Hogy miért éri meg a művészmozis filmvetítés vagy a multiplex mellett filmklubokba is ellátogatni? Réz András frappáns válaszát idézzük: amellett, hogy jó buli, ?üzletileg is kifizetődő, hiszen egy áráért annyi filmet kaptok, ahányan meg mertek szólalni a vetítést követő beszélgetésen?. Az egyes filmklubok közönsége pedig (jó esetben) valóban olyan ? külső szemlélőként nézve rendkívül összeszokott, már-már baráti ? közösség, amelynek legtöbb tagja kész arra, hogy megossza a véleményét, megfogalmazza, neki mit adott a látott film. Nos, a Müpa előadótermébe épp ilyen nézők zsúfolódtak össze, így Andrzej Wajda filmjét olyan apró darabokra szedtük, amilyenekre csak lehetett.
?Mindenki más filmet fog látni? ? avagy ?ha valaki bele akar szeretni a filmnézés e formájába, bátran válassza a Müpamozit?
A Müpamozi Morális nyugtalanság ? A lengyel film fél évszáda című tematikus sorozatának második estjén vettem részt, ám előtte jó alaposan tájékozódtam, hogy tudjam, mire számíthatok. Alább idézek is egy kedvcsinálót a Müpa oldaláról, mely tulajdonképpen csak a jelenlegi tematikát ismerteti, azt viszont semmiképpen sem garantálja, hogy megtudjuk, milyen is a Müpa sajátos filmklubja. Ahhoz ugyanis hatalmas piros betűkkel ki kellene írni alulra, hogy a sorozat minden estjének Réz András a házigazdája, aki nem csak megbízható filmes kalandor, hanem olyan pompás előadó, aki este tizenegykor is képes szóra bírni a lapító nézőt.
?Sorozatunk címe ? Morális nyugtalanság ? szűkebb értelemben véve a lengyel film egy fontos korszakának megnevezése: az 1976?1981-es időszak kemény, súlyos morális kérdéseket felvető filmjeinek vonulatát jelöli. Tágabb értelemben viszont arra utal, hogy a modern lengyel film jellegzetessége a kérdések erőteljes, őszinte megfogalmazása, az erkölcsi felelősség vizsgálata. És a gondolatok vissza-visszatérnek: a nemzedékváltás, az identitás, az értelmiség szerepvállalása, a múlttal való kíméletlen szembenézés, az egyén és a hatalom viszonya stb. Ugyanúgy, ahogy a lengyel irodalomban is. Bár sok közös vonást mutat a magyar filmmel, a lengyel mozgókép másként fordul a történelem, az identitás dilemmái felé. A magyar film többnyire a groteszket, az allegóriát választotta, a ?másként mondást?. A lengyel film elmúlt fél évszázadát áttekintő sorozatunkkal éppen a különbözőséget szeretnénk megmutatni. Azokat a műveket, amelyek nem metaforikusan, hanem akár a hatalomipart provokálva tették fel kérdéseiket, világossá téve azt is, hogy lengyelnek lenni sem könnyebb, mint magyarnak.?
E tematika ismeretében én korántsem arra számítottam, hogy az este az Oscar-díjkiosztó és a magyar győzelem kitárgyalásával kezdődik, Réz András azonban bebizonyította, hogy egy (jó) filmklub nem korlátozódhat és nem is korlátozódik az adott tematikára vagy alkotásra, hiszen az aktuális filmes történések megvitatása sem kevésbé fontos. ?Na, miket láttatok a jelöltek közül?? ? kérdezte, a közönség pedig elkezdte sorolni a filmeket, majd meg is indult egy kissé még egyoldalú társalgás, melyből többek között azt is megtudtuk, a korábbi ?The winner is?? helyett mostanra már azt mondják, ?The Oscar goes to??, méghozzá azért, mert a jelölés már önmagában is győzelem. Réz András felidézte, mely alkotás kapta az első legjobb filmnek járó Oscart, felszólított mindenkit, hogy nézze meg az idei nyertes alkotásokat, majd így folytatta: ?kezdődik az időutazás. Megyünk vissza ?69-be!?.
És valóban visszamentünk: felidéztük a Molotov-Ribbentrop-paktumot, a katyni vérengzés eseményeit, valamint azt, hogy a lengyel film egyik legfontosabb alakjának, Andrzej Wajdának a nagyapja is az áldozatok között volt. Aztán elgondolkodtunk a lengyel nép sorsán, és azon, milyen lehet egy olyan országban keresni az identitásunkat, melyet folyamatosan feldaraboltak. A történelmi áttekintés után következett csak Andrzej Wajda Minden eladó című műve, mely Fellini 8 és fél vagy Godard Megvetés című alkotásához hasonlóan egy film a filmben. (Az értelmezés tehát cseppet sem könnyű, de ezt ? a titokzatosság kedvéért ? csak zárójelben jegyzem meg.)
A lengyel rendező az 1967-ben, 39 évesen vonatbalesetben meghalt Zbigniew Cybulskinak állít emléket e filmjében. Cybulski nem csupán Wajda kedvelt színésze volt, hanem lengyel ikon ? csakúgy, mint James Dean vagy a francia új hullám kiemelkedő színészei. A Minden eladó története szerint a befutott rendező (Wajda) a színész legendáját szeretné filmre vinni, és ehhez próbál új sztárt találni. Ebből azt gondolhatjuk, egy életrajzi filmet fogunk látni, a Minden eladó viszont sokkal több annál: önvallomás iróniával és öniróniával átszőve. ?Amúgy pedig a sztár megszületik a szemünk előtt. Daniel Olbrychskinek hívják.?
A vetítést követően fény derült mindenre: arra, kinek mit mondott a film, ki hogy értelmezte a lovak megjelenését, valamint a címet, ám számomra leginkább az volt a fontos és a jóleső, hogy beszélgetünk, méghozzá egy olyan filmről, melyről viszonylag keveset beszélnek, szemben mondjuk a 8 és féllel. Az ember így valóban többet kap annál, mint amennyit a jegy áráért elvár, hiszen gazdagabb lesz azokkal a meglátásokkal, amelyeket a látott alkotás emléke mellett hazavihet. Az általam választott esten már nem lehet részt venni ? hacsak valaki nem időutazó ?, az élményből viszont adnék valamit. Egyrészt azért, hogy kedvet csináljak Wajda filmjének megtekintéséhez és megfejtéséhez, másrészt pedig azért, hogy rávegyek mindenkit a filmklubra.
Következzen tehát a két instrukció, pontosabban ? Réz András szavaival élve ? megfigyelési szempont, melyek segítenek úgy nézni a filmet, hogy utána elkezdődhessen az értelmezés:
- Miért az a film címe, hogy Minden eladó?
- Mit jelképez a filmben a ló?
Mindezek után szinte már felesleges is hangsúlyoznom, mennyire megéri egy filmklub törzstagjának lenni, inkább csak annyit mondok: ha valaki bele akar szeretni a filmnézés e formájába, bátran válassza a Müpamozit. Mert érdemes.
Tóth Eszter
Forrás: mupa.hu
