Bár a külső jegyek alapján sokan feltételezik, hogy a Gryllus család örmény származású, a Gryllus nagyszülők a Felvidéken születtek, az anyai felmenők osztrákok voltak, az anyai nagyapa pedig kun származású. A szülők Budapesten a második világháború után találkoztak, és két gyerekük született: 1950 áprilisában Gryllus Dániel, másfél évre rá pedig Gryllus Vilmos. Mindketten a zenei tagozatú Lorántffy Zsuzsanna úti Általános Iskolába jártak, ahová a későbbi Kaláka-tagok is: Huzella Péter (Huzella Elek zeneszerző fia), Mikó István és Radványi Balázs. A Lorántffy mindig is fontos szellemi műhelynek számított, a Budapesten elsőként ott alkalmazott Kodály-féle nevelési koncepció valamennyiük zenei ízlését és szellemi horizontját meghatározta.
Ilyen előzmények után alapította meg 1969 őszén az akkor egyaránt 19 éves Gryllus Dániel és Mikó István a Kalákát. Ők nem a népzene felől közelítve próbálták meg kifejezni gondolatiságukat, hanem a versekben lévő gondolatisághoz igazították a zenét, megteremtve ezzel egy sanzonhoz közelálló műfajt, amelyet az egyszerűség kedvéért többnyire csak énekelt versként emlegetünk.
A Bem rakparti művelődési házban a Tolcsvay-klubban abban az időben minden héten fiatal zenekarok mutatkozhattak be, ők is ott léptek először színpadra 1969 decemberében. „A Kaláka név Mikó Pista apai öröksége – emlékezett vissza Gryllus Dániel a vele készült életútinterjúban. – Édesapja a második világháború előtt cserkész volt, társaival gyűjtötte a népköltészetet Szabolcs-Szatmár megyében, összeszedtek egy könyvtárra valót, és létrehozták a Kaláka-könyvtárat. Esetünkben a név abszolút találónak bizonyult, ez volt a munkamódszerünk. Bár a verseket egyénileg válogattuk, a hangszerelést mindig közösen végeztük. Komolyabb vitákra nem emlékszem, általában elfogadtuk egymás ötleteit.”
A Kaláka-tagok nyilatkoznak 1972-ben a Magyar Televízióban (részletek)
Az első klasszikus felállás 1970 nyarára jött létre, benne a két alapítón kívül Gryllus Vilmos és Radványi Balázs játszott. Aztán Mikó 1973-ban inkább a színészetet választotta, és a következő években nagy lett a mozgás a zenekar háza táján – Dabasi Péter, Kobzos Kiss Tamás és Georgios Tzortzoglou is megfordult körükben –, majd a hetvenes évek végén alakult ki a második klasszikus felállás: Gryllus Dániel, Radványi Balázs, Huzella Péter és Becze Gábor. Huzella 1995-ös kiválása óta pedig Gryllus Vilmos mint állandó vendég szerepel velük.
A Kaláka 1974-ben Dabasi Péterrel
Ahogy mondani szokták, az indulás óta legalább ezerötszáz dalt írtak, több mint tízezer koncertet adtak, több mint háromszáz költő versét énekelték, több mint kétmillió kilométert utaztak (nem számolva a repülőutakat). Gyerekműsoraik, megzenésített verseik messze földön híresek, nemcsak a Kárpát-medencében, hanem szerte Európában.
Időnként persze a szemükre vetik, hogy a Kaláka több mint öt évtizede gyakorlatilag ugyanazt csinálja, egyik lemeze olyan, mint a másik, nincsenek korszakok, nincsenek benne igazán színek. Könnyűnek komoly, komolynak könnyű, irodalomnak zene, zenének irodalom, városinak népi, népinek városi, koncertnek színház, színháznak koncert. Még ha a kezdetektől felismerhető, miközben hol ebbe a népzenébe csíptek bele, hol abba, hol dallamosabb, hol sanzonosabb dalokat játszottak, melyekbe időnként jazzes és kamarazenei, régizenei elemek is beszűrődnek. Ennek oka vélhetően az, hogy mindannyian a nyitott szellemiségű Kodály-rendszerű zeneoktatásban részesültek. Sokféle zene érdekelte őket, nem álltak tudatosan valamely stílus mellé sosem. A verseket sem úgy választották, hogy adott stílushoz melyik passzol, hanem – ahogy Kányádi Sándor írta róluk – mindig a versből próbálták meg kimuzsikálni a maguk olvasata szerinti eredeti dallamot.
A Kaláka 1975-ben
Az első nyolc évükben – ami minden zenekar életében a legprogresszívabb korszak – ők nem adhattak ki lemezt. Pedig működésük második évében folyamatosan csöngött a telefon, vidéki egyetemekről, művelődési házakból hívták őket, alig bírták szusszal a rengeteg fellépést. Miközben a Magyar Rádió és a Magyar Televízió is erősen foglalkoztatta őket. A Kádár-korszakban monopolhelyzetben lévő Magyar Hanglemezgyártó Vállalattal is keresték a kapcsolatot, de ott valamiért nem kellettek.
Ahogy az említett életútinterjúban Gryllus feleleveníti: „1973-ban Erdős Péter (a korszak híres-hírhedt popcézára – a szerk.) tett egy eléggé tisztességtelen ajánlatot, amihez talán elég öreg vagyok már, hogy nyilvánosan is elmesélhessem. Koncz Zsuzsa akkoriban szeretett volna énekelt verses nagylemezt készíteni, ehhez kért fel minket Erdős. Miközben Zsuzsa köztudottan Szörényi Leventével és Bródy Jánossal dolgozott. De Erdős felajánlotta, hogyha ezt a munkát bevállaljuk, akkor garantáltan előbb jelenik meg a Kaláka bemutatkozó albuma, mint a Sebőéké. Azt hittem, rosszul hallok. Mégis, micsoda dolog ezt a művészek háta mögött így intézni? Persze udvariasan visszautasítottam, mondtam, előbb ki kell adnunk a saját felvételünket. Nem is jelenhetett meg nagylemezünk 1977-ig.”
Az első, cím nélküli LP-jükből eladott harmincezer példány a popmezőnyben bukásnak számított, de szerencséjükre a nyolcvanas évek elején létrejött a Hungaroton II. irodalmi szerkesztőség. Így jelenhetett meg 1981-ben Az én koromban, 1984-ben A fekete ember, és onnantól lényegében zöld utat kaptak.
Kaláka-Jeszenyin: Emlékdal (1984)
Aztán 1985-ben A pelikán című LP lett az első gyereklemezük. De ez sem tervezték. Ahogy Gryllus Dániel 2020-ban visszaemlékezett: „A Kaláka első éveiben se marketingstratégiánk, se megcélzott korcsoportunk nem volt (ami ma már elvárható egy induló zenekartól), ösztönösen a saját kortársainknak játszottunk. Nekünk a Tengerecki Pál, a Pinty és ponty vagy a Bóbita ugyanúgy a magyar költészet része volt, mint bármely József Attila- vagy Weöres Sándor-vers. Ezért korábban nem is adtunk gyerekműsort. Amikor a népművelők kifejezetten ezt kérték tőlünk, csak átnéztük az aktuális repertoárt, és kiválasztottuk belőle az erre alkalmas dalokat.”
Kaláka – A pelikán (1980)
Ha már életmű, nem lehet szó nélkül elmenni a hetvenes években indult „irodalmi estek” mellett sem. Előbb Latinovits Zoltánnal, aztán Kozák Andrással, később más színészekkel (Csikos Gábor, Tordy Géza, Jordán Tamás, Máté Gábor) is dolgoztak. A Kaláka 50. jubileumi évében mutatták be a Bogdán Zsolt kolozsvári színésszel közös Kányádi-estjüket Vannak vidékek címmel. És hát ott vannak a rajzfilmek. A Magyar népmesék, melynek mind a 100 epizódjához egyedi muzsikát készítettek, a Mátyás királyt (Magyar urak jőnek, Buda városából…), a Magyar mondák-sorozatot és több egyedi filmet. Öröm volt számukra, hogy 2019-ben az animációs-filmzene munkáikért a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál (KAFF) életműdíját kapták.
A Magyar népmesék-sorozat szignálja (1980)
Miközben az előadó-művészet mellett Gryllus Dániel a rendszerváltozás után a népzenészek közül az elsők között vállalkozott és 1990-ben megalapította a Gryllus Kft.-t, mely napjainkig közel kétszázötven kiadványt jegyez. Merthogy végre azt adhatott ki, amit szerettek volna. A Kaláka a rendszerváltozáskor már húsz éve működött, Gryllus sok szervezői tapasztalattal rendelkezett. Korábban is készültek olyan lemezeik, amelyeket gyakorlatilag ő hozott létre, csak más adta ki. Gondolta, ezen a területen is legyenek a maguk ura. Az első kiadványa 1991-ben a Sumonyi Zoltán verseire írott Pál levelei szerint című szólóanyaga lett, később a Deák téren megnyitotta a Kaláka Zeneboltot, hogy mindenki hozzáférhessen a kiadványaikhoz (ez azóta átköltözött az online térbe), de jó ideje már nemcsak a saját anyagait jelenteti meg, hanem másokét is. Kobzos Kiss Tamás volt az első, aztán sorban jöttek a többiek, Sebő Ferenc, Ferenczi György és mások (hosszú a lista). A művészi kérdéseket ők döntik el. Fontos, hogy ezek a saját produkcióik, a kiadásnál egyáltalán nem szempont, hogy mondjuk, énekelt vers legyen.
Gryllus Dániel–Sumonyi Zoltán: Pál apostol (2011)
És ebben az előadóként és kiadóként egyaránt koherens életműben megkerülhetetlen a 2004-ben indult Hangzó Helikon sorozat, melyben a költemények igényes kivitelű, szépen illusztrált verseskötetekben olvashatóak és az azonos tartalmú CD-n verséneklők előadásában hallgathatóak. Alfabetikus sorrendben haladva többek között Ady Endre, Arany János, Csokonai Vitéz Mihály, Dsida Jenő, Faludy György, József Attila, Kiss Anna, Kosztolányi Dezső, Lázár Ervin, Márai Sándor, Nagy László, Petőfi Sándor, Pilinszky János, Radnóti Miklós és Weöres Sándor költeményei szólalnak meg a verseskötetekhez mellékelt CD-ken. Olyan neves előadók tolmácsolásában – megint csak a teljesség igénye nélkül –, mint Both Miklós, Cseh Tamás, Ferenczi György, Gerendás Péter, Hobo, Kátai Zoltán, Kobzos Kiss Tamás, a Misztrál együttes, Palya Bea, Sebestyén Márta, a Sebő együttes és a Szélkiáltó együttes. Meg persze a Kaláka.
Aztán ennek is vége lett. Miként Gryllus nyilatkozta 2020-ban: „A sorozat végül huszonöt kiadványt ért meg, aztán mikor Csák János eladta a Helikon kiadót, az új tulajdonosokat nem érdekelte a projekt, örültek, hogy megszabadultak ezektől a felesleges dolgoktól, én meg megvettem a maradék készletet. Ez a széria mindenesetre azt tanúsítja, hogy a költészet és a versolvasás válságáról szóló hiedelmekkel ellentétben a versek iránti fogékonyság nem csökken. A költő, a zeneszerző és az előadó egymásra találása megnyitja az ember szívét és értelmét, felszítja természetes vonzódásunkat a vers, a ritmus és a zene iránt.”
Korabeli tudósítás a diósgyőri várban rendezett Kaláka fesztiválról (1985)
Végezetül pedig legyen röviden szó arról a három rendezvényről, amely az elmúlt évtizedekben a Kalákához kötődik.
Mindenekelőtt az 1980-ban indult Kaláka fesztiválról (korábban Kaláka folknapok, Kaláka folkfesztivál), melynek fő helyszíne 2011-ig a diósgyőri vár volt, de több eseményt Miskolc és Diósgyőr különböző helyszíneire (Városháza díszudvara, Európa Ház, Csodamalom Bábszínház, belvárosi evangélikus templom, zsinagóga és avasi műemlék templom) is elvittek. 2012 óta (a diósgyőri vár felújításakor) a fesztivál átköltözött Egerbe, ahol 2025 júniusának végén immár a 45. rendezvényt tartják, többek között olyan fellépőkkel, mint a Vujicsics, a Csík Zenekar, a Cimbaliband, a Makám, a Romano Drom és Sebestyén Márta. Valamint a házigazda Kaláka.
A Művészetek Völgyében 2025 nyarán már tizenötödik alkalommal lendül neki a háromszáz fős Kaláka Versudvar. A Kaláka művészei által szerkesztett programban világzenei és népzenei koncert, zenei versfeldolgozó est szerepel.
Nem utolsósorban pedig a Zala megyei Magyarföldön 2012 óta tartják a Fatemplom Fesztivált. Az őrségi fatemplom köré épülő három nap során népzenei és világzenei koncertek, előadások, szakrális programok és templomi produkciók egyaránt hallhatók.
Miközben nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a Kaláka műsorain nemzedékek sora nőtt fel, és ott találkozott általuk először a költészettel. Munkásságukat kétszer (2000, 2019) is Kossuth-díjjal ismerték el.
