Mindenki életében vannak nagy pillanatok. Egy gyermek születése, házasság, egy várva-várt születésnap vagy akár csak az, ha végre eljutunk a kedvenc zenekarunk koncertjére. Nekem az utóbbi hál? Istennek már kétszer megadatott: 2012-ben életem első VOLT Fesztiválján, majd 2015-ben életem első STRAND Fesztiválján. Az viszont, hogy találkozzam is az említett együttes tagjaival, egyelőre álom. Bár a napokban ? ha nem is a szó szoros értelmében, de ? kicsit közelebb kerülhettem ehhez az álomhoz, hiszen telefonos interjút készíthettem a banda gitárosával. És hogy ki(k)ről is beszélek? A punk-rock zenét majd? 20 éve töretlenül közvetítő kanadai Simple Plan együttesről és remek gitárosukról, Jeff Stincóról. A következőkben a vele készült, május 31-én rögzített interjút olvashatjátok, az apropó pedig az volt, hogy június 13-án a Budapest Parkban ad koncertet a zenekar.
Ha jól néztem a turnénaptárotokat, ma Svájcban lesz koncertetek. Már ott vagytok?
Igen-igen, tegnap szabadnapunk volt, úgyhogy kicsit körbenéztünk, jókat ettünk, ma este pedig repülünk Genfbe koncertezni, hogy ünnepeljünk.
Bizony, hiszen 15 éves az első, No Pads, No Helmets? Just Balls című lemezetek. Az ezt ünneplő turnéval jöttök majd hozzánk is június 13-án. Miért döntöttek úgy, hogy ezzel az albummal keltek útra?
Először csak pár koncertet szerettünk volna adni március 19-e körül, hiszen 2002-ben ezen a napon jelent meg az albumunk. Csakhogy a közösségi oldalakon záporozni kezdtek a kérések, kérdések a különböző országbeli rajongóinktól, hogy miért nem megyünk többek között Európába is? Már évek óta turnézunk Európában, és sok olyan rajongónk van, aki már 15-16 éve követ minket és jön a koncertjeinkre. Úgy éreztük, hogy ők is megérdemelnek egy olyan turnét, mint amilyet az amerikai közönségünk. Nagyon sokan várják ezt a koncertsorozatot, nem gondoltam volna, hogy ez az album ennyi embernek fontos? Mi csak ünnepelni szerettünk volna.
Nálunk sem először léptek majd fel, hiszen jártatok már a VOLT Fesztiválon, Sopronban 2012-ben és a STRAND Fesztiválon, a Balatonnál 2015-ben. Idén pedig a fővároson a sor. Hogyan emlékszel vissza ránk?
Magyarország magával ragadó ország, és nagyon régi összehasonlítva azzal, ahonnan én származom: mi idén ünnepeljük Montréal alapításának 375. évfordulóját. Nos, ez semmi hozzátok képest. Nálatok az emberek kibújnak a csigaházukból, áramlik az energia, a fiatalok mindig valami újat hoznak létre, hogy jobb életük legyen, mint a szüleiknek. Sok az új trend, minden lüktet és ez igazán gyönyörű! Nagyon sok rajongónk van Budapesten, úgyhogy mindig jó buli visszajönni.
Jól tudom, hogy a turné minden koncertjén lejátsszátok az egész albumot, elejétől a végéig?
Igen, ez így van.
És az is igaz ? mert ezt olvastam ?, hogy blink-182- és Bad Religion-számok is lesznek?
Nem, dehogy! Persze, mindig szoktunk improvizálni a koncerteken, és csináltunk már fura dolgokat is. Elképzelhető, hogy egyik este játszunk feldolgozásokat, aztán a következőn meg már nem? (nevet). Általában nem játszunk másoktól számokat, csak a saját dalainkat, de ugye minden show más, sosem lehet tudni?
Mindkét magyarországi koncerteteket végigtomboltam, és ? amellett, hogy tele voltatok energiával ? olyanoknak tűntetek, mint egy nagy család. Főleg, hogy több mint 15 éve ugyanabban a felállásban játszotok.
Igen, elég szerencsések vagyunk, mert nem sok banda képes ilyen sokáig együtt maradni. Most viszont érzelmileg nehéz időszakot élünk meg, mert a basszusgitárosunk (David Desrosiers ? a szerk.) ezen a turnén nincs velünk. Szüksége van egy kis időre, hogy feltöltődjön, hogy magára koncentráljon. De mi nagyon ragaszkodunk hozzá, és folyamatosan támogatjuk őt. Sok hozzánk hasonló zenekar dönt úgy ilyen esetben, hogy továbblép és másik tagot keres. Én viszont azt gondolom, mindenképpen esélyt kell adnunk, hogy David visszatérjen hozzánk, amint jobban lesz ? erősebben, mint valaha.
Valóban, ez kivételes helyzet a zenekar életében. De most vegyük az alapfelállást: mi az, ami ennyi éven át összetart, inspirál benneteket?
Szeretjük a zenét, azt hiszem, kellően ambíciózus a banda, és nem mellesleg barátok is vagyunk, szeretünk együtt lenni ? ettől működik az egész.
Olvastam több olyan véleményt, hogy az évek alatt sokat változott a zenei stílusotok. A kezdetekkor kemény punkot játszottatok, most viszont egy kicsit elmentetek a pop irányába. Mit gondolsz erről?
Nem hiszem, hogy így van. Sőt: az utolsó albumunkon (Taking One For The Team, amely 2016-ban jelent meg ? a szerk.) példának okáért vannak olyan dalok, amelyek keményebbek, mint amilyeneket eddig valaha felvettünk. Aztán ott van az I Refuse vagy a Nostalgic című számunk, amelyek nyíltan pop-rock stílusúak, plusz olyan dal is helyet kapott a lemezen, mint mondjuk a Perfectly Perfect, amely kicsit érzelmesebb, mélyebb, a kapcsolatokról szóló, gyönyörű szám. Egyébként a Boom az egyik kedvencem erről az albumról: tökéletes pop-punk szám, őrült, modern, de ugyanakkor dallamos és erős üzenete van, olyan dal, amelyet akár a 2000-es évek elején is kiadhattunk volna.
Visszatérve: úgy gondolom, fontos, hogy egy banda fejlődjön, változzon, sőt felnőjön ? ugyanakkor tiszteletben kell tartania azokat a befolyásoló tényezőket, amelyek hatására népszerűvé válik. Pontosan ez az, amit mi is teszünk. Kipróbálunk új dolgokat, de mindig nagyon ügyelünk arra, hogy mit csinálunk. Ez tesz minket azzá, akik vagyunk.
Kicsit személyesebb vizekre evezve: Pierre (Pierre Bouvier, a zenekar énekes-frontembere) azt mondta egy interjúban, hogy számára a dalok olyanok, mint egy terápia. Mi a helyzet veled?
A zene számomra is nagyon fontos. Ez jelent nekem mindent, ez kapja a fő hangsúlyt az életemben. Az, hogy zenélek, nagyon sok rosszon ? mély fájdalmakon, szakításon, váláson ? átsegített. Tudod, azt hiszem, jobb ember vagyok, mióta ebben a bandában játszom. A zene valóban terápiás hatású, és művelni ezt pedig tényleg csodálatos terápia.
Szíjjártó Anita
Fotó: Simple Plan Instagram-oldala/@goodguychady
