Nemrég találkoztam az Addio III nevet viselő vitorlás legendájával, amely állítólag sok író kedvence volt. A 40-es cirkálót 1941–42-ben készítették egy balatonfüredi orvosnak, Horváth Boldizsárnak, aki 1959-ben megnyerte vele a legendás vitorlásversenyt, a Kékszalagot. Az 1950-es és ’60-as években számos alkotó, köztük Egry József, Németh László, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc és Keresztury Dezső szórakozott rajta Lipták Gábor író vendégszeretetét élvezve, Örkény István pedig itt írta a Tótékat.
Eszembe jut a Kishamis is, a Balaton „öreg hölgye”, vagyis a legidősebb vitorlása. 1896-ban épült a balatonfüredi hajógyárban a Széchényi család megrendelésére; a millenniumi hajófelvonuláson már részt vett. Tiszteletére évről évre hagyományőrző vitorlás-túraversenyt rendeznek a Balatonon, aminek a Hamis Szalag nevet adták. Századik születésnapja óta a Kishamis fedélzetéről koszorúzzák meg a Balatont minden vitorlázószezon kezdetén.
A cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/6. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta első kézből olvashassa!
Megáll egy hajó, fedélzetén sárga kabátos, magas fiatalemberrel. Először arról faggatom, mi az első balatoni emléke. Azt mondja, tizenhárom éves volt, amikor először látta a magyar tengert.
– Az első balatoni élményem valóban a vitorlázáshoz köthető, de nem túl korai emlék. A sportpályafutásomat Agárdon kezdtem, hiszen a Velencei-tó mellett éltünk. Ott vitorláztam, csak az első balatoni versenyem alkalmával juthattam el először ide. Korábban sosem jártam a Balatonnál, nyaralni sem. A Velencei-tó teljesen kielégítő volt számunkra. Emlékszem, amikor először megláttam a Balatont, megszeppentem, és arra gondoltam, milyen hatalmas víz ez a Velencei-tóhoz képest. Mivel kicsi a vízfelület, a Velencei-tavon nem tudnak kialakulni számottevő hullámok akkor sem, ha nagyon fúj a szél. Ellenben ha a Balatonon keresztbe fúj a szél, akkor nagyon szép hullámok keletkeznek. Ez az elsődleges eltérés. Ugyanakkor a Velencei-tó északi partját dombok övezik, nagyon változó a széljárás, szinte percenként váltogatja az irányát és az erejét, ezért vitorlázás szempontjából nagyon trükkös hely. Ha valaki ezt fiatalon kiismeri, és képes hozzá alkalmazkodni, zseniális versenyző lehet belőle. Éppen ezért nagy előny, ha az ember egy ilyen kis tavon tanul meg vitorlázni. Ha visszatekintek a karrieremre, ez nekem is nagy előnyt jelentett. A tengeri vitorlázást sokkal könnyebb elsajátítani. Az, hogy mi a Balatonon hajózunk, sokszor vált előnyünkre, hiszen minden körülmények között képesek vagyunk alkalmazkodni például a változó széljáráshoz.
Édesapám versenyzett, de ő csak hobbiszinten űzte ezt a sportot. A bátyám 19 éves koráig vitorlázott, a nővérem pedig evezett. A példa tehát ott volt előttem. A víz szeretete nálam a horgászattal indult, édesapámnak köszönhetően. Nagyon sokat pecáztunk együtt, ez a hobbim máig megmaradt. A Balatonon is horgászom.
A vitorlássport nagy anyagi áldozatokkal jár. Egyszer csak elérkezett a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy a szüleim már nem tudják finanszírozni a tevékenységemet. Húszéves lehettem akkor. Kénytelen voltam egy kis szünetet tartani, hogy pénzt keressek a folytatáshoz. Elhatároztam, hogy a vitorlázásra többé nem kérek pénzt a családomtól. Hajóépítőként kezdtem dolgozni. Közben világbajnokságot rendeztek, amely kvalifikációs verseny volt az olimpiára. A szüleim azt mondták: adnak nekem egy utolsó esélyt, mert bíznak bennem. Kifizették a nevezési díjat, én pedig megszereztem az olimpiai kvótát. Eufórikus érzés volt.
Berecz Zsombor jelenleg a legeredményesebb magyar vitorlázó: Tokióban a világ második legeredményesebb vitorlázója lett hajóosztályában, finn dingiben.
Miközben beszélgetünk, egyszer-egyszer Zsombor felesége is megjelenik az irodában. Korábban ő is vitorlázott, de ma már leginkább három gyermekükkel van elfoglalva. A legidősebb nyolc-, a középső hat-, a legkisebb egyéves. Zsombor aktív sportolóként nem tudott eleget a családjával lenni, most próbál mindent bepótolni. A fiát például mindennap ő viszi iskolába. Azt mondja, nem bánná, ha gyermekei versenyszinten nem vitorláznának.
– Tudod, hogy nekem mi a fontos velük kapcsolatban? – kérdezi. – Az, hogy boldog és gondtalan gyermekkoruk legyen, és hogy felnőttként világot lássanak, találják meg a helyüket az életben.
Zsombor jelenleg Felsőörsön él a családjával, de Csopak a szíve csücske. Ha nyugalomra vágyik, itt találja meg.
Érzékeli, hogy mind a Balaton, mind pedig a hobbivitorlázás rossz irányba halad, mivel sokan jutottak pénzhez az utóbbi időben, és játszótérnek használják, szennyezik a tavat; nem törődnek sem a vízzel, sem az élővilággal. Szerinte erősen meg kellene szűrni, hogy ki és mire használhatja a Balatont.
Ő most olyan alapítványt akar létrehozni, amely nehéz körülmények között élő gyermekeket tanít vitorlázni, és tehetséges fiatalokat támogat majd.
A teljes interjú a Magyar Kultúra magazin 2023/6. számában olvasható.
Fotók: Kurucz Árpád
