Legáltalánosabb bútorunk, a szék az elmúlt 150 évben jelentős változáson ment át: a gyártástechnológia ugrásszerű fejlődése mellett a legjobb dizájnerek is kihívást jelentő feladatnak tekintették megújítását. Alkotásaik ma is bármilyen enteriőrben megállják a helyüket.
Modern életmódunk sok ücsörgésre kényszerít bennünket, ezért nagyon nem mindegy, min ülünk. Nem is gondolnánk, mennyi minden kell egy igazán kényelmes és esztétikus szék megalkotásához: gondos mérnöki tervezés, az alapanyagok összhangja, a praktikus kialakítás és az egyszerű gyárthatóság. Nem elég hozzá a forma és a funkció házassága, szinte már a művészet szintjére kell vinni a tervezést és a készítést. Nem véletlen, hogy a legnevesebb alkotók székeinek rendesen meg is kérik az árát – és emiatt sokszor hamisítják is őket.
Thonet No. 14 (1860)
Valószínűleg nincs ember Magyarországon, aki még ne ült volna Thonet-széken. A közismert márka alapítója Michael Thonet német-osztrák bútorasztalos volt, aki 1819-ben kísérletezni kezdett a fa forró gőzben való hajlításával. Könnyű, íves székei gyorsan népszerűvé váltak hazájában, majd Ausztriában is. Miután 1851-ben No. 1 széke bronzérmes lett a londoni Great Exhibitionön, elindult a nemzetközi hírnév felé. No. 14-es székét, amelyet sokan azóta „a székek székének” neveznek, 1860-ban dobta piacra. Ez lett az első tömeggyártású bútordarab, amely nemcsak a háztartásokban, hanem éttermekben is népszerűvé vált, így nem meglepő, hogy azóta számos másolat készült róla. 2009-ben a brit James Irvine tervezte újra, hogy a fiatalabb generációk számára vonzóvá tegye.
Wassily és B32/Cesca (1928)
A modern bútorok történetének fontos mérföldkövét jelentik a magyar származású Breuer Marcel nagy hatású székei: a Wassily és a B32/Cesca. A kerékpárkormány dizájnjától elbűvölt Breuer acélcsöveket használt székei megalkotásához. A Wassily szék – amelyet egy ideig Model B3 néven a Thonet gyártott (összecsukható és nem összecsukható változata is volt) – úgy jött létre, hogy Breuer elemi vonalaira és síkjaira redukálta a klasszikus klubszéket: megfosztotta súlyától, de megőrizte az egyszerű, letisztult vonalak eleganciáját, amelytől ma is absztrakt, szoborszerű műalkotásnak tűnik. A Knoll-nál 3500 dollár körüli összegért szerezhető be.
A B32/Cesca szintén szintén jelentős innovációt jelentett; nevét Breuer fogadott lányáról, Francescáról kapta. A konzolos forma kiaknázza az anyagok egyedi lehetőségeit, amelyek rugalmasságot és kényelmet adnak a széknek. Ez volt az első acélcsővázas és nádüléses szék, amelyet tömegesen kezdtek gyártani. Több mint 250 ezer darab kelt el belőle megalkotása óta.
Grand Confort (1928)
A Le Corbusier, Charlotte Perriand, valamint Pierre Jeanneret által tervezett Grand Confortot vagy LC3-at a hagyományos klubszékek modern változataként mutatták be 1928-ban, de csak 1965-ben kezdte sorozatgyártani a Cassina. Fémváza és kárpitozása az ipar racionalista szemléletet közvetíti. A mai szem számára is látványos fotel ötezer dollár körüli összegért kapható.
Barcelona (1929)
Egy ilyen összeállításból nem maradhat ki a 20. századi székek Rolls-Royce-a sem, amelyet – ellentétben sok, a tömegek számára készített Bauhaus-termékkel – kiválasztottaknak terveztek. A Barcelona szék Ludwig Mies van der Rohe autodidakta építész és az építész-tervező Lilly Reich együttműködésének eredménye. Az 1929-es barcelonai nemzetközi kiállítás német pavilonjában mutatták be. Ma elegáns irodaházak, pénzügyi intézmények előcsarnokaiban lehet vele találkozni. A licensze a Knoll-nál van, újonnan nyolcezer dollárt kóstál, de egy ritkább, régebbi szériadarabért akár hatvanezer dollárt is elkérnek.
Eames Lounge Chair (1956)
Az amerikai Ray és Charles Eames házaspár koruk legbefolyásosabb bútortervezői közé tartozott. 1956-ban dobták piacra az angol klubszékek által ihletett Lounge Chairt és ottománt, amellyel messze megelőzték a trendeket. A kétrészes szett fekete bőrből és laminált rétegelt falemezből készült. Ma már többféle színben elérhető, bár továbbra is a rózsafas zínű a legnépszerűbb. Külön érdekesség, hogy a Lounge Chair 1956-os bevezetése óta az átlagos emberi testmagasság világszerte közel tíz centiméterrel nőtt, ezért a Vitra az Eames-irodával együttműködésben új, nagyobb változatot fejlesztett ki, hogy a magasabbak is élvezhessék a típus kivételes kényelmét.
Egg Chair (1958)
Arbe Jacobsen tervezte a koppenhágai SAS Royal Hotel számára. Először szobrász módjára, agyagból alakította ki a tojásformát, majd habszivacsbetéttel tette kényelmessé a fotelt, amelynek lábtartója is van. Az egyedülálló, szoborszerű forma nyilvános terekben is privát szférát biztosít, ezért gyakran alkalmazzák repterek VIP-várójában. Az Egg Chairnek alaposan megkérik az árát: bőrrel bevont változatáért akár húszezer dollárt is ki kell pengetni, de még egy szövetkárpitozású darab is tízezer dollárnál kezdődik.
Panton Chair (1960)
Verner Panton szintén dán tervező volt, karrierje kezdeti szakaszában Arne Jacobsennél is dolgozott. Az 1960-ban tervezett Panton Chair volt a legelső, teljes egészében fröccsöntött műanyagból gyártott, egymásba tehető szék, amelynek kényelmét a konzolos szerkezet, az antropomorf forma és az enyhén rugalmas anyag kombinációja biztosítja. A számos nemzetközi formatervezési díjat kapott, több múzeum gyűjteményében szereplő Panton Chair 1967-ben került sorozatgyártásba, és azóta is népszerű. Élénk színeivel, futurisztikus formájával modern, minimalista és retró enteriőrökben egyaránt jól mutat. Ez az ikonikus bútordarab az eddig bemutatott székekhez képest szinte ingyen, már ötszáz dollárért a miénk lehet.
La Mamma Chair (1969)
Az olasz építész-dizájner, Gaetano Pesce tervezte a La Mamma széket 1969-ben a B&B Italia számára. A poliuretánból készített, szövettel bevont fotel kartondobozban, vákumcsomagolt formában kapható, kibontás után szó szerint életre kel, magától felfújódik. A La Mamma fantázianévre hallgató Up 5 számú fotel az ősi termékenységi istennőszobrok érzéki alakjára emlékeztet, amelyhez egy zsinórral kapcsolódik az Up 6, egy gömb alakú ottomán, amely a kényelmi funkción túl jelentéssel is bír: a nő lábára kötött golyó az elnyomást szimbolizálja. Az 1960-as évek végének pop-art korszakának ikonjaiként ezek az ülőalkalmatosságok a Pesce által transzformációs bútorként leírt sorozat részét képezték. A ma már gyerek méretben is kapható fotel nem olcsó, több mint ötezer euróba kerül.
Poäng Chair (1976)
Sokkal inkább megfizethető kategóriába tartozik az Ikea emblematikus terméke, a Poäng, amellyel jó eséllyel már magyar lakásokban is találkoztunk. Az 1978 óta forgalmazott fotelt Lars Engman termékmenedzser közreműködésével a japán Noboru Nakamura tervezte. A rétegesen ragasztott, hajlított nyírfakeret kényelmes rugalmasságot biztosít a hintaszékre hasonlító fotelnek. A változatos színekben elérhető, kevesebb mint száz dollárért beszerezhető Poänghoz lábtartót is lehet vásárolni, amely még kényelmesebbé teszi a benne ülést. Évente mintegy másfél millió darabot adnak el belőle világszerte, az IKEA egyik sikerterméke.
Louis Ghost Chair (2002)
A lista legfiatalabbja Philippe Stark dizájnernek a Kartell számára tervezett darabja. Stark fröccsöntött, átlátszó, polikarbonát székbe vitt barokk esszenciát és eleganciát. A XV. Lajos által inspirált szék törékeny és transzparens megjelenése ellenére kifejezetten stabil és strapabíró, kül- és beltéri használatra egyaránt alkalmas. Kérdés persze, hogy mivel közel nyolcszáz dollárba kerül, ki tenné ki a teraszra. Az eredeti, víztiszta verzión túl számos áttetsző színváltozatban és feketében is kapható. Sőt, annyira népszerűnek bizonyult, hogy Stark Victoria Ghost néven a karfa nélküli változatát is megtervezte.
A nyitóképen Gaetano Pesce La Mamma nevű fotelje. Fotó: Isabel Infantes / AFP
