Huszonhat évvel ezelőtt Miskolcon rendezték meg az első Gitármánia tábort – akkor még csak gitárosoknak. Kicsi, családias rendezvény volt, a szervező, Andrásik Remo és családja, barátai maguk gondoskodtak az ebédről és vacsoráról. Már akkor érződött: ez olyasvalami, amit nem szabad annyiban hagyni, amihez ragaszkodni kell. Idén már 350-en jelentkeztek az évek alatt Gitármánia és Zenei Továbbképző Tábor névre keresztelt rendezvényre, amelyet aligha tudnék összehasonlítani bármivel.
Tizenhat évvel ezelőtt a tábor a szolnoki Tiszavirág Camping területére költözött. Már nem csak gitárosokat vártak, hiszen több zenésznek több helyre is van szüksége. Tizenhat évvel ezelőtt, tizenegy évesen először léptem be a tiszaligeti kapun, hogy aztán minden évben visszatérjek és átéljem ezt a megfoghatatlan valamit, hogy megválaszoljam a kérdést, ami az első pillanat óta motoszkál bennem: mit is jelent nekünk a Gitármánia Tábor.
350 résztvevő, kisebbek, nagyobbak, visszajárók és újak egyaránt. Van köztük, aki izgul, még keresi a helyét, mások hatalmas mosolyok és ölelések közepette üdvözlik egymást. Távolról figyelem az eseményeket, én már érzem a levegőben azt a „valamit”: végre újra itt vagyunk, hamarosan tényleg elkezdődik.
A Gitármánia Tábor mára Magyarország egyik legnagyobb könnyűzenei szakmai találkozójának számít, ahol valamennyi alaphangszer és zenei „társterület” (gitár, basszusgitár, dob, billentyű, ének, hang-, színpad-, vizuál- és stúdiótechnika, hangszerépítés, elektronikus zene, szövegírás, zenei marketingkommunikáció, szerzői és előadói jogok) kezdő és haladó oktatása, megismertetése, bemutatása zajlik, és mindez nem áll meg egy előadásnál.
A tábor oktatói, akik mind kiváló zenészek, szakemberek, a színpadról vagy az előadói székből távozva ott ülnek az ifjúsági büfében, hogy bárki bármikor odamehessen hozzájuk. Kérdezni, beszélgetni, „megfejteni”. Idén a több mint 10 állandó óra mellett a táborlakók 45 kurzuson és 14 koncerten vehettek részt, nem beszélve a közös esti örömzenélésekről. Fellépett a Fatal Error, a Gypo Circus, a Fangler’s, Little G Weevil – hogy csak párat említsek, de ez csak egy része annak, amitől fantasztikus ez a hely.
Ez az egész nem csak a zenélésről szól, hanem mindenről, ami miatt érdemes ezzel foglalkozni, ebbe belekóstolni. Szól a barátságról, az odaadásról, a szorgalomról és tehetségről, szól az empátiáról, elfogadásról, a szeretetről és a szabadságról. Az elmúlt évek több ezer résztvevője, több száz előadója mind arról tanúskodik, hogy minden év július utolsó hetében valamiféle csoda történik Szolnokon. A hangszeres oktatások, tematikus kurzusok, zenekari órák mellett – amelyek arra szolgálnak, hogy a táborlakók számára is világossá váljon, a közös zenélés mekkora öröm – napi két-három koncerten vehetnek részt a jelentkezők.
Hosszú évek óta visszajáró „vendég” a Roy és Ádám trió, többször megfordult már itt a Margaret Island – melynek két tagja a táborban találkozott –, az AWS – akiket szintén több múltbéli szál is a táborhoz köt –, de felléptek itt már olyan külföldi előadók is, mint Richard Bona. Mindent és mindenkit felsorolni ugyan nem lehetetlen, de talán nem is muszáj.
Évről évre figyelem a gyerekeket, akik kedd reggel még csendben, félve indulnak a hangszeres és a zenekari órákra, hogy aztán szombaton olyan természetességgel álljanak színpadra a tábor zenekarainak koncertjén, amitől nem tud nem meghatódni az ember. Ők értik és átélik azt, amiről ez az írás csak szólni szeretne.
Nehezen tudnám megfogalmazni, pontosan mit jelent nekem a Gitármánia Tábor, de annyi biztos, hogy nagyon hálás vagyok érte. Köszönöm, hogy tizenhat éve lehetek részese ennek az egésznek, ami voltaképpen az életemet változtatta meg. Barátokat kaptam, felejthetetlen élményeket, egy értékrendet és egy új időszámítást is: nekem az év tábortól táborig tart. Nagyon várom, hogy jövőre újra hazamehessek.
A fotókat Bertalan Johanna készítette.
