Az alapításról sokat elárul, hogy a kezdetkor Nagy Lászlóról kívánták elnevezni az új létesítményt, ám végül egy ősi kiszámoló vers soraiból kapott elnevezést a kettős feladattal induló műhely és múzeum. Mindehhez a keretet egy erre a célra emelt, napjainkban is változatlan formában álló sajátos épület adta, melynek központi terét a honfoglaló magyarok jurtája ihlette. Az épületet, mely stílusában a helyi hagyományokat követi, Kerényi József, Ybl-, később Kossuth-díjas építészmérnök tervezte, aki ezekben az években Kecskemét város főépítésze volt. Az 1976-ban múzeumi célokra felújított Bánó-ház műemléképülete a Szórakaténusszal együtt bástyaként védte a mellette fekvő régi városrészt az újjáépítési szándékoktól. A Szórakaténuszról az építész így nyilatkozott: „Valójában ez egy furcsa ház: nem az építészeti kialakítása miatt szép, hanem attól, hogy gyerekek népesítik be, hogy énekelnek, verset mondanak, mesét játszanak, megszépül tőle maga a ház is.”
Az egykori Fiatalok Népművészetének Stúdiósai töltötték meg tartalommal az első évtizedet. Magával ragadó, elszánt és tehetséges fiatalokként említi őket Csoóri Sándor az 1970-es években. Rajtuk keresztül, valamint az ország különböző területéről meghívott mesterek és mesemondók által olyan erő sűrűsödött itt, ami az ember legjobb szándékait ötvözte. Bátran állítható, hogy szinte minden nap ünnepként telt el, itt tartózkodni kivételes állapotot jelentett. Mindeközben a nagy számban ideérkező gyermekek megismerkedhettek kultúránkkal, szokásainkkal, megérezhették az ízét, milyen is az, ha ki-ki tehetsége szerint formálhatja-alakíthatja saját környezetét.
A megnyitás pillanatában még nem létezett a játékgyűjtemény, sőt még körvonalai is ismeretlenek voltak, hiszen ekkor kerültek ide az első darabok. A múzeum első állandó kiállítását különböző közgyűjtemények műtárgyaiból rendezték meg. A játék vizsgálatának legfontosabb szempontja ekkor maga a tevékenység volt: a játszás sokféle formája és a gyermek játékainak elkészítése. A Szórakaténuszban országos és nemzetközi rendezvények, alkotótáborok, kiállítások és konferenciák, az oktatás addig ismeretlen foglalkozási formái, katalógusok, könyvek és módszertani kiadványok születtek az elmúlt évtizedek alatt.
A világhírű építész, Makovecz Imre 2011. szeptember 7-én a következőképpen fogalmazott: „A Szórakaténusz Játékmúzeum megőrizte, létrehozta azokat az értékeket, melyek nélkül már nem lennénk.” A gyermekeket és a gyermekkort különösen tisztelő művész ezer szállal kötődött az intézményt teremtő nemzedékhez, a közösségépítő elképzelésekhez. Szavainak szimbolikus jelentését tudva kell folytatni a következő évtizedeket. S bár az intézmény tevékenysége folyamatos változáson megy keresztül, őrizni kell az eredeti, alapító elképzeléseket, csakúgy, mint a működésnek helyet adó építészeti struktúrát és annak stílusát.
