95 éves Kurtág György

Mindent befogad és kivetít – Eötvös Péter zeneszerző, karmester

„Kicsit több mint
hatvan éve ismerjük egymást Kurtággal még a Zeneakadémiáról, de
ismerkedésünknek nem volt „kezdete“, csak úgy rögtön volt. Hasonló volt akkor
és most is az érdeklődésünk korunk zenei gondolkodása iránt, mégpedig abból a
fajtából, amelyik az előző korok zenéjét is integrálni tudja a műveiben, de nem
stílusában, hanem szellemében. Kapcsolatot tart az élőkkel és a már nem
élőkkel, mindent befogad és kivetít.

A 80-as évektől kezdve a mai napig a koncertéletben folytattuk kapcsolatunkat. Nagyon örülök, hogy mindketten ilyen hosszú életűek vagyunk. Majdnem minden művét vezényeltem és betanítottam a világ minden táján. Itt a betanításon van a hangsúly. Kurtág zenéje nagyon artikulált. Kifejlesztette azt az egyedülálló artikulációs jelrendszerét, amely kezdetben mindenki számára ismeretlen volt, de mára minden zenekar ismeri, érti és realizálni tudja, amelyik valaha is játszott Kurtág-művet. Kurtág zenei kifejezés-skálája hallatlanul széles, a lélek rezdülésétől a vulkán kitöréséig minden utat bejárt az életműve. Egy teljesen új nyelvezet a zenetörténetben.”

Feladvány – Vidovszky László zeneszerző

(Ethik und Ästhetik sind Eins.) 

[Wittgenstein 6.421]

A feladat: feloldani a zárójelet.

Kortársként élhettem meg az életmű kibontakozását – Wilheim András zenetörténész

„Webern zongoravariációi és Stockhausen első négy zongoradarabja voltak első élményeim, még szinte gyerekkoromban, az új zenéből. Nem hallottam őket – akkoriban nem lehetett –, lejátszani meg nem tudtam; furcsa, de tulajdonképpen ezeken a műveken kezdtem a belső hallásom kiművelését. Az első akusztikus tapasztalatot valamivel később Kurtág Nyolc zongoradarabja jelentette; a rádióban hallottam, Antal István előadásában. Amikor megtudtam, hogy a kottája hamarosan megjelenik, szinte naponta érdeklődtem a zenemű-kereskedésben, hogy kapható-e már. Végre megjelent; sokáig alig tudtam mit kezdeni vele, ugyanis az első kiadáshoz nem mellékeltek jelmagyarázatot.

Eltartott egy darabig, amíg kezdtem megérteni a
notációt, s talán fölismerni, hogy milyen zenei struktúrákat jelöl. Máig
emlékszem a meddő próbálkozások és az apróbb fölfedezések izgalmára. Kerestem
persze más Kurtág-műveket is, de kották nem voltak kaphatók – mint később
kiderült, művek is alig voltak. Az érdeklődés azonban nem lankadt továbbra sem
– így kortársként élhettem meg az életmű kibontakozását. Kurtág a tanárom volt,
majd a mesterem és barátom lett. Életem egyik kivételes adományának tartom,
hogy új darabjait mindig azon frissiben láthatom – jó ideje már készülésük
különböző fázisaiban is. Minden hangja ugyanazzal a feszült várakozással és
izgalommal tölt el, amit az első nyomtatott kottával való szembesülés
jelentett. Pedig azóta mintegy ötvennyolc év telt el.”

Szervesen összefonódik – Perényi Miklós csellóművész

„Tizenhét éves koromban ismertem meg Kurtág Györgyöt és nejét, Mártát, akik néha bejöttek Mihály András kamarazene óráira. Amikor már tanítottam a főiskolán, olykor átjött a 23-as teremből, és kérte: mutassak meg valamit a növendékeinek. Később néha megmutatta nekem a műveit, emlékezetes napot töltöttem náluk Verőcén, majd a Liszt Ferenc téri lakásukban. Amikor a Kettősversenyt írta, a bemutató előtt többször találkoztunk. Több mint harminc éve mutattuk be a darabot Frankfurtban, azóta játszottam – többek közt – Párizsban, Salzburgban, Berlinben, Budapesten, legutóbb Luzernben és Bázelben, ma pedig ismét a Zeneakadémián. Kurtág művészetében a zeneszerző és az előadó szervesen összefonódik. Az elképzelései életszerűek, nagy szuggesztióval örökítik meg az élet egy-egy pillanatát. Sokoldalúságát mutatja, ahogyan váltakoznak műveiben a drámai és lírai cselekmények, ezek a színfoltok hangszerelésében éppúgy megjelennek. Nagyra becsülöm az alaposságát: mindent átgondol, megrág, mélyen érzi a papírra vetett hangokkal járó felelősséget, és fontosnak tartja, miként szólal majd meg.”

A szellem belső körei – Gőz László, a Budapest Music Center alapítója

A Zeneművészeti Főiskola növendékeként eljártam Dobszay László legendás kórusóráira. Akkoriban Kurtág György már széles körben, itthon és külföldön elismert zeneszerző volt, és ő is ott ült a próbákon, és énekelt velünk együtt. Ez a kórus, a Schola Hungarica mindannyiunk számára nagy iskola volt. Gyuri bácsit akkoriban már nagy tisztelet övezte, és mi többé-kevésbé megközelíthetetlennek láttuk. Azt is tudtuk, hogy csak néhányaknak sikerül az ő szellemének belsőbb köreibe jutni, elsősorban Kocsis Zoltánnak és a Kurtág-tanítványoknak. Ott ült közöttünk, mint énekkari tag, és hallgatta Dobszay László instrukcióit. Ekkoriban jelent meg lemezen Kurtág György Bornemisza Péter mondásai című műve.

Ma is emlékszem, milyen elementáris erővel hatott rám. Most, a 95. születésnapján, a darab 1968-as ősbemutatója után ötvenhárom évvel, és az első lemezmegjelenés után negyvenöt évvel, Kurtág György 95. születésnapjára adta ki az általam vezetett BMC Records a Bornemisza Péter mondásai című darabot Tony Arnold és Csalog Gábor előadásában. A lemez a BMC-ben készült, Kurtág György részvételével. Lassan öt éve él Gyuri bácsi a BMC professzori lakásában, itt fejezte be a Milánói Scala felkérésére írt operáját, és írta meg számos darabját. Akkor, 1977-ben nem gondoltam, hogy ilyen szerencsében lesz részem, elmondhatatlan érzés a világ egyik legnagyobb zeneszerzőjével egy fedél alatt élni, dolgozni, látni, hallani…

Ő maga a zene – Csengery Adrienne operaénekes

„Nem az operával lettem világhírű, hanem azzal, hogy 1984-ben lemezre énekeltem Kurtág György orosz nyelvű dalciklusát – A megboldogult R.V. Truszova üzenetei, magyarul.  

Kurtág valamikor 1980 őszén ismeretlenül felhívott telefonon, szeretné megmutatni a legújabb, szoprán hangra írt művét, mert Mihály András szerint el tudnám énekelni. Akkor már ismertük Kurtág nevét, ott tapsoltunk férjemmel együtt a Zeneakadémián, az Új Zenei Stúdió tisztelgő koncertjén is, úgyhogy boldog voltam a megtiszteltetéstől. A megbeszélt időben felmentem hozzájuk, Kurtág leült a zongorához, s zongorakivonat nem lévén, partitúrából énekelte, játszotta a mintegy negyvenperces, kamaraegyüttessel kísért orosz nyelvű dalciklust, olyan hihetetlenül tökéletes előadásban, hogy abban a pillanatban elhatároztam, eléneklem, megtanulom, ha belehalok is. Kurtág előadásában a zene annyira magától értődően természetesnek hangzott, olyan drámai, olyan sírnivalóan lírai, olyan gyönyörűséges volt, hogy nem is észleltem a nehézségeket. Otthon aztán kiderült, hogy nem elég a lelkesedés, az akarat, egyszerűen egy szót sem értettem a kottából.

Úgyhogy félre is tettem egy időre. Kurtág várt-várt
türelmesen, aztán hallani akarta, hol tartok. A legelső hangnál rájött, hogy
sehol. Ekkor kezdődött számomra az alázat iskolája. Átadtam a hangom, mint
egy fadarabot, hogy faragjon belőle hangszert a zenéjéhez. Soha ilyen
csodálatos mesterem nem volt még. Márta, a felesége szerint Gyuri nem zenét
csinál, ő maga a zene, belőle árad. Ezt éreztem én is, s a hitét, hogy
tökéletességre késztet, s mindezt mondhatatlan türelemmel, tudással és
szeretettel, hogy többre tart képesnek, mint amit valaha is reméltem magamról.
Egyfajta beavatási szertartás részesévé váltam. Azóta minden Kurtág-hang hozzám
szól, nemcsak a nekem írottak, s hogy mint Madách Évája, „értem a dalt, hála
Istenemnek”.

(Balázs Istvánnak adott interjúja részletet Csengery Adrienne bocsátotta rendelkezésünkre a Tisztelet Kurtág Györgynek című kötetből.)

Életre szólóan kijelölte az utat – Várjon Dénes zongoraművész

„Számomra Kurtág György személye, alkotása, embersége
az abszolút mérce és iránytű. Úgy is fogalmazhatnék, hogy biztonságérzetet ad, hogy
létezik valaki, aki minden egyes hangja mögött teljes zenei és emberi hitellel
jelen van, aki kompromisszumot nem ismerően keresi, kutatja és alkotja a
lényeget, a legtisztább zenei és emberi megnyilatkozást. Zenéjének hihetetlen
sűrűsége, intenzitása, gesztusainak koncentráltsága révén egészen rövid
miniatűrökben is teljes világokat tud bemutatni, érzékeltetni. Életem egyik
nagy szerencséjének tartom, hogy szinte még gyerekként, tizenöt évesen
elkezdhettem nála tanulni. Az első órán Beethoven F-dúr Tavaszi szonátájának első tételével megnyitott egy számomra
teljesen új világot, és felmutatott egy olyan hihetetlenül magas
igényrendszert, amely életre szólóan kijelölte az utat. Tanításában a
kérlelhetetlen igényesség mellett a legnagyobb szeretettel fordult növendékei
felé, és kifogyhatatlan fantáziával világította meg a zeneszerzői szándékot, akaratot.
Zongorajátékát senkihez sem lehet hasonlítani, egy nagy zeneszerző játszik csak
ilyen sallangmentesen, lényegre törően, mindenfajta külsőség nélkül.”

Ti vagytok a tradíció – Vajda Gergely zeneszerző, karmester

„Több mint két évtizede is van már, hogy a szombathelyi Bartók Szeminárium és Fesztivál kurzusának egyik karmester hallgatójaként életemben először Kurtág György műveit vezényelhettem. A programot kiegészítő egyik beszélgetés a kurtági szabad notáció problematikája körül forgott, és én akkor – huszonéves kezdőként – fel mertem tenni a következő kérdést. „Na jó, de mi lesz akkor, amikor majd nincs ott a zeneszerző, hogy segítse és inspirálja az előadókat a kottakép megfejtésében és előadásában?” Erre Kurtág végigmutatott rajtunk, fiatal hangszereseken, karmestereken, és csak annyit mondott:

„Ti vagytok a tradíció, Gergő.”

A mondat, ami a maga egyszerűségében foglalja össze mindenfajta zenei lejegyzés alapproblémáját, és az előadói praxis továbbélésének általános dilemmáját, azóta is kísért engem. Akkor csak a konkrét válasz hiányát éreztem, ma már csak a felelősséget.”

Zenéje legfontosabb vonása az őszinteség – Bán Máté fuvolaművész

„Kurtág zenéjével zeneiskolai zongoraóráimon találkoztam először, emlékeim szerint a Tenyeres kapcsán. Gyermekként természetesen nagyon élveztem, hogy egy újfajta szabadsággal lehet kezelni a billentyűket. Később Gyöngyössy Zoltán egyik lemezén hallottam Kurtág szólófuvola-műveit. Ekkor kezdett tudatosodni bennem, hogy ennek a zenének az egyik legfontosabb vonása az őszinteség. A Csalog Gáborral, Kemenes Andrással és a Ludium Együttessel töltött idő, Wilheim András iránymutatása és Keller András vezénylése egyre csak megerősített bennem egyfajta elköteleződést Kurtág zenéje iránt. Az egyik legfontosabb szerzőnek tartom, akitől valaha játszhattam, éppen ezért volt különösen nagy megtiszteltetés, hogy Jelenetek című ciklusát volt szerencsém bemutatni. Később nagy öröm volt Ittzés Gergellyel két hosszú alkalommal Gyuri bácsi és Márta néni instrukciói alapján közösen dolgozni a műveken. Életem legintenzívebb zenével töltött órái voltak, kevés olyan építő kritikát és igazi dicséretet kaptam máshol, mint akkor a BMC-ben.”

A nyitóképen Kurtág György a 90. születésnapján a budapesti Zeneakadémián a tiszteletére rendezett hangverseny előtt 2016. február 19-én. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd