Mit jelentenek számodra a szabadkéz és a rajz kifejezések és módszerek? Mennyire használod őket az alkotásban?
Munkáimban szinte kivétel nélkül használom a rajzot, csak a video munkák esetén nem. Tulajdonképpen a rajz volt, ami a művészi pálya felé irányított már gyerekkoromtól. Mivel nem létezik a Képzőművészeti Egyetemen rajz tanszék, a grafikát választottam.
A rajz határait, lehetőségeit vizsgálom, és nagyon izgalmasnak tartom, ahogy kortárs művészek használják, értelmezik ezt a médiumot. A szabadkéz itt inkább átvitt értelemben használt kifejezés, részben a XX. század folyamán végbement művészeti változásokra utal. A rajz ?felnőtt?, a többi művészeti ággal egyenjogúvá, egyenértékűvé vált, kibújt az alárendelt, megkötöttségekkel járó korábbi szerepe alól. Erre a felszabadulásra (is) utal a kiállítás címe.
Hogyan jött a megkeresés a MODEM-től?
2011-ben DLA mestermunkám UV-festékkel készített rajz-installáció volt a Laborban. Iski Kocsis Tibor a tárlat egyik kurátora látta ezt a művemet és ő kért fel a kiállításon való részvételre.
Pontosan hány alkotást láthatunk tőled Debrecenben? Pár szóval bemutatnád őket?
Egy nagyméretű, helyspecifikus installációt készítettem UV-festékkel. Bernardo Strozzi Alvó gyermek című festményét alakítottam át. Több oka volt, hogy ezt a művet választottam ki. Mindenképpen barokk művet szerettem volna felhasználni, mert a reneszánsz után fontos szemléleti változás következett be a képsíkon belüli és a valós tér kapcsolatában. A reneszánsz festmény számára a néző pozíciója sok esetben nem lényeges, hiszen távolabbról és közelről is természethű, a legapróbb részletekig kidolgozott látványt ad. A barokk festmények esetében azonban a legtöbb esetben a messziről fényképszerűnek tűnő részlete k közelről kaotikusak, esetenként absztrakt festményeket idéznek. Tehát nem mindegy, hogy a néző hol áll, fontossá válik a térbeli pozíciója. A reneszánszban ez inkább az anamorfikus képek esetén igaz, hiszen a kiszerkesztett perspektíva ugyan rendelkezik ?helyes nézőponttal?, azonban, ha ezt nem tartjuk be, agyunk nagyon rugalmasan korrigálja a látványt. Például Leonardo Utolsó vacsora freskójának a Santa Maria delle Grazie refektóriumában, a helyes nézőpontja kb. 4,5 m magasan van. Az anamorfikus képeknek egy ?helyes? nézőpontja van (itt áll össze a kép) és végtelen számú ?helytelen?.
Az installáció része egy posztamens, amelyen 2 tenyér formájú fém érzékeli a néző szívverését és ennek megfelelően kapcsolja ki és be az UV-fényt. A néző, aki a kezét az érzékelőkön tartja háttal áll a képnek, így nem láthatja a helyes nézőpontból. Tulajdonképpen, aki lehetővé teszi, hogy mások a helyes nézőpontból láthassák az anamorfikus képet, ő maga nem láthatja azt, csak torzított formában, mondhatnám azt is, hogy ?áldozatot hoz?.
Ebben az installációban több művészeti ág keveredik: festmény volt a kiindulópont, amit grafikai módszerrel alakítottam át rajzzá és installáció lett belőle. A festmény rajzzá történő átalakításához klasszikus grafikai módszert használtam fel: nem egymásra merőleges, hanem egymással párhuzamos vonalak adják ki a tónusértékeket. A rézmetszők a sötét-világos kontrasztkülönbségeket az egymás melletti vonalak vastagításával és vékonyításával hozták létre, így egy bizonyos távolságról nézve, fényképszerű hatást érhettek el. Erre az egyik legismertebb példa Claude Mellan Krisztusa, ahol a középpontból kiinduló egyetlen, spirális vonal írja le a képet.
Van-e olyan mester, akinek a kiállításon szereplő munkáját kiemelnéd?
A kiállítás nagy része olyan művekből áll, amelyeket fontos műalkotásoknak tartok. Mivel a tárlat célkitűzése a rajz sokszínűségének bemutatása, minden mű egyedi megközelítést, felfogást vagy anyaghasználatot ad hozzá a kiállítás egészéhez. Emellett dokumentálja a XX. század folyamán végbement változásokat is. Éppen ezért nem szeretnék egyes munkákat kiemelni és valószínűleg szinte az összes művet fel is kellene sorolnom.
Jelenleg milyen projekten dolgozol?
Konkrét projekten most nem dolgozom. Az utóbbi időben főleg installációkat készítek, ezeket pedig felkérésre, egy bizonyos helyre tervezem meg, de jelenleg nincs ilyen felkérésem. Azonban júniusban, Salzburgban részt veszek a Budapest Galéria művészcsere programjában. Azt gondolom, ez nagyszerű lehetőség lesz a tervezésre, új munkák létrehozására.
