„A nyelvet nem lehet szótárazni, elzárni és véglegezni. Eleven szövet az, mely teljesen soha sincs készen, mindig újra és újra kell szőnünk, valahányszor beszélünk vagy írunk.” Kosztolányi Dezső imént idézett gondolata a nyelv határtalan univerzumáról árulkodik. A nyelv maga a tenger – véli a költő, a magyar ember pedig a hullámokon is túl, a magyar nyelvért küzdve keresi önmagát és kultúrájának attribútumait. S talán nem is keresi, hiszen minden magyar tudja magáról: „magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! / magyarnak lenni nagy szent akarat”. De mégis: keressük önmagunkat őseink képeiben, felmenőink győzelmeiben és kudarcaiban. S meglehet, Erdélyi János is eme magyar öntudatot kereste a magyar nyelv tengerében, amikor 1851-ben a Kisfaludy Társaság megbízásául elkészítette a Magyar közmondások könyve című kiadványát. Most pedig felhasználva ezt a könyvet, mi is összegyűjtöttünk olyan közmondásokat, melyek a magyar (és csakis a magyar) ember kilétéről árulkodnak.
1. Lóra termett a magyar.
(A magyar ember ügyesen megüli a lovat.)
2. Egy német, egy barát csak egy magyar.
(„Mert a németnek csak inge van, a barátnak meg ez nincs, ellenben a magyar mind a kettőt viseli.”)
3. Magyar Miska módjára.
(„Ugy látszik, oly dologra szokta ezt használni a magyar, mi erővel, kitartással jár, p. Magyar Miskásan megfogni; Magyar Miskásan elverték, stb. A Miska névben lusta erő fogalma rejlik, minő gyakran a süketek, némák, bolondoké. És van bolond vagy bohó Mizsi is. Magyar ember azt hiszi hogy megőrült ember nem fél kilencz akárminő erős legénytől, mikép a veszett kutya is megver kilencz magánál erősebb kutyát.”)
4. Keresztbe nézik a magyart.
(„Nem magasságát nézik a magyar termetnek, hanem széles, csontos voltát. Ez igen elterjedett vélemény, s azonnal Átillát hozzák példaul, kiről mindnyájan tanultuk: alacson termetü, szélles vállu, stb.”)
5. Magyaránt megmondani.
(„Azaz épen ugy mint van: őszintén, kereken, egyenesen.”)
6. Megélünk már, csak az urak élhessenek.
(„Akkor mondja ezt a magyar ember, mikor sikerült neki valami, bár csekély, dolog, p. ha éket ver a fába, s ez hasadni kezd.”)
7. Mond valamit.
(„Mikor a magyar ember meghallgat valakit és jónak látszik előtte a hallott dolog, e kevéssel (valami) szokta kifejezni becsülését.”)
8. Magyar ember evés közben nem beszél.
(Nem szokás evés közben sokat beszélni, magyarázni.)
9. Szóból ért a magyar ember.
(Akinek valami panasza, baja, kívánsága van, az mondja meg nyíltan, érthetően, mert csak így lehet segíteni rajta.)
10. Három a magyar igazság (negyedik a ráadás).
(Úgy teljes valami, ha eléri a hármat vagy, ha háromszor teszik, de erre még ráadást is lehet adni.)
Forrás:
Erdélyi János, Magyar közmondások könyve, 1851.
Sajgó Sándor, Magyarnak lenni, 1909.
