Származását ügyes publicisták titokba burkolták, mondták róla, hogy az utolsó inka, Atahualpa leszármazottja, hogy a Nap papnője, hogy a hangját varázslatoknak köszönheti, de azt is, hogy Amy Camus néven született Brooklynban, és nevét visszafelé írva lett sztár, születési időpontjaként pedig 1921 és 1929 között minden dátum szerepelt.
A szürke valóság viszont az, hogy spanyol apa és indián anya gyermekeként született Peruban a nem annyira szürke Zoila Augusta Emperatriz Chávarri del Castillo néven.
Kecsua indiánként nőtt fel, egy vallási fesztiválon fedezték fel, és nemsokára egész Latin-Amerika érte rajongott, 15 évesen már sofőr vezette limuzinnal járt.
1950-ben szerződtette a Capitol lemezcég, és ekkor vette fel a kecsua nyelven „szép virág” jelentésű művésznevét. A kiadó csak néhány apróhirdetést helyezett el kis lapokban, de vad pletykákat bocsátott szárnyra új csillagáról, és az eredmény nem maradt el.
Első albuma egymillió példányban kelt el, a közönséget lenyűgözte, ahogy az ismeretlen énekesnő ismeretlen dalokat énekelt egy ismeretlen, nyelvtörő nyelven.
A sudár termetű, egzotikus szépségű, inka ékszerekkel teleaggatott Yma Sumac sikert sikerre halmozott, fellépett Broadway-musicalekben, filmek is készültek vele, az egyik természetesen Az inkák kincse címmel. Egy idő után azonban meggyűlt a baja az amerikai adóhatósággal, a férjétől elvált, aztán újra hozzáment, a botrányok miatt divatja gyorsan leáldozott.
Az adósságokban fuldokló Sumac Keletre fordult: 1961-ben féléves turnét tett a Szovjetunióban és a keleti tömb országaiban, ahol világsztárként ünnepelték. Különgép szállította városról városra, a legenda szerint a háborús veteránok a kitüntetéseiket dobálták fel neki a színpadra, öltözőjében meglátogatta Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár, és ami a legfőbb, tiszteletdíját amerikai dollárban kapta meg. A hatvanas évek közepén visszatért Amerikába, de itt már senki sem emlékezett rá, férje időközben kifosztotta és otthagyta. Az elszegényedett és elkeseredett Sumac hazaköltözött Peruba, egykori nagy sikerei helyszínére csak a nyolcvanas évektől hívták vissza néhányszor, és a lemezei is újra megjelentek.
A kilencvenes évektől ismét Los Angelesben élt, de a showbizniszről hallani sem akart, így nem csoda, ha többször elterjedt a halálhíre.
A halál végül 2008. november 1-jén érte Los Angelesben.
Hangterjedelmét ő maga és kiadója öt-, sőt hatoktávnyinak mondta, az ezt vitatók „csak” négy oktávot ismernek el. Hangja mindenesetre lenyűgöző volt: az alsó regiszterekben súgott vagy orgonaként búgott, de képes volt egy levegővétellel a legmagasabb, éteri regiszterekig emelkedni és visszasüllyedni. Orvosok szerint ádámcsutkájának szokatlan szélessége tette lehetővé, hogy akár három hangot is ki tudjon énekelni egyszerre.
Hangja, a dalok egzotikus hangszerelése, különleges előadásmódja döbbenetes hatást gyakorolt a közönségre.
Dalai olyan filmekben hallhatók, mint A nagy Lebowski, az Egy veszedelmes elme vallomásai vagy a Mad Men – Reklámőrültek című tévéfilmsorozat. Csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek Sétányát.
Nyitófotó: AFP
