Kölcsey versének kéziratát 1946 decemberében vitte el az Országos Széchényi Könyvtárba Szenes Magda. Azt nem tudjuk, hogy hozzá hogyan jutott el a Miskolczy családtól, akiknek ágán sok Kölcsey-kézirat öröklődött.
A költő a verseit külön lapokra írta és gyűjtötte, így jött létre a kéziratcsomag, benne a Himnusszal, amelyet két lapra írt. Ez a kéziratcsomag valamikor szétszóródott, bizonyos lapok pedig kikerültek belőle. Kölcseynek nem voltak egyenes ági leszármazottai, ezért a kéziratok a rokonságon keresztül maradtak ránk.
A kézirat többször is elveszett, majd újra előkerült
A kéziratcsomagba Kölcsey folyamatosan másolta be a verseit. Ezek nem végleges változatok, hanem tisztázatok, amelyekben néhol javítások is vannak. A csomag az 1830-as évek végén eltűnt, és száz évig elő sem került.
Kölcsey 1838-ban meghalt, és unokaöccsére, Kölcsey Kálmánra hagyta kéziratainak jelentős részét. Ő az a fiú, akihez a Parainesist írta. Az ő édesanyja volt Szuhány Josephine, Kölcsey fivérének felesége, ebben az időben már özvegye. A Magyar Tudományos Akadémia már Kölcsey halálának évében tárgyalásokat kezdett vele a kéziratok megvásárlásáról. A kor legjelentősebb kiadója, Heckenast Gusztáv is meg akarta vásárolni a kéziratokat. A tárgyalások elakadhattak, mert a kéziratcsomag a család tulajdonában maradt. Különböző leszármazások folytán a Miskolczy család tulajdonába kerültek, és így öröklődött egészen László Magdáig, akinél 1944 nyarán bukkant fel.
A kézirat előkerüléséről Papp Viktor adott hírt az Új Magyarság hasábjain, majd a hírt a Nagyvárad című lap is közölte. Az újságban beszámolt arról a történetről, hogyan került a látókörébe a Himnusz kézirata. Papp Viktor zeneesztétaként Erkellel foglalkozott, ennek kapcsán egyszer egy társaságban beszélgetve egy hölgy megkérdezte tőle, vajon miért nem közli a Himnusz eredeti kéziratát. Papp Viktor azt felelte: a válasz egyszerű, hiszen nincs meg, majd hozzátette, Kölcsey kortársait kivéve senki nem látta a kéziratot. A társaság egy lelkes tagja megjegyezte, ő bizony László Magda úrhölgy lakásán látta az eredeti kéziratot. Papp Viktor felkereste a hölgyet, megnézte a kéziratot, amelyről kiderült, hogy valóban az eredeti Himnusz.
Lakatos Éva, az Országos Széchényi Könyvtár nyugalmazott olvasószolgálatos munkatársa bukkant rá szerencsés kézzel a fent említett sajtóhírekre.
Nem tudjuk, hogyan került az irat László Magdától Szenes Magdához. Még az sem lehetetlen, hogy a két hölgy azonos személy. Tény azonban, hogy a kéziratcsomagot 1946 decemberében az Országos Széchényi Könyvtár Szenes Magdától megvásárolta, sőt azóta további kisebb kéziratcsomagrészeket is.
Mintha a papír megégett volna
A kézirat olyan, mintha valami megégette volna. Mi történhetett? A sérülés, amely mindkét fólión látszik, nem lángégés, hanem úgynevezett tintamarás. Az Országos Széchényi Könyvtár restaurátor szakembereinek véleménye szerint savas tinta ömlött a papír szélére. Magának az írásképnek szerencsére semmi baja nem lett. Nem Kölcsey tintája okozhatta a bajt, hanem valamikor ezt a két kéziratlapot véletlenül savas tintával önthették le. A kéziratcsomag többi része nem sérült.
A kézirat különös bánásmódot nem igényel, de ha kiállítják, akkor megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat, valamint viszonylag alacsony fényerőt kell biztosítani, hogy ne sérüljön. Ezért ha bemutatják a kéziratot, általában UV-szűrő fólia alatt lehet megtekinteni.
Az Országos Széchényi Könyvtár blogbejegyzése nyomán.
A nyitóképen Kölcsey Ferenc: Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból. Autográf kézirat – Kézirattár. Jelzet. Quart. Hung. 2832 . Forrás: OSZK
