2025 sikerkönyvei

Krasznahorkai László: Az utolsó farkas

Az egykori filozófusnak egy berlini kocsma magyar pultosa a hallgatósága. A csapos hallgat, a törzsvendég beszél, többször is szóba hozván, hogy

ám ez nem akadályozza meg abban, hogy káprázatos részletekből összeálló óriásmonológjában ne mesélje el újra és újra, kicsit mindig másképp és mégis ugyanúgy, hogy miért utazott el a spanyolországi Extremadura tartományába, és miért kezdte kutatni az utolsó farkas történetét, s miként döbbent rá arra, hogy nem érvényes az egyes szám, mert csak utolsó farkasok és történetek vannak.
Krasznahorkai László Nobel-díjas író katartikus elbeszélésének egyetlen mondata páratlan művészi érzékenységgel mutat rá a civilizáció és a környezet katasztrofális összefüggéseire, a természet fenségére és a gondolkodás tragikumára; az eredetileg 2009-ben írt, egyszerre ironikus és melankolikus szöveg így lesz napjainkban még aktuálisabb és még fontosabb.

Krasznahorkai László: Állatvanbent

Krasznahorkai hagyja, hogy prózája kanyargó hanghordozása, Beckettéhez hasonlóan, tükrözze a vizsgálódó elme működését, amint gondolkodik, elemez, rögzít, emlékezik, érzékel, ellent mond, reflektál. És akár csak Beckettnél, nála is mély és perzselő gyengédség lakozik univerzuma szívében, amit még igazabbá és valóságosabbá változtat a könyveiben rejlő tiszta komédia és hamisítatlan komorság egyvelege.

Alkotásai csordultig vannak fenyegetéssel, de hiba lenne ezt politikai vagy ok nélküli fenyegetettségként értelmezni. Képzeletét az igazi rettenet, a valódi erőszak táplálja; azonban azáltal, hogy kiszakítja őket megszokott szövegkörnyezetükből, a rettenet és az erőszak sokkal valóságosabbnak és sokkal inkább jelenlevőnek tűnik. Egy maga választotta komor szövegkörnyezetbe helyezi őket. Ezen a téren közelebb áll Kafkához, mint Becketthez, de érdeklődése és az élvezet, melyet a verbális tűzijátékokból nyer, és ahogy szabadjára engedi hosszú, izgalmas mondatai nyers energiáját – egyikükhöz sem hasonlítható.

„Európa kortárs regényírói között egyedülálló intenzitással és eredetiséggel deríti fel azt a halvány vonalat, mely elválasztja a természetet a kultúrától, a végzetet a történelemtől.
Magával ragadó Krasznahorkai László munkáját abban az aktusban megfigyelni, ahogyan Max Neumann szuggesztív képei előhívják az ő mondatait. Az írót először Neumann egyik képe ihlette meg, majd Neumann az ő szavainak hatására készítette el a többi képet, melyekre Krasznahorkai, rabul esvén e sugallatos vizualitástól, elméjét szabadjára engedve, tizenhárom másik szöveg megírásával válaszolt. Ez az együttműködés, az inspirációnak és provokációnak ezen formája, kulcsként szolgál számunkra az egyik legtitokzatosabb mai művész által alkotott kompozíciók eredetének megértéséhez” – mondja Colm Toibin.

Szabó T. Anna: Erősebb nálam

A szerelemről és a biztonság vágyáról szól az Erősebb nálam, Szabó T. Anna új novelláskötete. Hosszabb-rövidebb történetei sokféleképpen beszélnek a hirtelen feltörő vagy éppen élethosszig tartó szenvedélyekről.

A szereplők gondjai ismerősek, de a gyújtópontba azok a pillanatok kerülnek, amikor váratlanul és érthetetlenül mégiscsak felizzik az öröm és a feloldódás fényessége: az időn kívüli perc, amiért érdemes élni. A vágy az, ami éltet, és ha kell, összetöri a világ szigorú kereteit.

Tisza Kata: Intimitás és hasadás

Tisza Kata az intimitás számos rétegét fejti fel a születésünk pillanatától, az ősintimitás megélésétől, a gyerekkort végigkísérő családi intimitáson át a felnőttkorban megélhető különféle intimitásokig, ami a baráti, párkapcsolati, szülői, terápiás és önmagunkkal megélhető intimitásokig terjed. Ezek dimenziói rendkívül gazdagok: érzelmi, intellektuális, spirituális, egzisztenciális, szexuális és olyan további rétegeket mutat meg, amire meglehet, hogy nem is gondoltunk. Hogy mit tartunk intimnek, azt meghatározza az eredeti családmodellünk, az egyéni alkatunk, de az adott társadalmi normák is, így sajnos nem minden esetben beszélhetünk valódi intimitásról.

A mű egyszerre mozog a szakmai láttatás és a fiktív történetmesélés területein, és egyszerre mutatja a szeretet, őszinteség gyógyító erejét, s ezzel párhuzamosan a hazugság, árulás, kihasználás, álintimitás megjelenését és kínkeservét, ami hasadást okoz az egyénben és a kapcsolataiban egyaránt. Végigvezet az emberi létezés egészén, és segít közelebb kerülni az önmagunkkal való intimitáshoz, a hamis szerepektől való tisztuláshoz, amin keresztül a világ is közelebb jöhet, őszintébben és valóságosan, egészen a visszatalálásig a saját legcsupaszabb önmagunkhoz, a létezés öröméhez és szabadságához.

Karády Anna: Talizmán – Szerelem és háború Tihany szigetén

Két birodalom. Két világ. Népeik ellenségek. A határ a Balaton… 1600-as évek, Tihanyvár. A három földrészen terjeszkedő Oszmán Birodalom sorra hódoltatja a népeket. A keresztény Európa déli és keleti felét mohamedánok árasztják el – Kelet és Nyugat harcban áll. A Magyar Királyság darabokra szakad és Buda török kézre jut.
A Balatonnál azonban megáll a Próféta zászlaja – a tó a déli partja a törököké, de az északi a keresztényeké. Ha csonkán is, de áll a régi királyság, állnak várak és benne a vitézek. Fent, Tihany szigetének hegyfokán a monostorból erődöt építenek, ami farkasszemet néz törökkel… A történet Johannáról, a tihanyi révész lányáról szól, akinek az élete és becsülete folyamatos veszélyben van. A várdúlások, portyázások és fosztogatások elől a falvak halász népe, közöttük a lányé is, a nádasokba, vizenyős berkekbe menekül.  Johanna egy nap mégis előbújik a rejtekéből, hogy változtasson a sorsán. Megházasodik, de végül megtörténik, amitől annyian tartanak: elrabolják. Egy naszád a túlpartra, törökföldre viszi és a lány egy muzulmán rabszolgakereskedő házába kerül, ahonnan egy jóbarát segítségével próbál megszökni. Hősiesség és sarcolás. Hűség és árulás…

Karády Annának, a nagysikerű A füredi lány trilógia és a népszerű Zserbó sorozat írójának új történelmi romantikus regénye kalandos időutazás a Balaton környékének egyik legmozgalmasabb időszakába, a 17. századba. A török-magyar végekre, ahol sohasem volt valódi a fegyvernyugvás, sem pedig béke. A regény azonban egy elsöprő szerelemről szól, amelyben Kelet és Nyugat találkozik.

Spiró György: Padmaly

A magyar történelem csaknem száz évét kísérhetjük közelről végig Spiró György új nagyregényében az 1810-es évektől 1907-ig. Titkos főszereplője Táncsics Mihály felesége, Seidl Teréz, aki hosszú élete során szemtanúja lehetett a magyar reformkornak, a forradalomnak és elfojtásának, a Bach-rendszernek, a kiegyezésnek, a munkásmozgalom hajnalának és a századfordulónak. Mindezekről igen sarkos véleménye volt férjének, az újságíró és örök forradalmár Táncsicsnak, aki ezt nem is rejtette véka alá, emiatt hol börtönben ült, hol saját háza alatt volt kénytelen bujkálni évekig egy kivájt üregben. Ennek a rejtekhelynek régi magyar elnevezése a padmaly. Spiró György új regénye a 19. századi magyar történelem különleges, részletgazdag körpanorámája. Emberközelből ismerjük meg az egymást váltó korszakok minden fontos szereplőjét: a hatalmon lévőket és a lázadókat, az írókat és a cenzorokat, besúgókat ugyanúgy, mint az akkor élők mentalitását.

Megelevenednek a pest-budai és budapesti mindennapok, a keskeny utcák és a piacterek, a nagy viták és a kis kompromisszumok. Mindezek mellett a Padmaly a magyar szabadság örök kérdésének is a regénye. Rabul ejti az olvasóját.

Kádár Annamária: (Kis)kamaszok – Milyenek ők ma, és hogyan kapcsolódjunk hozzájuk jól?

Mégis, ha mélyebbre nézek, felismerem bennük ugyanazokat a vágyakat, amelyek serdülőként engem is éltettek: hogy lássanak, értsenek, szeressenek. A különbség talán csak annyi, hogy nekik jóval nagyobb zűrzavarban és nyomás alatt kell boldogulniuk, mert azóta sokkal bonyolultabb és fenyegetőbb lett a világ. Nem csoda, hogy mi, szülők, pedagógusok gyakran tanácstalanul keressük az utat hozzájuk.

Ez a könyv ebből a keresésből született. Abból a vágyból, hogy elérjük őket. Arra hívom az olvasót, hogy induljunk el egy közös úton, ahol nemcsak a gyermekeinket fedezhetjük fel újra, hanem saját elfelejtett részünket is. A bizonytalant, a lázadót, a sebezhetőt: belső kamaszunkat, aki még mindig bennünk él. Meggyőződésem, hogy mindig van esély újra egymásra találni, ha elég nyitott szívvel akarjuk megérteni a másikat – és önmagunkat. Hiszen végső soron csak egymás által ismerhetjük meg igazán, kik vagyunk. Tartsanak velem ezen az úton!”

A neves pszichológus új könyvében a legfrissebb kutatási eredményekre, a gyakorló pedagógusok tapasztalataira és saját személyes élményeire támaszkodva térképezi fel, milyenek is a mai (kis)kamaszok.

Lényegre törően gyűjti össze mindazt, ami segíthet megérteni belső világukat és kapcsolatot teremteni velük. A prepubertáskor és pubertáskor klasszikus jellemzőin túl bőségesen foglalkozik a modern jelenségekkel is: a „digitális kamaszkorral” és következményeivel; az elharapózó online és offline zaklatással; valamint az érzelmi túlterhelődésből és reményvesztettségből fakadó mentális problémákkal.

Fábián Janka: A remény szerelmesei

A borzalmas baleset az egész szezonra rányomja a bélyegét annak ellenére, hogy a kommunista vezetés az ÁVH közreműködésével mindent megtesz, hogy ne menjen híre a katasztrófának. Ugyanezen a nyáron nyílik meg a látogatók előtt Jókai egykori villája, és hosszú évtizedek után újra Anna-bált rendeznek a településen. Az esemény ugyan hangulatát és külsőségeit tekintve eltér az előző báloktól, mégis valódi reménysugár az ötvenes évek közepének sötét diktatúrájában. Kolláth Cili, a Györöky família kései leszármazottja is részt vesz az Anna-bálon, és személyes sorsában óriási fordulatokat hoz ez a pár hónap. Két férfival is megismerkedik, és hamarosan döntést kell hoznia: melyikükkel tudná inkább elképzelni az életét. Az elkövetkező évek Cili számára és az egész országban is a változás reményével kecsegtetnek.

Visky András: Illegalisták

Visky András új regénye egyszerre folytatása és előzménye a Kitelepítésnek. A történelem észrevétlenül elszabadul, tör-zúz, mint egy őrjöngő vad, barátságokat, szerelmeket tapos el, tudatlan gyermekeket csapkod a kőfalakhoz. Vajon hogyan lehetne megállítani? Az ember fegyvertelen, gyönge és ügyetlen, s ha a ragadozó letépi róla a ruhát is, szégyenkezik, amíg él. Kivéve, ha nem bír semmivel, s meztelenül, teljesen átlátszóan áll az útjába: ez vagyok, rajtam kívül senki sincs, aki ki tudná mondani a szabadság és az emberi méltóság legtisztább mondatait. Beszélni sem kell, elég fölegyenesedni és elé állni. Az Illegalisták szereplői valamennyien valóságos személyek, de a legvalóságosabbá az elbeszélés teszi őket. Semmivel sem bírunk, csak a történetünkkel, visszhangozza a trilógia második könyve az elsőt. Ne rémüljünk meg, ha a folytatást olvasva arra a felismerésre jutunk, hogy az ötvenes évek szelleme itt van velünk. Már csak azért sem, mert az emberi méltóság megóvása mindig adott lehetőség, a szabadságnak az ember számára nincs más alternatívája. Szabad ember az, aki nem okoz másoknak szenvedést. „A legjobb védekezés a feltámadás.”

Frei Tamás: Kobalt – A pekingi játszma

André Calvi új feladatot kap: a Kínai Kommunista Párt egyik kulcsfiguráját kell elrabolnia, de fogalma sincs, hogy valójában ki áll a megbízás hátterében. Eszébe sem jut, hogy a küldetés Kína és Amerika csatájának tűzvonalába sodorhatja. A szálak Budapestre vezetnek, a magyar miniszterelnök dolgozószobájába. Közben egy gyönyörű, de titokzatos francia nővel is találkozik, és ez mindent felkavar. 

Frei Tamás új politikai akcióthrillere a közeljövőben játszódik. A szerzőtől megszokott feszes ütemű, letehetetlen könyv kíméletlenül lerántja a leplet a színfalak mögött zajló gátlástalan alkukról, az országok sorsát meghatározó emberi gyarlóságról és az elhibázott politikai döntésekről. 

A kép illusztráció. Fotó: Shutterstock