A Koreai Kulturális Központ filmklubjával már évek óta szemezek, de valamiért sosem jutottam el egyetlen vetítésre sem. Olykor egy randi, olykor pedig valamilyen művészmozis este előzte be, most azonban nem volt apelláta, regisztráltam a május 12-ei alkalomra és megnéztem magamnak ezt a filmklubot. Azt az egyértelmű tényt máris ki kell emelnem, hogy a Koreai Kulturális Központban kizárólag koreai filmeket vetítenek, ami óriási pozitívum, hiszen más esetben elég nehezen jutnánk közel olyan alkotásokhoz, mint Han Hyung-mo Főnökasszony, Yon Je-kyoon Óda édesapámhoz vagy Kim Tae-Yong Szabadíts meg! című filmje. Pedig nem ködös a tudásunk és tapasztalatunk, ha a dél-koreai filmművészetről van szó: Park Chan-wook bosszú-trilógiája vagy legújabb alkotása, A szobalány sokak kedvence, akárcsak Kim Ki-duk életműve ? jó, nem általánosítok, inkább bevallom, hogy én rajongásig szeretem őket. De ahova ki szeretnék lyukadni: a neves koreai rendezők művei eljutottak a hazai moziforgalmazásba, azok viszont, melyeket a Koreai Kulturális Központ filmklubjában láthatunk, nem. Szóval, ha nem regisztrálok (és jutok el) a május 12-ei vetítésre, valószínűleg soha életemben nem nyílt volna rá alkalmam, hogy megnézzem Kang Chul-woo Romantikus sziget című filmjét ? és ezt bánhattam volna.
Filmklub távoli kultúrákra nyitottaknak és azoknak, akiknek épp nincs kedvük beszélgetni
Jó fél órával előbb robogtam be a Központ épületébe, ahol azonnal, de nem szándékosan teszteltem a kedvességet, hiszen ahelyett, hogy megkérdeztem volna, hol lesz a program, tettem egy körsétát a földszinten és őzike szemekkel szuggeráltam a recepcióst, hogy útbaigazítson. Saját tapasztalatom nyomán állíthatom tehát: amellett, hogy az amúgy ingyenes filmklub jó, még az emberek is kedvesek. És nemcsak a recepciós, mindenki. A vetítés helyszínére belépve ugyanis egy hihetetlenül nyitott közösség fogadott. Volt, aki bemutatkozott, és volt, aki rögtön figyelmeztetett, üljek át középre, mert a terem szélén elhelyezett széken ülve aligha fogok látni. Épp ezért lepődtem meg, mikor kiderült, hogy ebben a filmklubban bizony nem fogunk a vége főcím után közösen elemezni. Mindössze egy rövid ismertető előzte meg a Romantikus szigetet: megtudtuk, hogy ?a rendező csupán ezt az egy filmet készítette, majd átnyergelt a sorozatok világába?, valamint azt is, hogy egy igazi romantikus vígjátékot fogunk látni, melynek cselekménye három szálon fut majd, a történet pedig annyira magával ragadó, hogy megtekintése után kedvünk lesz vásárolni egy csak oda repülőjegyet a Fülöp- szigetekre.
?A téli hideg elől hatan érkeznek Dél-Koreából a Fülöp-szigetekre. Mindannyian menekülnek valami elől. Soo-jin a családi gondjait akarja felejteni, Jae-hyuk az apja miatt érkezett, Jung-hwan a folytonos kudarcai elől szökött el, Ga-young pedig éppen a siker elől. Joong-sik és Yoon-suk azonban látszólag csak jól szeretné érezni magát. Mindannyiuknak különleges élményekben lesz részük Boracay paradicsomi szigetén.? Na igen, a történet akár egy amerikai filmé is lehetne, épp csak a neveket kellene kicserélni mondjuk Susan-ra meg James-re. Mégis, egészen más élmény egy dél-koreai romantikus vígjátékot nézni ? és most felejtsük is el, hogy ezt leírtam, mert egyértelmű. És pont ez ennek a filmklubnak a szembetűnő különlegessége: egy olyan kultúra filmművészetébe enged betekintést, mely rendkívül távol áll tőlünk ? sokunk számára még a nyelve is kész rejtély ?, és melynek mozgóképeit nem tűzik előszeretettel műsorra a különféle mozik vagy tévécsatornák. Hogy a Film- és médiafogalmak kisszótárának definícióját idézzem, ?a filmklub a filmforgalmazás alternatív csatornája?, melynek köszönhetően olyan művek is eljutnak a közönséghez, amiket amúgy lehetetlenség lenne beszerezni. Nos, a Koreai Kulturális Központ filmklubja mintapéldája e definíciónak. Való igaz, nincs hajnalba nyúló beszélgetés, helyette azonban kapunk egy távcsövet, mellyel egészen Dél-Koreáig látunk el.
Tóth Eszter
