Az első magyarországi filmfelvételt a Lumiére testvérek operatőrei készítették 1896-ban a millennium alkalmával, ezt azonban sosem láthatta a közönség, mert a képekről lemaradt az ünnepségeket megnyitó Ferenc József feje.
Az első megrendezett, dramatizált jeleneteket tartalmazó magyar filmet A táncz címmel
1901. április 30-án vetítették le az Uránia Tudományos Színház előadásának illusztrációjaként. Az alkotásban a kor nagy színészei – Blaha Lujza, Fedák Sári, Márkus Emília, Hegedűs Gyula – és az Operaház balerinái szerepeltek. A 18 jelenet a tánc történetét dolgozta fel az ókori táncoktól a 16. századi francia udvari táncokon, az olasz tarantellán, a barokk és magyar táncokon – mint a palotás és csárdás – át a 20. századig. Fedák Sári facipős japán táncot adott elő, Blaha Lujza csárdást táncolt. A táncokat Cesare Smeraldi, az operaház balettmestere tanította be.
A forgatókönyvíró Pekár Gyula az 1896. évi párizsi világkiállítás hasonló előadásából merítette az ihletet, aki az előadásnak nemcsak szerzője, hanem felolvasója is volt. Az operatőri és rendezői munkát Zsitkovszky Béla vállalta, aki eredetileg fényképész volt, és aki egy vetítőgépet alakított át kamerává, amellyel az első felvételeket készítette a mai Uránia Filmszínház épületének tetőteraszán. A zenét Kern Aurél szerezte. Az első jelenetet, Márkus Emília Salome-táncát kétszer kellett felvenni, mert a szalag elégett. A korban rendkívül hosszúnak számító, 500 méter hosszú film nem maradt fenn, csak a sajtóban közölt képeket, néhány plakátot és Pekár Gyula könyvalakban is megjelent előadását ismerjük. A táncz sorsa sajnos nem egyedi, a némafilmek és az 1945 előtt készült hangosfilmek közül nagyon sok eltűnt, elkallódott.
1912-ben került a mozikba az első teljes estét kitöltő magyar film, Kertész Mihály Ma és holnap című darabja.
Négy évvel később, már az I. világháború idején készült el a mai filmek terjedelmét elérő első magyar film, Jókai Mór Mire megvénülünk című regényének filmváltozata Hevesi Sándor művészeti irányításával, Uher Ödön rendezésében.
Az első hangosfilmet 1927-ben mutatták be Amerikában, és két évvel később már a hazai filmek is megszólaltak.
1929-ben Kertész Mihály magyar nyelven készített hangos beköszöntőt Noé bárkája című filmjéhez, a következő évben elsősorban magyar nótákat hallhattak a nézők Gaál Béla Csak egy kislány van a világon című alkotásában.
A magyar hangosfilmgyártás 1931. április 29-én kezdődött meg Budapesten, a Corvin filmgyár Gyarmat utcai telepén. Az első „igazi” hangosfilmet, A kék bálványt 1931. szeptember 25-én mutatták be Jávor Pál főszereplésével, az alkotás egy birtokát elvesztő, kétségbeesésében Amerikába kivándorló, majd egy szerencsés fordulattal hazatérő báró történetét mesélte el. A művet a kritika a hollywoodi filmek gyenge utánzatának minősítette, és ami a készítőknek még fájóbb lehetett, mivel a cselekmény nagy része Amerikában játszódott, a nézők tetszését sem nyerte el.
Az igazi áttörést az 1931. november 27-én a mozikba került második magyar hangosfilm, a magyar helyszínt és magyar karaktereket felvonultató Hyppolit, a lakáj hozta meg
Kabos Gyula és Csortos Gyula feledhetetlen alakításával. A Hyppolit és az 1934-es Meseautó sikerét követően a vígjáték lett a kor meghatározó, exportképes műfaja – e művek népszerűségén nem fog az idő, olyannyira, hogy az utóbbi évtizedekben többet újraforgattak.
A színes filmtechnikát Magyarországon először Radványi Géza próbálta ki 1941-ben A beszélő köntösben,
a fekete-fehérben forgatott filmben akkor úttörő módon három tízperces színes betét volt látható. Az első teljes hosszában színes magyar filmet, a Ludas Matyit 1950-ben mutatták be, a rendezéssel a tapasztaltabb Nádasdy Kálmánt bízták meg, a társrendező Ranódy László volt. A negatív már az ötvenes években elvesztette színét és hangját, így amikor 1961-ben fekete-fehérben ismét forgalmazni kezdték, újra kellett szinkronizálni. Az alkotást 2004-ben digitális technikával teljesen felújították, a hangokat is helyreállították.
A magyar filmtörténet újabb mérföldkövét az 1973-as év jelentette, ekkor mutatták be az első egész estés magyar rajzfilmet, Jankovics Marcell János vitéz című alkotását.
Az első Oscar-díjas magyar alkotás Rófusz Ferenc A légy című animációs rövidfilmje volt 1981-ben.
Egy évvel később első magyar játékfilmként Szabó István Mephisto című alkotása nyert a legjobb idegen nyelvű filmek között, 2016-ban a kategória győztese Nemes Jeles László Saul fia című alkotása lett. A filmvilág legrangosabb kitüntetését legutóbb Deák Kristóf Mindenki című alkotása nyerte el, amely 2017-ben a rövidfilm kategóriában diadalmaskodott.
2018-tól április 30-án ünnepeljük a magyar film napját annak emlékére, hogy 1901-ben ezen a napon mutatták be A táncz című alkotást. A jubileumi év alkalmából a Nemzeti Filmintézet elindítja a Nemzetközi Mozgóképes Hungarica Kutatási Programot a magyar, illetve magyar vonatkozású filmtörténeti örökség felkutatására, hozzáférhetővé tételére és lehetőség szerinti hazahozatalára, továbbá honlapot hozott létre, és különböző programokat, vetítéseket, kiállításokat szervez.
Nyitókép: Nemes Jeles László: Saul fia
