?Meg akarta csókolni. Ezt akarta ő is, nem? Akkor úgy érezte, hogy egy szakadék szélén remeg, készen arra, hogy beleessen egy pillanat alatt. Aztán az ajkaik találkoztak, és ő feladta a gondolatait. Csak a csókját érezte, a karjai erejét, amelyek átkarolták, a szívverését a kezei alatt. Amikor beleszédült a karjaiba, volt mellette egy szakadék, amelybe beleesett. Beleszeretett.?
Ezt a Kék Valentin című filmből idéztem, mégpedig azért, mert ez a pár mondat remekül lefesti, milyen is lehet a szerelem. Mint egy mély szakadék, mely örökre elnyeli az embert. Melyből nincs kiút, és amelynek sötétjében elveszni talán cseppet sem kellemes. Ha azt mondjuk, szerelem, a legtöbben ? természetes módon ? arra a csodálatos érzésre asszociálunk, mely minden rosszat elfeledtet velünk. Egy boldog kapcsolat képe rémlik fel előttünk, amelyben ugyan felmerülnek nehézségek, azokat azonban könnyedén legyőzzük, hiszen ott van a kezünkben a gyógyír mindenre: a szerelem. Viszont, ha erről a mindent megrengető érzésről beszélünk, nem szabad szem elől tévesztenünk azt az agyonismételt intelmet sem, miszerint a szerelem fáj. Merthogy sok esetben nagyon is igaznak bizonyul ez a megállapítás.
Valentin-napon szinte kettészakad a világ: vannak, akik közösen tesznek a romantikára, és vannak, akik átadják magukat a világot mostanra már lassan teljesen meghódító amerikai ünnepnek. Egyvalami azonban közös ebben e két csoport képviselőiben, akárcsak az összes élő emberben: valamit ugyanis mindannyian gondolunk a szerelemről. Egyesek azt, hogy gyönyörű, semmihez sem hasonlítható érzés, mások azt, hogy idővel szeretetté, bizalommá halványul, és örökre összeköt két embert, megint mások a hűséget látják benne, az életadó vágyat, az örök élet biztosítékát, és vannak, akik úgy gondolják, hogy a szerelem olyan, mint egy mély szakadék, mely képes örökre elnyelni az embert vagy gúzsba kötni akarata ellenére, úgy, hogy sose tudjon szabadulni. Ha őszinték akarunk lenni, azt kell mondanunk: mindannyiunknak igaza van. Mert a szerelem annyiféle, ahány ember él a Földön ? és olykor szinte már giccsesen romantikus, olykor pedig nagyon távol áll a romantikától.
Szubjektív filmajánlómban olyan alkotásokat találhattok, melyekben nincs se giccs, se rózsaszínben pompázó romantika ? szerelem azonban van.
Szeress, ha mersz
Bár Yann Samuell 2003-as alkotását ? akárcsak az összes többi filmet, amelyet most ajánlok ? sokan romantikus drámaként aposztrofálják, korántsem az. Illetve romantikusnak romantikus, mivel e műfaji megjelöléssel illetjük azokat a filmalkotásokat, melyekben a szerelem, illetve két ember szerelmi kapcsolata kerül górcső alá, csakhogy például a Szeress, ha mersz egyáltalán nem olyan romantikus film, mint amilyen mondjuk a Szerelmünk lapjai vagy a Ház a tónál. A történet főhősei Sophie és Julien, akik nyolcéves korukban kötnek barátságot, és kitalálnak egy játékot, melynek tétje egy körhinta formájú süteményesdoboz. Különböző feladatokat határoznak meg egymás számára, amelyeket teljesíteni kell. Ezek kezdetben szórakoztatóak, idővel azonban egyre durvábbá, könyörtelenebbé válik a két barát ?játéka?. És egyben ez lesz életük legfontosabb része is, hiszen a tét sokkal több, mint egy süteményesdoboz: az, hogy együtt lehessenek. Ennek azonban ára van.
Őrülten hiányzol
Drake Doremus 2011-es filmje is azon romantikus drámák sorát erősíti, melyekben kegyetlen őszinteséggel ábrázolják egy kapcsolat (lehetséges) nehézségeit. A történet azonban egyáltalán nem úgy indul, hogy ez azonnal sejthető legyen. Az angol Anna az egyik amerikai egyetemen tanul, és beleszeret az osztálytársába, Jacobba. Hamar egymásra találnak, megélik az első szerelmet, annak minden csodálatos szélsőségével, ám az élet közbeszól: Anna vízuma lejár, így haza kell mennie Angliába. A határokat nem ismerő viszonyból egyik pillanatról a másikra távkapcsolat lesz. De vajon a szerelem képes arra, hogy kiállja a fizikai távolság és az idő próbáját?
Kísértés
Szintén Drake Doremus rendezte a Kísértés című alkotást, mely egy igencsak nehéz kérdést vet fel: mi történik akkor, ha a szerelem nem épít, hanem rombol? Ha tönkretesz valamit, ami szintén szerelemből, hosszú idő alatt és sok munka árán épült fel. A Kísértés fókuszában egy idillinek tűnő család áll: szép és szerető feleség, a középiskola utolsó évére készülő lány és egy férj, aki azért néha-néha a múltján mereng. Ebbe a családba érkezik ? a feleség döntése szerint ? Sophie, az angol cserediák, akinek jelenléte nagy kihívás elé állítja a családi kapcsolatrendszert.
Kizárólag öttől hétig
Victor Levin 2014-es filmjében különleges szerelmet vitt vászonra: olyat, amely örökké tart, ám sosem teljesülhet be igazán. Brian, a fiatal, pályakezdő író egy napon találkozik Arielle-lel, az egyik New Yorkban dolgozó francia diplomata kifinomult feleségével. Bár a nő idősebb nála, és két gyermek anyja, Brian menthetetlenül beleszeret. Az erős, számára még szinte ismeretlen érzelem hatására belemegy abba, hogy viszonyt kezdjenek, ám hamar rájön, ez a helyzet nemcsak izgalmat rejt magában. A gondok akkor kezdődnek, amikor Brian többet szeretne, vagyis ? hogy egészen pontosak legyünk ? csak magának akarja a nőt. Ekkora döntést hozni viszont egyáltalán nem egyszerű, főleg, ha az embernek stabil házassága és két gyermeke van: Briannek és Arielle-nek így szembe kell nézniük életük legfontosabb döntésével, és azzal, hogy ez milyen következményeket von maga után.
Kék Valentin
Derek Cianfrance filmjének főhősei Cindy és Dean, akiknek házassága telis-tele van hullámvölgyekkel. Persze képesek őrülten szeretni is egymást, ám úgy tűnik, kapcsolatuk végleg megromlott. Ebben az is szerepet játszott, hogy míg Dean megmaradt ugyanolyan egyszerű srácnak, amilyen egykoron volt, Cindy sok álmát volt kénytelen feladni. Mielőtt azonban végleges elhatározásra jutnának, úgy döntenek: tesznek még egy próbát, hátha sikerül megmenteni a kapcsolatukat. A szívük mélyén talán abban reménykednek, hogy újra felizzik köztük a régi szenvedély, hogy visszatalálnak ahhoz a párhoz, akik valaha voltak, de vajon tényleg lehetséges ez? Tényleg vissza lehet szerezni azt, amit elvesztettünk?
Szerelem
A botrányfilmeket jegyző Gaspar Noé Szerelem című alkotásának (teljesen őszinte) ismertetéséhez nehéz megfelelő szavakat találni. A legjobb megoldás talán az, ha annyit mondok: ez nem romantikus dráma, hanem szexfilm, vagyis olyan mozgókép, ?amely szexuális tevékenységeket állít története középpontjába?. És nem, messze nem azonos a pornófilmmel, mivel ?a szexualitás nyílt ábrázolása itt nem feltétlenül (illetve nem kizárólag) a néző vágyainak felkeltését és kielégítését szolgálja. Eltérően az erotikus filmek csoportjától, a szexfilmben a nemiség bemutatása nem csupán színfoltja a cselekménynek, hanem a lényege: a történet a szexuális aktusok köré szerveződik, a szereplők tetteit főként testi vágyaik határozzák meg.? A Szerelem története egyébként jóval túlmutat mindazon, amit az imént leírtam, hiszen arra hívja fel a figyelmünket: a szerelmet könnyebb elveszíteni, mint gondolnánk. Főhőseink Murhpy és Electra, akik határtalanul szeretik egymást. Szerelmükben az örömszerzés minden formája szóba kerül, amellyel a másik felet kielégíthetik. Egy napon a végső vágyak között szóba kerül egy harmadik fél bevonása, ez pedig végzetes döntésnek bizonyul?
Az én szerelmem
Ha meggyőződésünk: a szerelem legtöbbször szép, mindenképpen adjunk egy esélyt Maiwenn Le Besco filmjének, hogy megcáfolhasson minket. Tony súlyos síbalesetet szenved, az elhúzódó rehabilitáció során pedig felidézi ? finoman szólva ? intenzív szerelmi viszonyát férjével, élete szerelmével, Georgióval. A traumatikus kapcsolat feldolgozásában az önirónia mellett lábadozó betegtársai is segítségére vannak, amire szükség is van, hiszen Tony nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is a gyógyulás útjára szeretne lépni. De ez nem egyszerű feladat, ha az ember élete szerelmétől kíván elszakadni. Attól az embertől, aki a válás után rögtön felajánlotta neki, hogy egyszer újból feleségül kéri majd. (Ezt csak zárójelben jegyzem meg, de már Emmanuelle Bercot és Vincent Cassel fantasztikus játéka miatt is megéri megnézni. Arra viszont nem árt felkészülni, hogy nem lesz kimondottan kellemes élmény?)
Porto 35mm
Gabe Klinger (35 mm-es nyersanyagra forgatott) alkotásának főszereplői a francia Mati és az amerikai Jake, akik Porto városában botlanak egymásba egy este, találkozásuk pedig örökre beleég az emlékezetükbe. Egy pillanat alatt szerelembe esnek, kapcsolatuk azonban nem olyan utat jár be, mint sok más szerelmespáré. Az elsőfilmes Klinger egy különleges szerelem történetét meséli el, ezt pedig úgy teszi, hogy mindkét karakterének saját fejezetet ad, így lehetőségünk van abba is bepillantást nyerni: mindennek két oldala van.
Tóth Eszter
Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára/port.hu
