A 4×4 illusztrátor kiállítás koncepciója egyszerű és világos: a visegrádi négyek országainak néhány kortárs illusztrátorának munkáit tekinthetjük meg nagyméretű printeken a falakra függesztve, valamint a térbe kihelyezett eredeti könyvekben. Izgalmas ez a hibrid kiállítási forma, ami egyaránt hangsúlyt helyez az illusztrációkra mint autonóm képekre és mint a könyvtárgyakkal szervesen lélegző könyvművészeti alkotásokra.
A leírásban az szerepel, hogy ezek az alkotók az adott ország legjobbjai, így először feltételezhetjük, hogy a válogatás szeretne reprezentatív lenni. Azonban képtelenség lenne elvárni ettől a kiállítástól, hogy átfogó képet adjon. Ugyanis ma már tényleg rengeteg nagyszerű illusztrátor dolgozik azon, hogy mi szebbnél szebb könyveket vegyünk a kezünkbe.
Országonként négynél jóval többet lehetne felsorolni, akik mindannyian érdemesek lennének, hogy munkáikkal szerepeljenek a falakon.
A rengeteg rajzból kirajzolódnak bizonyos tendenciák. A munkák között megtaláljuk a hagyományos stílusú rajzokat, valamint a merészebb, a modern irányzatokból, -izmusokból inspirálódó alkotásokat is. Vannak grafikai munkák, festőibb alkotások, különleges technikákat alkalmazó művek. Nagyvonalúbbak, részletgazdagok, könnyedebbek, líraibbak…
Azonban e válogatásból inkább szembetűnik az, hogy rengeteg egyéni hang létezik ma párhuzamosan egymás mellett.
Hogy ezek a rajzok sokféle világra nyitnak kaput, ezáltal az olvasók vizuális kultúrája is számos árnyalattal gazdagodhat, ha kézbe veszik az illusztrált köteteket. Reprezentatív tárlat helyett tehát érdemesebb e kiállításra úgy tekinteni, mint ami elénk tárja a régió illusztrációs művészetének sokszínűségét és kimagasló színvonalát.
A cseh Renáta Fučíkovát a Narnia rajzairól ismerhetjük, azonban mostanában főként történelmi témájú kötetekhez készít rajzokat. Ilyenek például Radek Malý Frnaz Kafka életrajzi regényéhez készített illusztrációi, amelyekben egyrészt jelen van a dokumentarista jelleg, a hitelesség igénye, a valószerűségen túl azonban ezek a rajzok látni engedik a kafkai univerzumot is. Az apró tollvonások erősen grafikai jelleget kölcsönöznek ezeknek a rajzoknak, miközben mozgékonnyá, dinamikussá is teszik a kompozíciókat.
Hasonló rajzosság jellemzi a cseh Peter Sís műveit, akinek a míves, archaizáló illusztrációi magunkban hordozzák a narratívát is.
Itthon őt főleg A fal című szerzői kötetéről ismerjük, ami az Amerikába emigrált alkotó vasfüggöny mögött töltött gyermekkorát idézi meg. A képeken a történelmi múltat a nyomasztó, fekete-fehér környezet jelképezi, amelyen csak a csillagok és nyakkendők vöröse rikít. Ez a monokróm, szürke világ éles kontrasztban áll a vágyak és a szabadság tarka színkavalkádjával.
A szlovákok közül leginkább Peter Uchnár munkái ragadnak el. A Pán Péterhez készített részletgazdag rajzai egy illékony, szürreális álomvilágot rajzolnak ki, amelyben jó érzés megmerítkezni.
Ezek a titokzatos, rejtélyes, aprólékosan kidolgozott kompozíciók beindítják a gyermekek képzeletét, hagyják azt szabadon szárnyalni. Míg ezek a rajzok nagyon líraiak, addig Vladimír Král illusztrációi a humoros karakterekkel vonzzák a tekintetet. A naiv, bábszerű figurák játékosan népesítik be a középkori miniatúrákat idéző tájakat.
Feleségének, Martina Matlovičovának hasonlóan humorosak a képei, azonban nála egy újabb pluszt ad a különleges technika: jellemzően fatáblákra dolgozik, és gyakran készít kollázsokat. Őt leginkább Alexandra Salmela Zsiráfmama és más agyament felnőttek kötetének illusztrációiról ismerjük (és szeretjük): ezek az őrült, sokszor infantilis figurák egészen hihetetlen kompozíciókká állnak össze, amelyeken a spontánnak tűnő részletek (is) megmosolyogtatják a nézőket.
E vad őrülethez képest a lengyel Emilia Dziubak világa sokkal érzékenyebb, líraibb.
Mágikus kompozíciói az emberi lét törékenységét, az érzelmi kapcsolatok fontosságát idézik meg. Izgalmasak Iwona Chmielewska kompozíciói is, aki szintén előszeretettel foglalkozik az emberi kapcsolatokkal, de nem hátrál meg a társadalmi problémák ábrázolásától sem. Úgy véli, hogy a művészet, a vizualitás hatékony eszköze lehet az érzékenység, a kreativitás fejlesztésének. A Lullaby for a Grandmother szerzői könyv illusztrációinak különlegességét a képekre applikált csipketerítők adják, amelyek nosztalgiát ébresztenek a befogadóban.
A magyar illusztrátorok közül most Grela Alexandra, Herbszt László, Nagy Norbert és Rofusz Kinga munkái láthatók.
Grela Alexandra akkor lopta be magát a szívembe, mikor megalkotta Várszegi Adél Gibbon és makákó kötetének ütős párosát, majd A vakok és az elefánt papírszínház festményeivel örök bérletet is váltott oda. Grela művészetét expresszív színhasználat és merész komponálás jellemzi. A hindu meséhez készített rajzaiban izgalmasan párosítja a kavargó ornamentikát a fekete-fehér arcokkal, a pozitív és negatív formákat, miközben e hindu mese illusztrációja a kritikai gondolkodás folyamatát is vizuálisan modellezi. Ahogy Csatlós Judit megfogalmazta: „A széttöredezett és fragmentált, mégis burjánzó képi világ a jelentések, az asszociációk és érzések hatalmas tárházát nyitják meg. (…) A képtáblákból egy lenyűgöző montázs illeszthető össze, így a mozgalmas és egzotikus indiai jelenetekből kirajzolódik az elefánt képe. (…) Az a zseniális ebben a lépték- és nézőpontváltásban, hogy a két különböző jelentést nem lehet együtt szemlélni, valamelyik mindig elillan.”
Rofusz Kinga légies, szürreális, csodákkal teli, lenyűgöző mesevilága elvarázsolja a gyermeket és a felnőttet egyaránt. Lebegő alakjai karakteresek, mégis éterien szépek, távoliak, mégis közel állnak hozzánk. A csodalények lírai melankóliáját megörökítő kompozíciói érzékeny színátmenetekből és faktúrákból építkeznek.
Nagy Norbert szabadon áradó szürrealista világában a különféle téri és időbeli elemek olykor rajzos, máskor festői rétegei sokszor egymásba úsznak. A végeredmény egyszerre lesz ismerős, mégis rendkívül szokatlan. A gyermekillusztrációira jellemző felhőtlen tobzódás éles kontrasztban áll a kortárs és klasszikus szépirodalmi kötetekhez tervezett rajzaival, mint például Szerb Antal Utas és holdvilágának új kiadásával, amelyben festői stílusban, borongósabb színvilágban jeleníti meg a regény különböző hangulatait.
Herbszt László nagyvonalú, dekoratív szemléletű, precíz kompozíciói is azonnal megragadják a látogatók figyelmét. Ahogy a kiállítás leírásában is olvashatjuk: „Szívesen ötvözi a tömegkultúra és a népművészet tradicionális motívumait.” Legszebb munkái a Móra Kiadó mesegyűjteményeiben szerepelnek, amelyek megszületéséről korábban mi is kérdeztük az alkotót.
A kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum Bártfay-termében október 17-ig látogatható.
Nyitókép: Bach Máté
