Kerékgyártó István, aki csak közel az ötvenhez kezdett publikálni, s az egymástól merőben különböző, de egyként figyelemre méltó Vagyonregény (2001), Makk ász az Olajfák hegyén (2003) és Trüffel Milán (2009) szerzője, ezúttal kendőzetlen valóságirodalmi törekvésekkel kevert, mellbevágó fikciós epikát tett közzé a Kalligramnál. A műfaji jelölés: próza. Lehet egyazon főszereplő köré vont novellák sorozataként forgatni a könyvet, ám regényként is kvalitásosnak mutatja magát. Az előadásmód elve kitetszik a címből. Rükverc: a fejezetek a hajléktalanná hullott Vidra emberhez méltatlan halálától indulnak, és apai babona által megáldott világra jövetelével érnek véget.
Az ötlet nem hat erőltetettnek, nem is átvétel valahonnét (bár akadnak hasonló technikájú alkotások). Kerékgyártó sokat nyer a visszafelé haladás révén, hiszen különleges élményt kínál az időutazás: átkelés a múltba. Viszont veszít is a szokatlan konstrukció vámján. Az első szemelvényt az informativitás kedvéért a többinél jóval hosszabbra kell nyújtania. A rákmenet során olyan ismétlésekre kényszerül, amelyek a mű fordított idővonalán előbb, viszont Vidra sorsában szükségképp később (életrajzilag tehát: fiatalabb korának bemutatásakor) esedékes mozzanatokra utalnak. E szöveghelyek (például az anya befogadott kutyájának bestiális elpusztítása) húzzák szét inkább novellafoltokra a regény szövetét. A visszafelé-folyamatosságában mellérendelő jellegű történet felitatott néhány fölösleges epizódot (A kis Rambo; Édes körte), és a nyomatékos fonák temporalitás nem mindig hat egyenletesen a stílusra. A Majom lila szmokingban című fejezet, Vidra éjszakai pincérkedésének állomása szinte tüntet a korabeli (1972) kifejezések, szleng-divatszavak alkalmazásával (csálinger, dzsanázod, vaker, kamu, lenyom, csaó stb.). Nem mindegyik metszet ilyen karakteres nyelvezetű, sőt a Rükverc inkább a színező nyelvi elemeket magába olvasztó egységes előadásmód dísztelenségével, verbatim keménységével tűnik ki.
A nemegyszer jelen időbe váltó történetmondás filmforgatókönyv jelleget is kölcsönöz a műnek, melyből a hírek szerint a Katona József Színház ? Máté Gábor színrevitelében ? drámát kíván íratni. E szándékot a mintaszerű párbeszédesség és a szöveg drámai, konfliktusos, jelenetezett alaptermészete egyként indokolja. Vidra Zsolt emberi egyedből embertárggyá lefokozódva, feltartóztathatatlanul zuhan ? nem is végzete, csak életének vége felé (vagyis onnan visszafelé: a kifejlet önmagyarázatának stációiba). Kerékgyártó predesztinált sorsot szab a központi alakra, hiszen a majdnem három évtizedet börtönben töltő bűnöző apa, a derekas küszködései ellenére labilis-érzelgős anya, a kisikló magánélet, a mindig a legrosszabbkor és legrosszabbul közbeszóló korviszonyok ellenében Vidra Zsoltnak nincs válasza. A cím, az írói fogás jelzésénél sokkal tágabb jelentésű Rükverc érzékelteti azt is, hogy a légvárak építésére hajlamos, a linkebb, olcsóbb megoldásoktól nem idegenkedő, csekély akaraterejét számos helyzetben meghunyászkodásra, passzivitásra, állatias nemtelenségre váltó (részben és olykor váltani kényszerülő) Vidra egész élete alászállás, megállíthatatlan csúszás a legbűzösebb bugyrok felé.
Az író ura az alantasság esztétikumának: taszító szituációk, undok látványok, szagok és anyagok, hátborzongató és morbid képek nyerik el megokolt, nélkülözhetetlen helyüket a szövegezésben és a szerkezetben. Épp a másként-másként brutális fejezetek a könyv legjobbjai. A Száraz táp, az Akasztott ember, a Tojáslikőr szűkszavú helyzetjelentései jellemanalízisek is. Vidra beszűkült, általában nem reflektált cselekvési horizontja vöröslő égalj: annak az országnak, két emberöltőnek a szemhatára, amelyben a pokol folyton szétharapdálja a nagy ritkán kivilágosodni próbáló eget.
Kerékgyártó István tartózkodik kifejtéstől, kommentártól, ítélkezéstől. Ordas szcénákban is tétovázhat simogatás, olvadni kész pillanatok fagyhatnak hirtelen örök dermedtségbe, felelet nélkül panghat el kérdés. Élethiányok, kitöltetlen élethelyek mindenütt. Sorskrónikájával és megformálásával interaktív a Rükverc-technika eleve a szokatlansággal mozgósító prózája. A tárgyilagos mű tárgyilagos olvasója is magába csöndesedik, alighanem szégyenkezik, látva: a fürdővízbe helyezett alma és tojás vajákosságával egészséges, gazdag, takarékos életre indítani próbált csecsemő, az anyja által a sikeres jövőbe álmodott kamasz, a néha kecsegtető életillúziókkal szövetkező, konszolidált periódusokat is magáénak tudó Vidra Zsolt ? egy közülünk ? hová jut.
