Csaknem 100 (91) szerző művei jelennek meg ebben az antológiában. Mik voltak a válogatás szempontjai? Ki kerülhetett be ebbe a kötetbe?
A Szép versek 2013. január 1. és december 31. között nyomtatásban megjelent magyar nyelvű versekből nyújt válogatást. A kritérium a magyar nyelvűség mellett formálisan az volt, hogy ebben az évben kellett megjelennie a szövegnek. Hogy ez magyarországi vagy határon túli lap, az lényegtelen. 90 százalékban nyomtatott folyóiratokból szemléztem, de most már egyre gyakrabban blogokból vagy különböző online felületekről is van, hogy beakad egy-egy vers. Ezek voltak az objektív szempontok, a szubjektívebb, vagy a szakmai szempontok pedig nyilvánvalóan komolyabban, nagyobb súllyal esnek latba. Ez pedig arra vonatkozik, hogy a Szép versek fogalma ma mit tud jelenteni. A Szép versek egy intézmény, ami az elmúlt ötven év irodalmi közéletét, irodalmi kánonját, irodalompolitikáját reprezentálja. Kicsit anakronisztikus csengése van, talán, mint az eszcájgoknak a nagyszüleink háztartásában. A Szép versekből a szép kicsit néha talán ironikus jelzővé tud válni, de közben meg nyilvánvalóan tudjuk, hogy mit jelent egy szép vers, ami megváltoztatja az életünket, amitől más lesz a viszonyunk a világunkhoz. Olyan verseket törekszem válogatni ebbe az antológiába, amik kiemelkedő teljesítményei a nagyon sokrétű, sokoldalú magyar lírának. Illetve jelzik, hogy a költőink egy-egy szakaszon belül most éppen mivel foglalkoznak. Egyféle pillanatfelvétele, röntgenképe akar lenni a magyar lírának, ami nyilván kivitelezhetetlen, de mondjuk egy lehetséges olvasata a kortárs magyar irodalom diskurzusának.
Mennyi ideig tartott a Szép versek összeállítása? Milyen nehézségek merültek fel a munkafolyamatok során?
Több idősík találkozik egymással. Ez egyrészt folyamatos figyelmes olvasást jelent. Tehát jó esetben a szerkesztő már évközben figyeli a folyóiratokat, szemlézi őket, nyitott szemmel jár, és ha valami olyan verset talál, akkor azt megjegyzi vagy feljegyzi. Én általában megjegyezni próbálom. Ez azonban csak az egyik része a munkának. A másik része az mondjuk februárban, márciusban veszi kezdetét, egy 2-3 hónapos nagyon intenzív munka követi. Mint mikor a zsarufilmekben a nyomozók leveszik az aktákat és újranézik azokat, én is egész évfolyamokat, folyóiratokat és mindenféle tömböket olvasok át. És akkor ebből létrejön először egy bő válogatás, utána pedig ezt vagyok kénytelen szűkíteni különböző szempontok alapján. A legnagyobb nehézséget elsősorban a terjedelemi megkötés jelenti. Egyrészt nyilván a csillagos ég a határ, de ha csak egy kicsit közelebb vesszük, akkor is még 20-25 költőt biztos, hogy be tudtam volna válogatni, és legalább 30-40 százaléknyi szöveget is. Ám vannak, és azt gondolom, legyenek is terjedelmi megkötések és ennél több nem lehet. Innen kezdve egy farigcsálás kezdődik. A folyóiratok olvasására van még egy trükköm vagy módszertani sajátosságom, hogy egy országos jelentőségű kanonikus folyóirat, például a Jelenkor, az Alföld után egy olyan lapot veszek a kezembe, ami regionális, szubkulturális vagy esetlegesebb. És így tán van egy váltakozás a mainstream és a periférikusabb lapok között, ami talán egy jobb sormintát ad. Ebből jön létre végül egy nagyjából meglévő szövegmennyiség, amit utólagosan ellenőrzök. Például azokat a politikai szempontokat, ami elsősorban a férfi-nő arány, másodsorban pedig az, hogy határon inneni vagy határon túli. Ezek a fogalmak szerencsére fellazítottak, ugyanis rengeteg határon túli szerző publikál Magyarországon, illetve fordítva. Azért arra is próbálok valamennyire utólag ügyelni, hogy budapesti és vidéki lapok is legyenek benne. Érdekes még nagyon a generációk egymás mellettiségét megélni. A legfiatalabb pályakezdőktől minden évben beválogatok, ha lehet 3-4 fiatalt, aki nálam mutatkozik be először a nagyválogatottba. És szerencsére tudok válogatni azoktól az idősebb költőktől, akik most is aktívan alkotnak, vagy esetleg újraalkotnak, és arra érdemes szövegeket hoztak nekünk létre, ami benne lehet a Szép versekben. Tehát korfaollót nyitok és nem patikamérleggel kezdem el csinálni. Nyilvánvalóan ez egy szubjektív válogatás, nekem van egy vagy több verseszményem, ezzel nagyjából tisztában lettem. Amikor az ember reggel benéz a tükörbe, akkor azzal nem tud mit kezdeni, vagy nagyon is tud mit kezdeni és ezt elfogadva inkább fölszabadít abból a szempontból. Dőreség lenne, hogyha azt mondanám, hogy én egy objektív gép vagyok, mert nem vagyok. Hozzá kell tennem ha nem lennének folyóiratok, akkor nem lenne Szép versek sem. Ezekben a folyóiratokban a versrovatvezetők, szerkesztők nekem már gyakorlatilag előzetes szűrőim, akik gondozzák a saját kis kertjeiket. Úgyhogy én ezekről a kertekről adok egy nagyobb plánban, ?google maps-et?. Ha nem lenne háztáji kertészetünk, akkor nem lenne térképünk sem.
Akkor ez megkönnyíti a munkáját, ugye?
Nekem megkönnyíti, ezek a kollégák előkóstolók. Egymás mellett olvasunk folyóiratokat, ahol nagyon különböző verseket, verseszményeket láthatunk. Nagyon szépnek és jónak tartom, hogy a szó esztétikai értelmében vannak konzervatívabb és hagyományosabb folyóirataink. Illetve olyan műhelyek, ahol inkább a kísérletező avantgárd lírának van helye. Ezek a szerkesztőségek fontos segítőim.
Nagyon különböző témájú verseket olvashatunk benne. Volt benne szülinapos vers, gyászvers. Van-e ennek valamilyen jelentősége vagy aktualitása?
Az alkalmi költészetet elég sokszor kritika szokta illetni. Nagyon ritka mondjuk, hogy egy alkalmi versből örökérvényű darab legyen, akár antológiadarab, akár nem. Ezek a versek akár boldog témáról születnek, mint a születés, akár komorabb, mint a gyász, magukban viselik a pillanatnyiság terhét vagy lehetőségét. Ezekből szeretek válogatni, mert azt gondolom, hogy valamennyire dokumentálják egy évnek a termését. A szomorú aktualitás idén Borbély Szilárd halála, ami tényleg egy elmondhatatlan vesztesége irodalmunknak és egész nemzetünknek. Ez a mostani antológia neki is lett ajánlva. Szerzőként szerepel benne, de már most tudom azt a rettenetes érzést, amikor jövőre az ő gyászverseit kell beválogatnom. Budai Kata halála is egy pótolhatatlan veszteség. Ugyanakkor a születésnapok még arra is jók, akár élő költőről van szó, például Tandori Dezsőnek volt kerek születésnapja tavaly ? a 75 persze éppen mitől kerek? mert öttel osztható? ? , akár olyanoké, akik már nincsenek, mert ezek a versek nagyon ügyesen reflektálnak egy-egy költészetre, szép műfaja ez a magyar lírának, ahogy belakják újra egy-egy életműnek a figuráit. Tehát ebből a szempontból fontosnak tartom az alkalmi lírát ezen a vonulaton. A közéleti tematika továbbra is megkerülhetetlen, de idén mintha egy kicsit arra akartam volna helyezni a hangsúlyt, hogy a hagyományosabb jellegű témák azért ugyanúgy benne vannak a mai magyar lírában, a szerelem sivatagától kezdve a magányon át a halálig. Úgyhogy valóban a témák eléggé sokfélék és vannak ilyen alkalmi versek is.
Vannak olyan költők, akiktől csak egy verset olvashatunk, van, akitől többet. Ez hogy történt a válogatásnál, ennek mi volt a jelentősége?
Ahol azt láttam, hogy egy költő többféle malomban is őröl, akkor igyekeztem a különböző malmokat megmutatni. Például Markó Béla évek óta ír képverseket, ezeket szeretem beválogatni, de nála nagyon izgalmas, hogy közben még milyen műfajban, műformában alkot e mellett is. Ahol többszólamú egy-egy költői életmű, ott igyekszem ezt a több szólamot is megmutatni. Inkább a fiataloknál van, hogy csak egy-két verset szerepeltetünk. Nem akarok senkit túlhangsúlyozni. Oravecz Imre és Kántor Péter szerepel talán a legtöbb verssel. Elárulom magamat, nagyon jó költőknek tartom őket. Amikor a szövetségi kapitánynak ki kell hirdetnie a szűk keretet, akkor mindig van 4-5 játékos, akit fájó szívvel ki kell hagyni az utolsó pillanatban. Én is így kell, hogy cselekedjek. Én így is már eléggé sok költőt válogatok be. Tavaly is ezt tettem és idén is. A korábbi szerkesztők azt vallották, hogy kevesebb költőtől legyen több vers. 60-70 költőtől volt ugyanennyi, mint nálam 90-nél. Ez olyan, mint amikor egy lakáson belül a főfalakon és a válaszfalakon belül próbálunk ügyesen egyensúlyt találni. A lényeg, hogy a főfalat ne verjük ki, mert akkor ránk omlik az egész. Én is ilyen válaszfalakkal próbálkozok dolgozni.
Miért ilyen lett a borító?
A borítót Pintér József, a Magvető könyveinek tervezője készítette, aki a vizuális arculatunkért felelős. Remek képzőművész. Figyelemfelkeltő antológiaborítót akart, mind a Körképhez, mind a Szép versekhez, tehát ez biztosan sikerült. Mint a Hippolyt, a lakájban, hogy meg akartalak lepni és sikerült. Van, akinek nagyon tetszik, van, akit taszít. Azt akartuk, hogy az erős színek által kiugorjon a könyvek sokaságából, illetve a szerzői neveket akartuk olvashatóvá tenni. Elérte a funkcióját, mivel az volt a célunk, hogy kitűnjön messziről. Kitűnő könyveket akarunk kiadni amúgy is.
Végh Nóra Judit
