A kivételes orgánumú tenort, Lawrence Brownlee-t az International Opera Awards és a Bachtrack is az év énekesének választotta 2017-ben, a New York Times szerint pedig a magas férfihang új aranykorát hozhatja el. A cikkből többek közt kiderül, melyik a kedvenc operája, és hogyan járult hozzá művészetéhez a gospel.
Lawrence Brownlee a mai operajátszás egyik legizgalmasabb és legüdítőbb karaktere. Szinte keresve sem találhatnánk ideálisabb hangszínt az övénél Rossini, Bellini és Donizetti romantikus olasz operáihoz. Kolléganője, a világhírű mezzoszoprán Joyce DiDonato – aki Rosinát énekelte A sevillai borbélyban Brownlee 2007-es Metropolitan Operabeli bemutatkozásakor – a New York Timesnak így nyilatkozott az énekesről: „Mindig a zenét szolgálja. Természet adta hangszere, a hangja hihetetlenül gyönyörű. Az embernek a »méz« szó jut róla az eszébe. Ehhez technikai bátorság és mozgékonyság is társul”. A Hamupipőkében így szólaltak meg együtt:
A gospel adta az alapot
Brownlee egy hatgyermekes család negyedik gyermekeként nőtt fel az ohiói Youngstownban. Basszusgitározni, dobolni és zongorázni is tanult, családjával pedig gospelt énekelt a templomban. Spiritual Sketches címmel albuma is jelent meg a műfaj ismert dalaival, egészen új megvilágításba helyezve azokat. Egy interjúban rámutatott: a gospel jó alapot adott neki, hiszen az operához hasonlóan ehhez is hűvös fejre és meleg szívre van szükség. Tele van érzelmekkel, kell hozzá bizonyos bátorság, de önuralom is. „A bel cantóban fontos, hogy virtuóz legyél, úgy, hogy közben spontánnak tűnj – ez mindenképp igényel egyfajta erős kontrollt”.
A középiskoláig ügyvédnek készült. Egyik tanára vezette be a bel canto világába, és A sevillai borbély egyik áriáján keresztül mutatott rá, hogy ez az útja. Végül Almaviva gróf lett az egyik legfontosabb szerepe.
Amit először közönség előtt énekelt
Az első dal, amit közönség előtt énekelt, Giuseppe Torelli Tu Lo Sai című dala volt, egy fiatal tehetségeknek rendezett eseményen. Az alábbi videóban 09:22-től adja elő, de érdemes az egész előadást végignézni, hiszen a különböző korszakokból származó dalok mellett beszélgetést is hallhatunk a tenorral.
A Classic Talknak adott interjújában elmondta, Rossini, Bellini és Donizetti operáit egyaránt szereti, de a legnagyobb elismeréseket Rossini operáival aratta. Kedvencként az Ory grófját említette: „Azt hiszem, ez a zene, dráma és komédia tökéletes kombinációja, amely emlékezetes éneklésre ad lehetőséget”. Elmondása szerint ez az egyik legviccesebb darab, amit valaha hallott, és azért is fontos számára ez a mű, mert az utóbbi időszakban Cecilia Bartolival közösen volt szerencséje előadni.
Egy másik videóban arról faggatták, melyik operakaraktert fogadná el legjobb barátjának: először Figarót említi, majd helyesbít, és Dandinit (a herceg inasát) választja Rossini Hamupipőkéjéből. Itt éppen Don Ramiróként hallhatjuk a Párizsi Nemzeti Opera előadásában:
A magas hangok mestere
Brownlee egyik fontos ismérve, hogy a magas hangok szinte meg sem kottyannak neki. A Seattle-i Operaház korábbi főigazgatója, Speight Jenkins ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „Vannak más énekesek is, akik jól éneklik a bel canto repertoárt, de nem hiszem, hogy bárki más ilyen gyönyörű hanggal és kerek tónussal rendelkezne”. Jenkins az énekes lenyűgöző magas hangjai mellett sem ment el szó nélkül. A puritánok című produkciójuk kapcsán elmondta: „Ötből négy előadásban kiénekelte a magas F-et. Az ő esetében ez nem sikítás, hanem gyönyörű hang”. Az énekes és kolléganője, Sarah Coburn magas hangok terén nyújtott teljesítményét az operaház az alábbi videóval is alátámasztotta:
Énekesi karrierje mellett a tenor a Philadelphiai Operaház művészeti tanácsadója, ahol kiemelt feladata, hogy segítsen biztosítani a sokszínűséget az operában. Célja, hogy növelje az etnikai és társadalmi sokféleséget – a színpadon és a nézőtéren egyaránt.
Egy különleges dalciklus
Míg a világ vezető operaházaiban lép fel, a sokféleség jegyében arra is jut energiája, hogy koncerténekesként egy különleges dalciklussal járja a világot. A Cycles of My Being zenéjét Tyshawn Sorey, szövegét pedig Terrance Hayes szerezte, és arról szól, hogyan látja életét egy afroamerikai férfi a mai Amerikában.
A magánéletben is izgalmas egyéniség
Brownlee a magánéletben is izgalmas karakter. Négy nyelven beszél, remekül salsázik, emellett lelkes fotós, aki előszeretettel készít portrékat művész kollégáiról. Az Autism Speaks elnevezésű szervezet támogatójaként pedig rendszeresen felhívja a figyelmet az autizmus ügyére.
Április 19-én végre élőben is hallhatjuk ezt a varázslatos hangot a Müpában, ahol a tenor Rossini, Bellini és Donizetti áriáiból válogat.
A teljes cikk a Budapesti Tavaszi Fesztivál hivatalos blogján, a btf.hu oldalon olvasható.
Nyitókép: Lawrence Brownlee © Shervin Lainez
