A beauvais-i Saint Pierre-székesegyház a középkori gótikus építészeti törekvések csúcspontja, egyben az emberi becsvágy hiábavalóságának mementója. A világ legmagasabb, 48 méteres gótikus oltárával büszkélkedhet ugyanis, a magasság hajszolása azonban több szerencsétlenség okozója volt, a székesegyház pedig végül sosem készült el teljesen. Ám így, csonkán is elképesztő látványt nyújt. Szédítő élményben lehet része annak, aki belép a kapuján.
Sosem épült meg teljesen
E roppant szerkezet építése 1225-ben kezdődött, amikor Milon de Nanteuil püspök úgy döntött, hogy a korai román stílusú templomot, amelynek tetőszerkezetét egy tűzvész erősen megrongálta, újjáépítik. (A 10. században épített Église Notre-Dame-de-la-Basse-Œuvre romjai egyébként még ma is láthatók a katedrális mellett. Eredetileg azért nem bontották le, hogy majd a hajók építéséhez használhassák fel a tégláit.) A munkálatok a kereszthajó keleti részén kezdődtek, és már az alapok lerakásánál is látszott, hogy a francia királyság legnagyobb katedrálisát tervezték megépíteni, ám az ambíciók túl nagyravágyónak bizonyultak. Az oltár építése 1272-ben befejeződött, és a templomot abban az évben fel is szentelték, annak ellenére, hogy a többi része még nem készült el. 1284-ben már jelentkeztek az első problémák: az oltár egy része a szerkezet gyengesége miatt összeomlott, ezért az épületet 1347-ig minden oldalról pillérekkel igyekeztek megerősíteni.
Négy évig a világ legmagasabb épülete volt
A százéves háború megakasztotta az építkezést, a katedrális meglévő részei azonban nem szenvedték meg a viszontagságos időket. Az 1340-es évekre szép lassan újjáépültek az összeomlott részek, majd a munkák a kereszthajó építésével folytatódtak, ami 1500 és 1543 között készült el. Először Martin Chambiges tervei alapján haladt a munka, aki az akkor divatos flamboyant stílusban tervezte meg a hajót, halálát követően azonban Michel de Lalict vette át a munkát, a reneszánsz tető már az ő ízlését tükrözi. A kereszthajóra hatalmas központi torony került. Ez a 153 méter magas építmény 1569-ben a világ legmagasabb épületévé tette a beauvais-i katedrálist. Ám 1573. április 30-án bábeli fejleményként összeomlott. A katasztrófa során a kereszthajó boltozatai is megsérültek, az ezek rekonstrukciójához felhasznált összegek pedig felemésztették a székesegyház hajójának megépítésére szánt forrásokat. 1600-ban elkezdték ugyan építeni, de végül csak az első boltívig jutottak. A katedrális azonban így, hiányosan is páratlan látvány kívül-belül.
Törékeny építmény
A beauvais-i székesegyház szerkezete rendkívül törékeny. Ennek egyrészt grandiózus volta az oka, másrészt az, hogy a nyugati oldalán nem támasztja alá hajó. Emiatt történt, hogy az oltár az 1900-as évekre instabillá vált, az oszlopai egyes helyeken több mint harminc centiméterrel elmozdultak. A katedrálist összeomlás fenyegette, ezt megelőzendő a boltívek közé 1993-ban hatalmas faszerkezeteket feszítettek. 2000 óta folyamatosan igyekeznek állványokkal megtámogatni a katedrálist, hogy a szerkezeti problémákat leküzdjék. 2010-ben újabb rekonstrukció kezdődött, ami a tető helyreállítását is magában foglalja.
Bámulatos méretek és részletek
A katedrális teljes hossza 72,5 méter, a kereszthajó 58,6. A katedrális legmagasabb pontja 67,2 méter; majdnem akkora, mint a Notre-Dame tornyai (69 méter). Az oltár boltozata 48,5 méteres. Kívülről tíz grandiózus támpillér tartja, amelyek ötven méter magasak, és még ezek az áttört szerkezetek is további vastag pillérekkel vannak megerősítve.
A déli homlokzaton a gótika pompáját érjük tetten, de itt már reneszánsz részletek is felfedezhetők. Kapuját I. Ferenc monogramja díszíti. A székesegyház északi homlokzata kevésbé díszes, kapuján viszont csodás szalamandraszobrok (I. Ferenc király emblémája) láthatók a francia koronával. A katedrálisnak nincs igazi harangtornya, helyén palatetős tornyocska áll.
Bent intenzív istenélményben van részünk
A 17 méteres karzatvilágító ablaksoron szinte beömlik a fény, az áttört szerkezetek légies hatást keltenek. Ebben a miliőben még az is megérzi Isten jelenlétét, aki nem hisz. A katedrális belsejét 13., 14. és 16. századbeli ólomüvegablakok világítják be, a kereszthajó rózsaablakai pedig 11 méteres átmérőjükkel versenyre kelnek a Notre-Dame világító köreivel (azok 13 méter átmérőjűek). Az északi kereszthajó ablakrózsája kortárs művész, Max Ingrand műve 1954-ből.
A kerengő háromszintes, ami nem jellemző a francia gótikus katedrálisokra. Az első szinten a karzat hetvenméteressé szélesedik, ablakait azonban a 14. században befalazták, feltehetően azért, hogy megerősítsék a szerkezetet. A harmadik szinten a két boltív között húzódó áttört ablakok kilencszirmú rózsaablakot ölelnek körül.
A beauvais-i katedrális csillagászati órája
A katedrális belsejének ékköve az a csillagászati óra, amelyet 1865 és 1868 között Auguste Vérité óraműves épített a strasbourgi mintájára. A fény hatására életre kelő óra kilencvenezer alkatrészt, köztük 68 figurát tartalmaz. Mutatói egyaránt jelzik az időt, az árapályt és a csillagok mozgását. A katedrális egy középkori zenélő órának is otthont ad, aminek a története 1305-ig nyúlik vissza, és még ma is működik.
A beauvais-i katedrális kárpitjai
Az oltárt díszítő faliszőnyegek a 15. és a 17. századból valók. Sajnos ez nem az összes darab, mivel 1974-ben kifosztották a templomot, majd a megmaradt kárpitok legszebbjeit biztonságos helyre vitték. Beauvais-ban található a középkori faliszőnyegek egyik legszebb sorozata, ami Szent Péter és Szent Pál életét mutatja be. Ez a 15. századi alkotás eredetileg 11 darabból állt, de ma már csak hat van a városban – a többi elveszett, megsemmisült vagy más helyre került. Egy másik, 16. századbeli kárpitot viszont a katedrális belsejében meg lehet tekinteni. A gallok csodálatos történetei címet viselő munka részletesen ábrázolja a középkori városokat, köztük Beauvais-t. A katedrális több mint ezer darabos műgyűjteménnyel is rendelkezik, amelyet azonban nem lehet megtekinteni.
Ha teljesen megépült volna, a Saint-Pierre székesegyház lenne a világ egyik legnagyobb gótikus katedrálisa.
