Néha jó lenne kiszakadni a hétköznapok pörgéséből, és huzamosabb időre félrevonulni a civilizációtól. Bevenni magunkat egy olyan helyre, ahol csak magunk vagyunk a minket körbevevő természetben. Elvonulásra kiváló lehet például a paradicsomi Thaiföld, ahol bőven találni érintetlen területeket. A magyar származású aatoth franyo körülbelül tíz éve választotta otthonául a délkelet-ázsiai ország vadonját, ahol műtermében nem zavarja az autók tülkölése, a lüktető forgalom. Legfeljebb leopárdok, tigrisek üvöltése, majmok bőgése vagy egzotikus madarak csivitelése. De ezeket a hangokat megszokta már, ahogy a dzsungelbéli életmódot is.
Huszonkét éves koráig Magyarország volt az otthona, majd 1978-ban az op-art „pápájának”, Victor Vasarelynek a segítségével kijutott Párizsba. Itt a neves École Supérieure des Beaux-Arts-on diplomázott. Több kiállításon szerepelt itthon és külföldön (Monszun – Mon Sun – Várfok Galéria, Budapest, 2022; Estély a vörös kertben – Hegyvidék Galéria, Budapest, 2021; Galerie Mansart, Párizs, 2016; Rangsit University, Bangkok, 2015). Világlátott ember, Franciaországban, Németországban, az Egyesült Államokban (Chicagóban), Mongóliában és Kínában (Kantonban) is élt. Számos kulturális közeget megismerve végül Thaiföld nyugati részére, Prachuap Khiri Khan városának közelébe „keveredett”.
A nagyvárosi forgatagot hátrahagyva rabul ejtette a dzsungel világa. A társadalomtól elszigetelten él, ám jól érzi magát Thaiföldön, nem bánja, hogy annak idején így választott. Elvan ő nyugodtan tóparti műtermében, ahonnan a túlsó partot kémleli, tanulmányozza, majd ecsetjével megörökíti. A szépséges környezettel bizonyosan nem lehet betelni, még akkor sem, ha már alaposan megismertük. Franyo számára a környezet kiapadhatatlan inspirációt jelent.
A túlsó part című kiállítás létrehozása cseppet sem volt zökkenőmentes. A nagyszabású tárlatot megnyitó Nátyi Róbert művészettörténész, egyetemi oktató, kurátor elmondása szerint életmű-kiállításként indult még 2018-ban. Több tényező is hátráltatta a munkálatokat, aatoth franyo nehezen tudott átjönni Európába, bonyodalmas volt a kommunikáció. Menet közben megváltozott a koncepció is, franyo újabb és újabb képekkel állt elő. Nátyi végül úgy döntött, nem az egész életműből válogatnak és adnak keresztmetszetet, hanem az elmúlt két-három évben készült műveket mutatják be. Végül közel kilencven festményt függesztettek ki. Mindegyiket a természet ihlette, annak örök körforgása és a benne mindenütt jelen lévő elmúlás. Mivel intenzíven alkotó művészről van szó, volt miből válogatni.
Az akrillal és olajjal készült festmények hihetetlen dinamikát sugároznak. Franyo kompozíciói tobzódnak a színekben (kékben, lilában, zöldben), foltokban, vonalakban, csíkokban. Szinte minden négyzetcentire jut valamilyen elem. Egészen kicsi (tenyérnyi) és monumentálisabb alkotások egyaránt szerepelnek, közös nevezőjük az alkotó energia, a mozgalmasság, amely a művész festészetét jellemzi.
A pozitív szemlélet nem mindig volt jelen munkásságában. Korai alkotásai jóval komorabb színvilágúak, majd a kilencvenes évektől vörösek voltak. A megújulás 2012-ig váratott magára, amikor is műveinek felületei egyre oldottabbá váltak, a védjegyének számító vörös háttérbe szorult, franyo pedig az absztrakció útjára lépett. A túlsó part képei is ennek jegyeit mutatják, azonban mindig valamilyen természeti látványból indulnak ki. Az alkotó nem tud betelni a dzsungel látványával, hiszen az folyton változik. Barangolásai során volt ideje, hogy minél pontosabban megfigyelje az egyes növényi formákat, anyagokat, némelyiket fel is használja festményei alapanyagául. A természet hangjait is képpé alakítja, emellett kalligrafikus írásjeleket is beépít kompozícióiba.
Aatoth franyo nem először állít ki Szegeden. Legutóbb a XIX. Táblaképfestészeti Biennálé alkalmával mutatkozott meg a Reök-palotában úgynevezett Ásó-sorozatának darabjaival. Kerti szerszámait és rájuk applikált természeti formáit ezúttal is megtekinthetjük a sok egyéb természetelvű, absztrakt, gonddal megfestett mű mellett.
A kiállításhoz színvonalas katalógus dukál, amelyben feLugossy László osztja meg néhány gondolatát a művészről. Például, hogy szerinte franyo mindig is érdeklődést mutatott az absztrakt, a nonfiguratív festészet, a képi asszociációk tudatos és ösztönös használata iránt, új képi világát is ez jellemzi.
„Nagy vásznakon, ponyvákon, különböző felületeken kutatja, ábrázolja, megjeleníti a természetben folyamatosan jelen lévő elmúlást. Az enyészeté a jövő! Használva a dzsungelben található anyagok sokféleségét, pálmalevélre, indákra, sőt elefántürülékre is készülnek munkái. Az enyészet munkálkodásait képversekké írja át, festi le, jeleníti meg, szellemi energiákkal pakolja teli a művészeti anyagait; újraélesztve az elmúlás az örök körforgást is kifejezi. Az ember az örök körforgás szerves része, különösen, ha közel áll a természethez” – mondja pályatársáról feLugossy László. Ezzel tökéletesen összefoglalja aatoth franyo művészetét és ennek a kiállításnak a lényegét.
Csak bízhatunk benne, hogy a jövőre hetvenedik születésnapját ünneplő alkotó, akit a Várfok Galéria képvisel, még vissza-visszatér hozzánk kiállítani. Vörös korszakáról ők adtak ki 2014-ben egy albumot. Mostani festészete is megérdemelne egyet.
A túlsó part szeptember 24-ig látható a szegedi Reök-palotában.
Fotók: Tari Róbert / REÖK
