Roy Andersson-trilógia
Roy Andersson filmjeiről nehéz mesélni azoknak, akik nem ismerik őket. Ugyanis Roy Anderssont egyetlen dologhoz lehet hasonlítani, mégpedig Roy Anderssonhoz. A vásznon/ monitoron megelevenedő világ olyannyira sajátos, hogy valakit vagy a rajongójává tesz, vagy soha többet nem szeretne még csak hallani sem ezekről a filmekről. A Dalok a második emeletről, a Te, aki élsz, valamint az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről című filmek alkotta trilógia darabjai látszólag minden logikus sorrendet nélkülöző, szinte végig rögzített kamerállásban felvett jelenetekből állnak. Komorak, festményszerűek, egyszerre teljesen hétköznapiak és kirívóan abszurdak. Gyakran olyan események zajlanak a háttérben, amelyek látszólag semmihez nem kötődnek, de egy kicsit távolabbról szemlélve az egészet meg lehet találni az összefüggést. A megismert szereplők hol elborzasztják az embert, hol nevetségessé, hol pedig végtelenül kiszolgáltatottá válnak, és így húzzák be a gyanútlan – Andersson világára fogékony – nézőt magukhoz.
A vadászat
A vadászat főszereplője, a nemrégiben elvált Lucas megbízható, „átlagos” ember: barátai, munkatársai megbecsülik, gyermekéről jó apaként gondoskodik, egy óvodában dolgozik és szereti a munkáját. Randevúzni kezd az egyik kolléganőjével, tehát a szerelmi élete is jó irányba halad, harmonikus élete azonban egy pillanat alatt összeomlik egy apró füllentés következtében: az egyik kislány, legjobb barátja gyermeke az óvodában azt mondja, hogy Lucas tett vele valamit. A gyermeki hazugság visszafordíthatatlan károkat okozva elszabadul, a magára maradó, védtelen Lucas pedig értetlenül áll az események előtt. A film fojtogatóan pontos látleletet ad a sötéten gondolkodó társadalomról: prekoncepciók mintapéldája, ahol a bizonyítottság hiányában is megvan az ítélet.
Ádám almái
A groteszk Ádám almái nehezen hagyja, hogy közömbösek legyünk vele szemben. A történet szerint a neonáci Adamot 12 hét közmunkára ítélik, a büntetést a jólelkű pap, Ivan közösségében kell letöltenie. A csupa furcsa alakból álló társaság kíváncsian tekint a jövevényre. Adam a paplak kertjének büszkeségét, az almafát veszi célba, almás pitét szeretne sütni, ám hiába eltökéltsége, az almafa termése ki van téve a madarak és a kukacok támadásainak, ráadásul villám is sújtja. Ivan úgy véli, az ördög packázik velük, Adam szerint viszont mindez Isten műve, hiszen a gonosz talán nem is létezik. A skandináv filmek rendkívül erősek az emberi drámák ábrázolásában, ez alól az Ádám almái sem kivétel. Adott minden: a furcsa alapszituáció, a feledhetelneül különös és esendő karakterek, az abszurd harc jó és rossz között, fantasztikus színészi alakítások és az elmaradhatatlan fekete humor. Aki él-hal a realista alkotásokért, inkább ne ezt válassza esti mozinak: a film almafája is magából a végtelen irrealizmusból nőtt ki, és számos különböző olvasatot kínál.
Engedj be!
Az Engedj be! sem igazán sorolható a könnyed esti filmélmények közé, ám érdemes rászánni azt a majdnem két órát, ha az ember fogékony az északi filmekre. A történet Stockholmba repít minket: egy fagyos és nyomasztó külvárosban járunk, valamikor a nyolcvanas évek elején. Itt ismerjük meg Oskar Erikssont, a magányos 12 éves kisfiút, akit osztálytársai minden egyes nap terrorizálnak. Otthon – ahol édesanyjával kettesben élnek –titkon sorozatgyilkosokról szóló újságkivágásokat és hasonló dolgokat gyűjt. Egy nap egy fán, nem messze Oskarék házától egy rituálisan meggyilkolt fiú holttestére bukkannak. Oskar eközben megismerkedik Elivel, aki a szomszéd lakásba költözött egy idősebb férfival. Eli ugyanolyan magányos, mint Oskar, így hamar barátságot kötnek. A film történései olykor vérfagyasztóak önmagukban, a néhol horrorra hajazó történetben azonban mindez a háttérbe szorul, ahogyan a két kisgyerek között fokozatosan bontakozik ki a megindító és magával ragadó kapcsolat.
A négyzet
A több mint kétórás A négyzet nyerte az Arany Pálmát a 70. Cannes-i Filmfesztiválon 2017-ben. Az alkotás – akármilyen sablonos is ez – egyszerre szórakozat és feszeget nagyon komoly, elgondolkodtató kérdéseket. A történetben a sikeres múzeumigazgató, Christian tökéletes életének gépezetébe egyszer csak porszem kerül: egy ügyesen kitervelt átverés során fényes nappal zsebelik ki a múzeum előtti forgalmas téren. Christian nem hagyja annyiban a dolgot, és bosszúhadjáratra indul a feltételezett tolvajok ellen. Közben egy erőszakos amerikai újságírónővel is bonyolult viszonyba kezd. Komikus, majd egyre abszurdabb és kínosabb helyzetek során kezd szétfoszlani látszólagos magabiztossága és irigylésre méltó élete. A film a mai gondolkodás zsákutcájába vezeti be a nézőt, amelynek a végén gombóccal a tokrunkban nézhetünk bele abba a bizonyos görbe tükörbe, amit olyan nagyon nem szeretünk látni.
