15. Szerelemre hangolva
Az egyetemes filmművészet keresve sem találna elegánsabb párost, mint a komótos tempóban cigarettázó Tony Leung és Maggie Cheung, ahogy testhezálló, magas nyakú ruháiban lebeg a lépcsőházakban. Wong Kar-Wai hongkongi rendező filmje viszont nem éppen hagyományos románc: a két színész szomszédokat alakít, akik rájönnek, hogy házastársaik viszonyt folytatnak egymással, és ahelyett, hogy ugyanarra a szintre süllyednének, fantáziadús nyomozói munkába bocsátkoznak: eljátsszák, hogyan találkozhattak partnereik. A Szerelemre hangolva a filmes eszközök teljes skáláját – a színeket, mozdulatokat, tekinteteket és zenét – felhasználva minden nézőjéből más és más megfejtést vált ki.
14. Ilyenek voltunk
Ma valószínűleg egy ellentétek vonzzák egymást-típusú komédiává korcsosulna Katie (Barbra Streisand), a marxista zsidó politikai aktivista és Hubbell (Robert Redford), a visszafogott író története. Ám fél évszázaddal ezelőtt az Ilyenek voltunk Sydney Pollack rendező keze alatt a viharos szerelem, a gyűlölet és szenvedély drámájává vált. A maga luxuskategóriás szappanopera módján ma is érvényes, olykor szívszorító, Redford és Streisand vonzereje pedig egészen ellenállhatatlan.
13. Vágy és vezeklés
Az arisztokrata Cee (Keira Knightley) és Robbie, a kitaníttatott cselédfiú (James McAvoy) tündérmeséjében a legkisebb testvér, Briony (Saoirse Ronan) a gonosztevő. 1935 nyarán egy nap alatt dőlnek el emberi sorsok: pillanatokra beteljesül a szerelem, a csalódott Briony viszont tanúja lesz unokatestvére megerőszakolásának, amivel az ártatlan Robbie-t vádolja. Őt látta, mert őt akarta látni. Az idill szertefoszlik, a hazugság és a világháború életeket követel. Az íróvá vált Briony sok-sok évvel később feloldozást kínál, vagyis annak az ígéretét – végül azonban nem kerülheti el a tettével való szembenézést.
12. Közelebb
A brit Patrick Marber Közelebb című, díjnyertes színdarabját már a kilencvenes évek óta szerte a világban – többek közt Magyarországon is – játszották már. Mike Nichols rendező vállalta a kihívást, hogy a történetet megfilmesítse, ráadásul Marber hathatós segítségével, aki a forgatókönyvet is jegyzi. A 2004-es film négy egymást folyamatosan megsebző ember lélekölő kapcsolatát mutatja be, akik szerelembe esnek, majd félrelépnek, hazudnak, hazardíroznak és újra hazudnak. A megcsalás témakörét ezerszer és ezerféleképpen feldolgozták már, ám kevésszer nézhetünk bele ilyen átélhető módon a feleket mozgató dinamikákba. Tökéletes első randis film, de bármikor bevethető, amikor egy kiadósat akarunk veszekedni a párunkkal azon, hogy vajon a férfiak vagy a nők az aljas szemétládák.
11. Egy makulátlan elme örök ragyogása
Egy kapcsolat legizgalmasabb része vagy abban az időszakban történik, amikor egy pár szerelmes lesz, vagy abban a pillanatban, amikor szétesik. Charlie Kaufman forgatókönyvíró mindkét szempontot beépíti Michel Gondry kultfilmjébe, miközben egy olyan fantázia után kutat, amellyel minden létező ember azonosulhat, aki átélte egy kapcsolat érzelmi rombolását: mi lenne, ha kitörölhetnénk az exünk minden nyomát az emlékezetünkből? Gondry vizualizálja azt a sci-fi-apparátust, amely lehetővé teszi Joel (Jim Carrey) agyradírozását, aki azonban félúton ráeszmél, hogy bármennyire is fájdalmas, nem tud élni lelki társa, Clementine (Kate Winslet), a minden héten más színű hajú, mániákus szabad szellem nyoma nélkül.
10. Adèle élete
A 2013-as Arany Pálma-díjas, háromórás Adéle élete túlmutat az eddig készült, fiatalkori szexuális kalandozásokat vagy éppen az azonos neműek szerelmét megmutató filmeken. A főszereplő Adèle-t alakító Adèle Exarchopoulos játéka lenyűgöző, a film pedig egyedülálló módon mutatja meg, hogy a párkapcsolat az egyénektől függ, és mindenki ugyanazon a hullámvasúton ül, legyen szó szerelemről, szakításról, szívfájdalomról, féltékenységről vagy éppen továbblépésről és újrakezdésről.
9. A homár
Jórgosz Lánthimosz legelső angol nyelvű produkciója egy disztópikus világban játszódik, ahol a szingliség egész egyszerűen be van tiltva. Az egyedülállóaknak távozniuk kell a Városból a Hotelbe, ahol negyvenöt napot kapnak arra, hogy új párt találjanak, vagy átváltoztatják egy általuk kiválasztott állattá. Van némi esély a tartózkodás kitolására, mégpedig vadászattal: altatópuskákkal lehet elkapni a környező erdőben bujkáló Magányosokat. Főhősünk, David (Collin Farrell) felesége halála után érkezik, és a pártalálás sikertelensége esetére a homárt választja mint leendő állatformát, de aztán hamar rájön, hogy a Hotelban köttetett szerelmek hazugságra épülnek. Nagyon bizarr, nagyon vicces szatíra a görög mestertől!
8. Előző életek
Két férfi és egy nő ül egy bárban. Mielőtt bármit is megtudnánk róluk, megpróbáljuk kitalálni, milyen kapcsolatban állhatnak egymással. Ki kihez tartozik? Az, hogy igazából fogalmunk sincsen, kulcsfontosságú az elsőfilmes Celine Song önéletrajzi ihletésű meséjében. Kiderül, hogy a New York-i Nora (Greta Lee) Dél-Koreában született és élt 12 éves koráig, majd évekkel később feleségül ment az amerikai Arthurhoz (John Magaro), akit egy írói elvonuláson ismert meg. A másik férfi, Hae Sung (Teo Yoo) a gyerekkori barátja, egyszerre a múltja, szülőföldjének szelleme, és talán a romantikus partnere egy másik életben. Lassú folyású, életszerű, csodaszép film. Ezen a ponton a mi lett volna, ha…-történetek másik kortárs gyöngyszemét is muszáj megemlíteni, mégpedig Damien Chazelle keserédes musicaljét: a Kaliforniai álom szintén egy olyan megindító szerelmi mese, amely egy boldog befejezést mutat be, ami megtörténhetett volna, ha az élet egy kicsit másképp alakul.
7. Napok romjai
James Ivory filmjében az elfojtás és a szigorú társadalmi korlátok tartják egymástól távol a szerelmeseket: Kazuo Ishiguro ünnepelt regénye egy szívszorító történetet mesél el két emberről, akik végül csak nem találták meg az utat a boldogsághoz. Főszereplője egy inas (Anthony Hopkins), aki az angol arisztokrácia szolgálatában született és nevelkedett, és ezért olyannyira tisztában van a helyével, hogy képtelen rászánni magát, hogy elmondja az általa imádott házvezetőnőnek (Emma Thompson) valódi érzéseit. Borzasztó nézni a küzdelmet a kolléga iránti érzelmek és a munka iránti odaadás között: a színészi játék ötcsillagos.
6. A lét elviselhetetlen könnyűsége
Philip Kaufman Milan Kundera regényének mámorító adaptációjában a zseniális, hamarosan visszatérő Daniel-Day Lewis az orvos Tomast alakítja, egy meglehetősen ingatag Lotario karaktert, aki a hatvanas évek Prágájában egyik hódításról a másikra ugrál, hiába van fix szeretője (Lena Olin). Tomas aztán találkozik Terezával (Juliette Binoche), aki úgy hat rá, mint a gravitáció, ám hamarosan begördülnek a szovjet tankok. A lét elviselhetetlen könnyűsége ezután egy megindító szerelmi történetté válik, három elveszett lélek meséjévé, akik arra vágynak, hogy kapcsolódjanak, túléljenek és feltárják a szerelem rejtélyét.
5. Szerelem
Azoknak, akik arra vágynak, hogy darabokra szaggassák őket, Michael Haneke Szerelem című drámája a lehető legtökéletesebb választás. A főszereplő házaspár (Jean-Louis Trintignant és Emanuelle Riva csodálatosak) valaha művészek voltak. A film elején kapunk egy kis ízelítőt intim, szeretetteljes nyugdíjas életükből, ám másnap reggel a feleség, Anne agyvérzést kap, és innentől elindul az örvény. A Szerelem két idős ember tragikus végjátékát mutatja be: nem torzít és nem romantizálja az öregkor szépségeit. Haneke nem szórakoztatni akar, hanem gyomron vágni. Minden néző tudja ugyanis a lelke mélyén, hogy nagy eséllyel ugyanez a sors vár rá: megöregszünk, elmúlunk, és ez nem lesz sétagalopp.
4. Annie Hall
Woody Allen Alvy Singere és Diane Keaton Annie Hallja a '70-es évek újfajta szerelmi történetét hozták el – egy olyan partnerséget, amely nem szól örökre, de ez talán nem is baj. A nagyvárosi neurózis igazi klasszikusa: Alvy legbelül sosem volt igazán biztos abban, hogy el tudja-e kötelezni magát a szeretlek szó mellett. Az Annie Hall varázsa mégis az, ahogyan egy egész nemzedék, sőt az utána következők is a terápiák és önelemzések korában a szerelemre tekint: valami mámorító, de mulandó dolog, amely egy megmagyarázhatatlan nosztalgiából ered, amely inkább visszafelé pillantgatva, mint előre, a közös jövő felé tekintve érezte otthonosan magát.
3. A világ legrosszabb embere
Joachim Trier író-rendező a bemutató környékén egy interjúban elmondta, hogy olyanok számára szeretett volna romantikus komédiát rendezni, akik szívből gyűlölik ezt a műfajt. Hogyha A világ legrosszabb emberének alapötletét Hollywoodban viszik filmvászonra, nem pedig Norvégiában, akkor akár még lehetett is volna belőle hagyományos romkom egy folyamatosan munkát váltó, két fickó között vívódó lányról szép emberekkel és happy enddel, ám szerencsére ennek pont az ellenkezője történt: idealizálás nélkül beszél életről és halálról, szerelemről, útkeresésről és a döntéseink súlyáról, mindezt pedig olyan felemelően és átélhetően teszi, hogy sokáig velünk marad. Végtére is: bárki válhat a világ legrosszabb emberévé egy adott pillanatban.
2. Casablanca
Mi lehet annál romantikusabb, mint egy pár, akik sosem lehetnek együtt? A beteljesületlen szerelem, az önfeláldozás és becsület magnum opusa, sokak szerint a valaha volt legikonikusabb szerelmespárt felvonultató, 1942-ben forgatott Casablanca a szakma szerint a filmtörténet egyik legjobb és ezen túl még az egyik legromantikusabb filmje is. Michael Curtiz, avagy a magyar származású Kertész Mihály még egy rendezői Oscar-díjat is bezsebelt érte, ráadásul a romantikus köntös alatt a második világháborút érő súlyos kritika bújik meg. Rick (Humphrey Bogart), egy marokkói szórakozóhely és szerencsejáték-barlang tulajdonosa, Ilsa (Ingrid Bergman) pedig az a nő, akibe beleszeretett 1940-ben Párizsban, és aki ezt követően rejtélyes okokból elhagyta. A jelent kísérti a múlt, a Casablanca pedig nem pusztán a szerelmet ünnepli, hanem az áldozatot, a másik iránti odaadást, önmagunk átadását valami nagyobbnak.
1. Mielőtt-trilógia
Az 1995-ös Mielőtt felkel a Nap önmagában véve megtestesíti a fiatal szerelmet: két idegen találkozik a vonaton, majd együtt szállnak le Bécsben, és egész éjjel beszélgetnek. Azt tervezik, újra találkoznak majd, ám az élet közbeszól – mint kiderül, a kilenc évvel későbbi Mielőtt lemegy a Nap-ból, amellyel Richard Linklater rendező minden idők egyik legkielégítőbb folytatását készítette el. Ekkor Párizsban újra felvesszük a fonalat Jesse-vel (Ethan Hawke) és Céline-nel (Julie Delpy), akik idősebbek, tapasztaltabbak és cinikusabbak, mint amikor megismertük őket. A vonzalom viszont megmarad, és a film úgy ér véget, hogy ezúttal talán tényleg összejönnek – de vajon tartós lesz a boldogság? A Mielőtt éjfélt üt az óra megválaszolja a kérdéseinket és őszintén beszél a párkapcsolatok kihívásairól, sok-sok évvel azután, hogy egy fiú és egy lány elkezdett beszélgetni egymással a vonaton. Szívet melengető, mégis realista történet, amelyet bármikor jólesik elővenni.
