Itt a hétvége, amikor kénytelenek vagyunk a házban kuksolni és filmet nézni ahelyett, hogy a természet lágy ölén sütnénk a flekkent. A filmtett.ro összegyűjtött 10 emlékezetes esős filmet, amit érdemes elővenni borongós napokon.
10. Mike Newell:Négy esküvő és egy temetés (1994)
A nagy brit romantikus vígjáték végső csókjelenetét nem lehetett, nem szabadott megcsinálni egy alapos eső nélkül. Szóval nem csüggedni, ilyesmire is jó ürügy a ránk zúduló víz.
9. William Friedkin: A félelem ára (1977)
A több mint húsz évvel korábbi francia, Clouzot-féle klasszikushoz (A félelem bére) ugyan nem ér fel ez az amerikai remake, de nem is olyan rossz, mint amilyenek a remake-ek szoktak lenni. Friedkin ráadásul egy szinte herzogi, embertelen erőfeszítés árán csinálta meg az ázott jeleneteket.
8. Sam Mendes: A kárhozat útja (2002)
A filmben nem mindig esik, csak néha: mintha minden gyilkosságot eső kísérne. Az ég siratja az elhulltakat, vagy tökéletes fedezetet biztosít, elmosva a vért?
7. Bruce Robinson: Mi ketten (1987)
Ha mocsok időről van szó, nem lehet nem berakni legalább egy angol filmet a listába. Ugyan nem esik folyamatosan a film alatt, a filmvégi keserédes szétválás-jelenetre tökéletes aláfestés, pláne azzal a Hamlet-idézettel.
6. James Mangold: Azonosság (2003)
Egy szinte Agatha Christie-i helyzet egy olyan helyen, ahol nem gondolnád, hogy esni fog: a Nevada-sivatagban. Egy újabb film, ahol az eső tökéletes kiindulópont a sztorihoz.
5. Mikael Salomon: Vízözön (1998)
Önmagában nem nagy vasziszdasz ez a krimi, de a kreatív, már-már parodisztikusan túltolt eső- és vízhasználat miatt megérdemel egy helyet a listán.
4. Gene Kelly – Stanley Donen:Ének az esőben (1952)
Bizonyíték arra, hogy az eső nemcsak a főhős vagy a helyzet reménytelenségét képes aláfesteni, hanem valami teljesen vidám dolognak is képes megágyazni.
3. David Fincher: Hetedik (1995)
Az egyébként is reménytelennek tűnő hajsza nyomott hangulatára tesz még rá egy lapáttal az folyamatos esőzés. Mintha a bibliai főbűnöket reprodukáló sorozatgyilkost támogatná „háttérzenével” ez a szintén bibliai, özönvízszerű szürkeség.
2. Ridley Scott:Szárnyas fejvadász (1982)
A P. K. Dick-írásból inspirált filozofikus sci-fi-klasszikusban is esik bőségesen, ami nemcsak vizuális értelemben nagyszerű (a tükröződő neonfények mindig jól néznek ki), de a film érzelmi csúcspontját (a Rutger Hauer-monológot) is szépen aláfesti. Nem csoda, hogy a jelenetnek már külön címe van, amit az aláfestő zenéről kapott (Könnyek az esőben).
1. Kuroszava Akira: A vihar kapujában (1950)
Az Akutagava-írásból született film akkora klasszikus lett, hogy mondhatni saját narratív zsánert teremtett, a több szemszögből ugyanazt a sztorit bemutató elbeszélést azóta is Rashomon-narratívának hívják egyesek. De ide nem ezért került be, hanem mert az egész film kerettörténete egy nagy esőzéssel kezdődik. Apropó Kuroszava: A hét szamuráj klimaxában is esik rendesen. Sáros vidék lehetett a középkori Japán.
