Ulrich Gábor animációs filmje nemzetközi díjat nyert

A különleges alkotás Weininger Andor, egy magyar származású festőművész-építész 1923-as megvalósítatlanul maradt képes forgatókönyvét valósítja meg. Weininger munkája teljesen egyedi lett volna az animáció történetében, hiszen a dadaizmussal rokon narratíva az absztrakt és a figuratív elemek közötti asszociációból jött létre. A mű olyan különleges filmnyelv megfogalmazására tett kísérletet, amely a mozgókép eszköztárával kifejezhető akusztikus és a vizuális hatásokat szervesen egyesítette volna önmagában.

„Az eredeti storyboardra Orosz Márton művészettörténész barátom hívta fel Mikulás Ferenc producer figyelmét. Ő egyből rám gondolt; tudta, hogy az experimentális feladatokra mindig izgalmas kihívásként tekintek” – idézte fel Ulrich Gábor a projekt kezdetét. A rendező a megmaradt vázlatok és Orosz Márton kutatása alapján készítette el Weininger animációjának parafrázisát.

Weininger Andor építészként, jelmez- és díszlettervezőként, képzőművészként, előadóként dolgozott, ma inkább performernek hívnánk. A Bauhaus-zenekar alapítója és vezetője is volt. „Az általuk kitalált úgynevezett Bauhaus-fütty zenei motívumának felhasználásával szereztem a film zenéjét. Szándékaim szerint ez, akárcsak a képi motívumok, melyeket Weininger festményei is inspiráltak, egy ciklikus, repetitív rendszert alkotva utalnak az idő fogalmának konkrét és általános aspektusaira” – fogalmazott Ulrich Gábor, aki aláhúzta, mindvégig próbált megfelelni Weininger – feltételezett – eredeti koncepciójának, de a munka közben rájött, hogy egy egyszerű reprodukció, pontosabban rekonstrukció, egy hommage film elkészítése számára nem elég revelatív, így került bele a néhány másodperces, önreflexív jelenet.