A dél-koreai születésű, de gyerekkorától Amerikában tanuló Ji már tízévesen, minden idők legfiatalabb versenyzőjeként megnyerte a New York-i Filharmonikusok fiatal művészek számára meghirdetett versenyét. A csodagyerekként induló zongoravirtuóz nevét ma már világszerte jól ismerik, a Budapesti Tavaszi Fesztivál közönsége pedig abban a szerencsés helyzetben van, hogy tavalyi nagy sikerű koncertje után áprilisban újra élőben hallhatja. Többek közt azt a Beethoven-művet is elhozza, amellyel egy szünetben levetített reklámnak köszönhetően valósággal ellopta a show-t a 2016-os Grammy-gálán.
Jit a Chicago Tribune tehetséges és érzékeny fiatal zongoristaként jellemezte, aki egyértelműen nagy dolgokra hivatott. Már a New York-i Filharmonikusok elismerése is a legjobbak közé emelte, a Juilliardon végzett, emellett 2012-ben a Young Concert Artists nemzetközi megmérettetésének első díját is elhozta, mégis egy tévéreklám kellett ahhoz, hogy az egész világ felfigyeljen rá.
Egy csapásra megismerte a világ
A zongoravirtuóz egy, a 2016-os Grammy-gála szünetében lejátszott Android-reklámban Beethoven Holdfény-szonátáját adta elő bravúrosan, egy kis csavarral. Az eredmény olyan hatásos volt, hogy a People magazin egyenesen úgy fogalmazott: igazából ő volt a Grammy-díjátadó igazi sztárja.
Ahogy azt egy interjúban elmesélte, rengeteg ajánlatot kapott a reklámot követően, de csak egyet fogadott el, a Warner Classics kiadóét, akiknél 2018 januárjában megjelentette első albumát. Debütáló lemezéhez Bach Goldberg-variációk című művét választotta, és már a borítója is jól érzékelteti azt az irányt, amelyet előadóként képvisel.
Mert változtatni
Ji elsősorban édesanyja hatására kezdett el zenével foglalkozni, aki énekelt és zenét oktatott. Egy alkalommal felfigyelt rá, hogy ötéves fia improvizál a zongorán, innen indult a különleges karrier. Bár már tízévesen elérte a siker, a Google Talks előadásán elmesélte: 18 évesen vízválasztóhoz érkezett, mert kezdte magát cirkuszi látványosságnak érezni – mindenki a csodagyereket akarta látni. Szeretett fellépni, de semmiképp sem akarta korlátok közé szorítani magát. Így két évre abba is hagyta a zenélést, különböző művészeti ágakkal foglalkozott, de az idő múlásával úgy érezte, egyre többet szeretne közölni a zene révén.
„Ez a keresés újra visszavezetett a zenéhez – de egy teljesen új módon kezdtem értelmezni és közvetíteni azt. Elegem volt abból, hogy megmondják, mit hogyan kellene csinálnom, de nagyon sokáig nem figyeltem a saját hangomra.” 23-24 évesen újra elkezdte keresni ezt a hangot. „Visszaemlékeztem, mit éreztem hétévesen, amikor zenét hallgattam. Ráébredtem, hogy a klasszikus zenével milyen sokféle érzelmet le tudok fedni.” Annak, aki szeretne egy kis ízelítőt kapni sokszínű egyéniségéből, érdemes megnéznie az alábbi videót, amelyben több izgalmas felvételt is láthatunk, például amikor tízévesen lép fel, vagy amikor a saját zenéjére táncol.
Bach, a nagy szerelem
„A klasszikus zene mindig velünk lesz” – olvasható Ji gondolata a Warner Classics oldalán. – „Nagyon modern világban élünk, és az a dolgunk, hogy megéljük a pillanatot, de egyúttal az is, hogy tiszteljük és őrizzük a hagyományt” – tette hozzá. Ez a kettősség érhető tetten abban is, ahogyan a zene és a közönség felé fordul, friss szemmel és lélekkel, nyitottan, mégis alázattal. Bachhoz való kötődéséről így mesél oldalán: „Bár évszázadok választanak el minket, Bach ránk hagyta ezt a zenét, hogy segítségével egy mindannyiunknál nagyobb közös egységet teremthessünk. (…) Bach zenéje megtanított rá, hogy képes legyek nyitottan gondolkodni, hogy soha ne felejtsem el mások helyébe képzelni magam, még akkor sem, ha az a valaki több mint 300 éve élt köztünk, és olyan zenét hagyott ránk, amely még most is képes megérinteni és összekötni az embereket.” Legnagyobb zongorista példaképei között egyébként Richtert, Horowitzot és Anderszewskit emlegeti.
Közelebb akarja hozni a fiatalokhoz a klasszikus zenét
Fontos feladatának érzi, hogy megmutassa a fiatalabb generációknak is, milyen fantasztikus élményt tud nyújtani a klasszikus zene, ilyen adottságokkal pedig minden esélye megvan rá, hogy sikerrel is járjon. Szerinte ennek a számukra talán már ismeretlen univerzumnak a felfedezése nagyot változtathat sok fiatal világnézetén, és így a világot is jobbá teheti.
Egy interjúban azt is elárulta, mit él át koncert közben: „Sokan kérdezik, hogy mire gondolok a színpadon játék közben. Tényleg nem tudom. Az idő ilyenkor megáll. Azt hiszem, tetszik a tény, hogy másfél órára megáll az idő.”
Egyszer már lenyűgözte a hazai közönséget
Hangszeréhez fűződő viszonya is időtlen: „Nagyon különleges kapcsolatom van a zongorával, kicsit olyan, mintha házasok lennénk” – mondja. Ennek a szoros kötődésnek és Ji magával ragadó előadásmódjának a tavalyi Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Zeneakadémián lehettünk szem- és fültanúi, amikor a Goldberg-variációkkal vette le a lábáról a közönséget.
A kivételes tehetségű zongoravirtuóz a budapesti zenerajongók nagy örömére április 13-án Beethoven kultikus zongoraműveivel tér vissza a Zeneakadémiára, így – az emlékezetes tévéreklám után – élőben is megtapasztalhatjuk, hogyan interpretálja a magával ragadó Holdfény-szonátát, a Vihar-szonátát és az Eroica-variációkat.
A teljes cikk a Budapesti Tavaszi Fesztivál blogján jelent meg.
