zene sokoldalú alkotója.
Július 10-én történt
„A népzenét nyilván értik mindenhol, ma már Bartók zenéjét is. Az, hogy improvizatív zenét játszom, de magyar elemekkel, fontos üzenet. A zenének táplálnia is kell lelkileg azt, aki hallgatja, gazdagítani, örömöt és elmélyülést szerezni. Amit én is csinálgatok, az nem más, mint az időben előttem járó generációkhoz hasonlóan reagálni a kihívásokra” – fogalmazta a ma hetvenegyedik születésnapját ünneplő Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas jazzszaxofonos, Dresch Mihály, aki a magyar népzene és a jazz ötvözésén alapuló saját zenei világot alakított ki.