A Vas megyei Ondódban (ma Torony község része) született, négyéves korában szüleivel már Budapesten élt. Balett-táncosnak készült, az általános iskola utolsó öt évét az Állami Balettintézet iskolájában végezte, ahol Markó Iván évfolyamtársa és Somló Tamás osztálytársa volt. Zongorázni, majd trombitálni is tanult, de egy betegsége után eltanácsolták a megerőltető dolgoktól, így fel kellett hagynia táncos ambícióival.
Kamaszkorában barátaival Omega- és Scampolo-koncertekre járt, és persze hallgatta a külföldi előadókat, rajongott a dixielandért. Első zenekarában, az 1967-ben alakult Deccában énekelt és trombitált, gitárosuk Molnár György (Elefánt) volt, aki nemsokára az Omegába igazolt át. A később Olympia névre keresztelt együttes sokat koncertezett, táncdalénekeseket kísért, de nem készült velük lemezfelvétel. Charlie akkoriban kapta művésznevét egyik barátjától. A zenekar 1970-ben szétesett, és mivel nem kínálkozott számára igazi lehetőség, külföldön bárzenészekkel kezdett dolgozni.
Az Afrikában és Közel-Keleten töltött két és fél év során fordult érdeklődése a funky és a soul hangzás felé.
Hazatérve az újjáalakított Olympiában muzsikált a gitáros Tátrai Tiborral, innen csábította el őket 1975-ben a Révész Sándorék távozása után formálódó új Generál együttes. Charlie rekedtes hangjához nem illettek az addigi könnyed dalok, így váltottak, ő lett az első idehaza, aki – az afrikai évek hatásaként – kongázott könnyűzenei együttesben. A Zenegép című album funky- és rockstílusával, egyedi hangzásával meghozta a várt sikert, de inkább a keleti blokk országaiban, mint itthon, és az együttes támogatás híján, a küszködést megunva 1979-ben felbomlott.
Charlie újra az Olympiában folytatta, de már nem Magyarországon, hanem Skandináviában.
Régi zenészbarátai a Rock Színházban bemutatott Jézus Krisztus Szupersztár főszerepével akarták hazacsábítani, de a felkérést elutasította. A kiváló zenészekből alakult Pannonia Express kötelékében és külön is a világot járta, Svájctól Norvégián és Spanyolországon át Japánig és az Egyesült Államokig voltak fellépései. Közel egy évtized után, 1990-ben hazatért, és a Tátrai Tibor által alapított Tátrai Band énekese lett. A formáció, amellyel tíz lemezen dolgozott együtt, az egyik legsikeresebb és legszínvonalasabb rock- és blueszenekarrá nőtte ki magát, olyan slágerekkel, mint a New York, New York és a Titkos szerelem.
Szólókarrierjét 1994-től indította, Lerch Istvánnal, László Attilával, Horváth Attilával egyre-másra gyártotta a sikerdalokat. Első, Charlie című korongja platina-, majd gyémántlemez lett, az 1995-ös Mindenki valakié című albuma már elővételben aranylemez és az év legjobb rockalbuma lett. Később egy-egy lemez erejéig kirándulást tett a jazz világába (Jazz, 2001), aztán visszatért a soul, a funky és a rock színterére (Funky, Soul & Jazz, 2003), majd a populárisabb stílushoz (Másképp ugyanúgy, 2006). Legutóbbi lemeze a 2020-ban megjelent Mindenen túl.
Legismertebb dalai: Jég dupla whiskyvel, Az légy, aki vagy, Nézz az ég felé, Mindenki valakié, Utazás az ismeretlenbe, Skandináv éjszakák, Hajnali szél, Könnyű álmot hozzon az éj. A holnap már nem lesz szomorú című dalával ő képviselte Magyarországot az 1998-as Eurovíziós Dalversenyen.
A közönségsikert jelző telt házas koncertek mellett a hivatalos elismerések sem maradtak el:
1997-ben megkapta a Liszt Ferenc-díjat, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át. 2003-ban Budapestért díjat, 2006-ban Artisjus-életműdíjat, 2016-ban Regionális Prima díjat (magyar zeneművészet kategória) vehetett át. 2018-ban Budapest díszpolgára lett, 2020-ban Petőfi Zenei Díj életműdíjat, 2021-ben Fonogram-díjat kapott az év hazai klasszikus pop-rock albumáért.
2004-ben megjelent Ami soul az szól című életrajzi könyve, a gazdag életutat, különböző földrészeket bejárt „legfeketébb hangú fehér énekes” önvallomása. A több mint fél évszázada a zenei pályán lévő Charlie idén Charlie 75 koncert – Csak a zene van! címmel indult koncertkörútra. Fia, Ákos is zenész lett, a Stardust rockzenekar dalszerző-énekese.
Nyitókép: Horváth Károly, Charlie Liszt Ferenc-díjas énekes. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
