Böbe korábban megjelent három kislemezdalát (heart ïs where the poïson ïs, wïsh ï could be you, forbïdden fruït) összekapcsolta az, hogy mindegyik borítóján valamilyen virág jelent meg, amelyekhez mögöttes jelentés is társult. Most a lemez megjelenésével a helyére kerülnek az utolsó puzzle-darabok is: a dalok mindegyike az egyik főbűnt szimbolizálja. Megjelenik tehát a bujaság, a harag, a kapzsiság, a büszkeség, a mohóság, az irigység és a lustaság is.
Mindezek persze nem szó szerint, hanem átvitt értelemben, mint inspiráció vannak jelen, és a dalok nagy részében különböző párkapcsolati helyzeteken keresztül vizsgálhatjuk őket. Többek közt megismerkedhetünk a megcsalt fél nézőpontjával, de találkozhatunk az elérhetetlen, plátói szerelem érzésével, a tiltott gyümölccsel, a toxikus párkapcsolaton belüli versengéssel vagy éppen azzal, mi történik, ha elmúlik a lila köd. A sokszor mély és személyes ihletettségű szerelmi dalok mellett azonban olyan globálisabb témák is felmerülnek, mint a közösségi média okozta önképzavar, illetve a mai, felgyorsult világ énközpontúsága. Az egészet pedig a záró, broken wïngs című dal összegzi, amiről Böbe a következőképp mesél:
„Ez a lemez záróakkordja: azt a pillanatot ábrázolja, amikor a mennyország kapujában állunk, és el kell számolnunk az életünkkel. A dal üzenete, hogy nem vagyunk tökéletesek, hibázunk, és valahol mind bűnösök vagyunk.”
De a nemcsak tematikájában, hanem zeneileg is sokszínű poïsoned paradïse minden dalát Böbe maga írta és hangszerelte, sőt producerként is maga jegyzi a lemezt, míg a felvételben és mixelésben AnnaElza volt segítségére. Saját bevallása szerint számára az alkotáshoz ez is hozzátartozik, és végtelenül élvezi azt a szabadságot, amit az önállósága nyújt a folyamatban. Úgy érzi, számára ez a természetes módja annak, hogy a „bittersweet-popként” aposztrofált, saját kis zenei világát a legautentikusabb módon tárja a közönség elé.
Kiemelt kép: Rédling Hanna
