Apai ágon német zsidó, anyai ágon katolikus ír családban született a Missouri állambeli St. Louis-ban, ahol zenebolond apjáé volt a legnagyobb lemezbolt. A bloomingtoni Indiana Egyetemen megkezdett klasszikus zongora és zeneszerzés tanulmányairól nyergelt át a dráma szakra, sőt egy színjátszókört is létrehozott. 1970-ben ösztöndíjat nyert a legendás New York-i Juilliard School újonnan alakult drámatagozatára, tanulmányai befejeztével társaival színi társulatot alapított, amellyel bejárták Amerikát, elsősorban Shakespeare műveivel és más klasszikus darabokkal léptek fel.
A Broadwayn 1973-ban Csehov Három nővérében debütált Versinyinként, s egy évtized alatt kétszer (1978, 1981) is elnyerte a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjat musicalkategóriában. A harmadik Tony-díjat öt éve, egy Noel Coward-darab meglehetősen furcsa viselkedésű színészének megformálásáért vehette át.
A nyolcvanas években a New York-i Shakespeare-fesztiválon olyan klasszikus drámákban lépett színpadra, mint a III. Richárd, a Sok hűhó semmiért, az V. Henrik, a Hamlet, ez utóbbit meg is rendezte. A Broadwayn eljátszotta Lear királyt, Cyranót és Falstaffot a IV. Henrikben, a kritika az amerikai Laurence Olivier-ként méltatta. 2001-ben Meryl Streep partnere volt Csehov Sirályában, a háromszoros Oscar-díjas színésznővel 2012-ben Rómeó és Júlia történetét keltették életre egy különleges felolvasó-színházi előadáson a New York-i Central Parkban.
A szélesebb nyilvánosság 1976-ban egy tévés szappanoperában ismerte meg. Egy évvel később kezdődött filmes pályafutása, amikor Alan J. Pakula neki adta Nathan szerepét a Sophie választása című filmdrámában, s rögtön Golden Globe- és BAFTA-díjra nevezték. Lawrence Kasdan rendezésében több műfajban is kipróbálhatta magát: játszott A nagy borzongás, a Silverado, a Grand Canyon, a Szeretlek holtodiglan, a Francia csók című filmekben.
Az igazi filmes elismerést A hal neve: Wanda című krimivígjáték hozta meg számára 1988-ban. Alakításáért megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díját, s azon kevesek egyike lett, aki a legrangosabb filmdíjat vígjátékban nyerte el. A tíz évvel későbbi folytatás, a Fészkes fenevadak hiába vonultatta fel szinte a teljes szereplőgárdát, korántsem bizonyult olyan sikernek.
Kline kétszer is játszott amerikai elnököt: előbb a Dave című vígjátékban (1993), majd a Vadiúj vadnyugatban. Utóbbi nem életművének csúcsa: 2000-ben ő és Will Smith bizonyult a legrosszabb színészpárosnak a legpocsékabb filmes teljesítményekért járó Arany Málna-díjak odaítélésekor, ráadásként a rendező, a forgatókönyvíró, a filmzene és maga a film is megkapta az Arany Málnát.
A Kiálts szabadságért! című politikai drámában Steven Biko dél-afrikai polgárjogi harcos, a Chaplinben Douglas Faibanks, a De-lovely című filmben Cole Porter megszemélyesítője volt, a Steve Martin-féle Rózsaszín párducban a leghálátlanabb szerepet, a felügyelő főnökét kapta. Játszott a Szentivánéji álom (1999) és az Ahogy tetszik Kenneth Branagh rendezte modern változatában, utóbbi alakításáért 2008-ban átvehette az amerikai színészcéh (SAG) díját.
2012-ben ismét Kasdan instruálta az Egy drága társ munkálatai alatt, amely a rendező két korábbi filmjével (A nagy borzongás, Grand Canyon) generációs kérdéseket tárgyaló trilógiát alkot. Emlékezetes volt a parádés szereposztású, négy idős barátról szóló Last Vegas című komédiában, a Dübörög a szívben (Ricki and The Flash) a rocksztár Meryl Streep megbocsátani kész volt férjét alakította, és szerepet vállalt a Disney-klasszikus, A szépség és a szörnyeteg öt évvel ezelőtti feldolgozásában is.
Az utóbbi években mások mellett ő is hangját adta a Bob burgerfalodája című amerikai televíziós rajzfilmsorozathoz.
Az Oscar-díjas színész számos szerepet utasított vissza, s ezek között olyan kasszasikerek is voltak, mint a Batman és a Cápa, ezért ragadt rá a Decline ('elutasít, lemond') gúnynév. Ebből is látszik: nem mondhatni, hogy szerencsés kézzel válogatna, a közvélekedés szerint színészi teljesítménye általában jobb, mint a film, amelyben játszik.
A franciául folyékonyan beszélő Kline
azon kevés színészek egyike, akik az Oscar mellett egyetlen más jelentősebb kitüntetést sem mondhatnak a magukénak,
bár Golden Globe-, BAFTA- és Emmy-díjra is több alkalommal jelölték.
2004 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát, szülővárosában róla nevezték el egykori iskolája színházát, és színházi díjat is alapítottak, amelyet húsz kategóriában ítélnek oda. 2002-ben első amerikaiként vehette át a legendás angol színész nevét viselő Gielgud-díjat, a következő évben beiktatták az amerikai színház halhatatlanjai közé.
Filmes pályafutásának több magyar vonatkozása is van.
2001-ben Az élet háza című filmjében Zsigmond Vilmos, az egy évvel későbbi Császárok klubjában Koltai Lajos volt az operatőr.
Kline-t soha nem zavarta 188 centiméteres magassága, már pályafutása elején azt mondta, hogy a többiek majd felágaskodnak, ha akarnak tőle valamit.
Házassága előtt több filmes partnerével is hírbe hozták, de amióta 1989-ben feleségül vette Phoebe Cates színésznőt (a Szörnyecskék egykori szereplőjét), botrányok nélkül élnek, és gondosan óvja magánéletét a nyilvánosságtól. A házaspár 2001-ben két gyermekével együtt szerepelt a Jóban-rosszban (The Anniversary Party) című filmdrámában. A színész Owen nevű fia főszerepet játszott A tintahal és a bálna (2005) című amerikai drámában, amelyben húga is szerepelt, s az idén rendezőként is kipróbálta magát, a Funny Pages forgatásán állt a kamera mögé.
Nyitókép: AFP/Angela Weiss
