Több szempontból is különleges kamarakiállításról van szó. Most nem a nagy olaj-vászon műveket láthatjuk, hanem a kisebb papírmunkákat, tusrajzokat, szitanyomatokat, intim képeket, amelyek azonban éppúgy közel visznek minket a keserüi univerzumhoz, mint azok. A hét évtizedes alkotói pálya fejlődése, valamint a Keserüt érdeklő legfontosabb témák e művek révén is lekövethetők. A válogatás által láthatóvá válik, hogyan absztrahálódott a művész nyelve, hogyan találta meg a középen nagy ívben befűződő hullámvonalat, és ez a motívum hogyan fejlődött tovább. Ezenfelül pedig képet kapunk arról, hogy merre haladt a színek tanulmányozása során, és miként hatottak rá római utazásai.
A kiállítás különlegessége, hogy Csizmadia Krisztina kurátor Keserü Ilonával közösen válogatott. Mint a falszöveg is jelzi, a szelekció során számos emlékét, valamint a művek keletkezési történetét is megosztotta vele. A művek között számos olyan szerepel, amit még sosem láthatott a közönség, mert a műterem falai rejtették el őket a tekintetek elől.
A kiállítás elején új munka fogadja a látogatót: a Lény-Színugrások nyomatok hat verziója, amelyek erős vizuális ingert váltanak ki, érzékeltetve, hogy Keserü miként játszik a színekkel és az általuk kiváltott érzelmi hatásokkal. Ebben a térben oktatói tevékenysége is fókuszba kerül, valamint az a hely, ami szintén meghatározó volt pályája alakulása szempontjából. A Gellért-hegy, valamint a dunai hajók már korai munkáin is megjelentek, izgalmas a vonalasságuk és az absztrakcióra való igény, amely a képeken megjelenik, míg a későbbieken inkább a színek által kiváltott hatás domináns.
A terembe belépve kronologikus rend fogad: az első falon a főiskolai évekből származó tanulmányokat láthatunk. Ezekből kitűnik, hogy Keserü kevés vonallal is képes érzékeltetni a teret, sőt egy-egy hangulatot megragadni. Az Utószezon például a balatoni csendet ábrázolja, amelyen szinte tapintható, ahogy megáll a pillanat. Az 1961-es Álló tusrajz bizonyítja, hogy Keserü néhány gesztus felvitelével is meg tud ragadni egy-egy karaktert, az Önarckép tárgyakkal pedig izgalmas kompozíció. Nemcsak a tükörből kitekintő arc miatt, hanem amiatt is, hogy a tükör köré pakolt tárgyak különféle minőségben, vonalasan és színekkel kitöltve jelennek meg, együttesen mégis teret rajzolnak ki.
A következő blokk a római utazás során készült. Ezeken a kompozíciókon érhető tetten, hogy Keserüt egyre inkább elkezdte foglalkoztatni, hogyan tud vonalakkal teret képezni. Ebben az időben már a faktúrákkal való játékot is érdekesnek találta. A tusrajzokon is különféle festői minőségek jelennek meg: színblokkok, elkent tintafoltok, vonalhálók. A Szférák című kompozíció esetében egyértelmű, hogy a konkrét látvány visszaadása helyett ekkortól a faktúrákkal való játék izgatja.
A következő egységben a középen, nagy ívben befűződő hullámvonal fejlődéstörténetét követhetjük nyomon néhány kisebb munka révén. Bár az életműben korábban is megjelent már hasonló forma, az alakzat 1967-től válik intenzíven jelenvalóvá. Keserü ekkor talált rá a balatonudvari szívalakú sírkőmotívumra, ami elementáris hatást gyakorolt rá. A hullámzó, áramló vonalak tele vannak érzelemmel, Keserü rózsaszínjei, narancsai és égő vörösei pedig még inkább fokozzák e lüktető, dinamikusan áramló munkák emocionális jellegét, amelyekből most többféle verziót is láthatunk. Talán a Sírkövek A4 a legérzékenyebb közülük az 1980-as évekből, amelyen a nyomat belső szerveket idéző színvilágát az olajjal történt rózsaszín ráfestés még érzékenyebbé teszi.
A hullámmotívum később sokat formálódik, amit itt az Ellenmozgás sorozat két darabja is jelez. A hullám megmarad, ám további vonalakkal kiegészülve újabb idomokká alakul, amit Keserü puzzleszerűen illeszt össze különféle kompozíciókká. A sort két Legyező-kollázs zárja: a hullámzó vonalak egyenesekkel és színmezőkkel párosítva hoznak létre vibráló és játékosan pulzáló teret.
Keserü Ilona nevével elválaszthatatlanul egybeforrt az élénk színhasználat, amelynek háttere elmélyült elméleti kutatás. Ennek szép példáit láthatjuk a következő egységben. Élénk, intenzív képeket, amelyek telített és vibráló árnyalatokból épülnek fel. Különösen izgalmasak közülük azok, amelyekben az alkotó a szivárvány árnyalataival kombinálja az emberi bőrszíneket. A műtermi munka során vászna színes festékfoltja előtt mozgó kézfejére pillantva döbbent rá, hogy ezek az árnyalatok mennyire harmonizálnak egymással.
A Mind című sorozat egyik darabja is ebből a felfedezésből született: a homogén felületeket felszámolja, a háttérben húzódó rétegek érzékien, hol lazúrosabban, hol keményebben, szabadon kavarognak. A felső réteg ezzel szemben letisztult, a bőrszíneket tartalmazó gesztusokból építkezik, a két réteg izgalmas képi feszültségben van egymással. Ezen a falon szerepel a Szín-nyolcas is, amelynek térbeli kivetülése lesz később a Möbius-szalag, vagy a Nyolcadik, B, amelynek az olajjal való ráfestés izgalmas dinamikát kölcsönöz.
Az utolsó falon főként olyan műveket láthatunk, amelyek az utóképek vizsgálata nyomán születtek. Mint a kiállítás szövege is utal rá, egyedülálló, hogy valaki a képzőművészetben is feldolgozza ezt a témát, és a lehunyt szemhéj mögötti látványt, az előzőleg erősen nézett jelenség áttételes képét ábrázolja.
A kiállítás azokkal a képekkel zárul, amelyeket a 2001-es római utazás inspirált. Keserü ekkor visszatért művészi formálódásának meghatározó helyszínére, az olasz főváros újra lenyűgözte, az élmény pedig érzéki, emocionális művekben öltött testet.
Nyitóképen érdeklődő az Önerejű képek című kiállításon 2023 novemberében. Fotó: Kovács Tamás / MTI
