Bennünket a Kárpát-medence közepén ugyan nem érint közvetlenül, de globálisan rendkívül komoly probléma a tengerszint emelkedése, hiszen a világ népességének negyven százaléka a tenger- és óceánpartok száz kilométeres körzetében él. A világ megavárosainak (az olyan metropoliszokat és agglomerációikat nevezzük így, amelyek népessége meghaladja a tízmillió főt. 2030-ra már 41 megaváros lesz a földön – A szerk.) kilencven százaléka ki van téve a tengerszint globális felmelegedés következtében való megemelkedésének. Az áradások már most is évről évre több milliárd dollár értékű infrastruktúrát tesznek tönkre, és klímamenekültek millióit kényszerítik otthonuk elhagyására. Becslések szerint 2050-re a tengerszint körülbelül 25–30 centiméterrel fog megemelkedni, ami nyolcszázmillió embert érint közvetlenül. A leginkább veszélyeztetett országok listáján Kína, Banglades, India, Hollandia, Egyiptom, az Egyesült Államok, Brazília, Ausztrália és Új-Zéland szerepel. Az olyan kis szigetállamok, mint Tuvalu, Hawaii és a Maldív-szigetek pedig már most is közvetlen veszélyben vannak.
Nem véletlen, hogy mindenütt számtalan módon próbálnak megoldást találni a lakókörzetek, infrastruktúrák, termőföldek védelme és fenntartása érdekében: mobilgátakkal, mesterséges szigetekkel, csatornákkal, betonfalakkal tesznek a tenger hódítása ellen. Ám azon túl, hogy ezek felépítése és fenntartása rendkívül költséges és energiaigényes, valamint károsak a tengeri ökoszisztémára, hosszú távon nem is jelentenek valódi megoldást. Az építészek figyelme ezért mindinkább az úszó városok felé fordul.
Mi az az úszó város?
Többféle úszó város koncepció létezik, de mindegyik célja az, hogy fenntartható közösségeket hozzon létre az óceánokon, tengereken. Bár az első tervek már a hatvanas években megszülettek, csak az utóbbi évtizedben, a klímaváltozás, az urbanizáció és a túlnépesedés növekvő fenyegetése miatt kezdődtek meg a fejlesztések.
Az úszó városok a hajókhoz hasonlóan képesek alkalmazkodni a tengerszint változásaihoz: vízen lebegő, de valamilyen módon rögzített, összefüggő platformok, amelyek egyfajta tengeri külvárosként működnek majd. Lakóházak, bevásárlóközpontok, kórházak, iskolák, múzeumok, szállodák is helyet kapnak rajtuk, így akár turisztikai attrakciókká is válhatnak. Mivel az emberek ezeken a munkahelyük közelében élnek majd, és szűk területen belül hozzáférhetnek az alapvető szolgáltatásokhoz, a közlekedésből származó károsanyag-kibocsátás is csökkenhet a területükön.
A tervek szerint az úszó városok önellátó és a fenntarthatóságot szem előtt tartó közösségek lesznek, amelyek, mivel a vízen lebegnek, nem zavarják meg a tengeri ökoszisztémát, és képesek lesznek ellenállni a tájfunoknak, hurrikánoknak. Az energiaellátásukat napelemekkel, szélturbinákkal oldanák meg, az élelmiszertermelésre pedig akvapóniákat (önellátó, talajt nem igénylő élelmiszer-termelési eljárás – A szerk.), óceáni farmokat, vertikális ültetvényeket használnának.
Már nem csak fikció
Az úszó városok már nem csak a tervezőasztalokon léteznek. Mindössze tízpercnyi hajóútra Male-tól, a Maldív-szigetek fővárosától, egy gyönyörű lagúnában ötezer úszó egységből álló város épül, amely húszezer fő lakhelyét biztosítja majd. Az első lakók 2024-ben költözhetnek be, a projekt befejezése 2027-re várható. A Dutch Docklands ingatlanfejlesztő cég és a Maldív-szigeteki kormány közös vállalkozása megoldást kínál a tengerszint-emelkedés elleni küzdelemben. A festői szépségű, 1190 szigetből álló ország szárazföldjeinek nyolcvan százaléka kevesebb mint egy méter tengerszint feletti magasságban van, így az előrejelzések szerint az évszázad végére akár az egész ország víz alá kerülhet. A Maldív-szigeteki úszó város terveit a holland Waterstudio készítette, amely az elmúlt két évtizedben több mint háromszáz úszó otthont, irodát, iskolát, egészségügyi központot, parkot – sőt még tehenészetet is – tervezett szerte a világon.
Hollandia egyébként is élen jár a vízen lebegő életterek kialakításában: a világ legnagyobb úszó irodáját a rotterdami Rijnhaven kikötőben adták át 2021-ben. A zöldtetős, háromemeletes irodaépület fából készült, a működtetéséhez szükséges energiát napelemek biztosítják. A szén-dioxid-semleges épületet úgy tervezték, hogy a tengerszint árapályváltozásával együtt mozogjon, és akár átköltöztethető is legyen. A holland Space&Matter cég által tervezett Schoonschip harminc házból álló egysége egy amszterdami csatornán épült fel, ebbe már szintén beköltöztek a lakók.
Még nagyobb léptékű fejlesztések várhatóak a dél-koreai Busanban. A világ ötödik legforgalmasabb árukikötője mellett szigetszerű kolóniát szeretnének létrehozni tizenkétezer ember számára, három úszó platformon, amelyeket bioszikla rögzítene a tengerfenékhez. A korallzátonyok károsodásának orvoslására és a vízi ökoszisztémák újjáélesztésére használt bioszikla felszívja a tengervízből származó ásványi anyagokat, amelyek természetes mészkőbevonatot képeznek a felületen. Az így létrejövő szerkezet nemcsak többszörösen erősebb, mint a beton, hanem idővel önfenntartó és önjavító is.
Az Oceanix City három összekapcsolt platformja hidakon keresztül kapcsolódik majd a szárazföldhöz. A szállodaplatformon kikötőre néző szállásokat, vásárlási, étkezési és egyéb közösségi tereket alakítanak ki. A kutatói platformon a tengerkutatási központ mellett közösségi télikertet és hidroponikus tornyokat építenek, amelyekben élelmiszert termelnek majd. A lakásokat a harmadik platformon alakítják ki. Az ivóvizet sótlanított tengervízből nyerik majd ki nap- és szélenergiából előállított elektromos árammal. A kétszázmillió dollárosra tervezett projekt megvalósítása 2023-án kezdődik és 2025-re várhatóan be is fejeződik.
A jövő városai?
Lehet, hogy a fentiek kissé sci-fiként hatnak, de az emberek már évszázadok óta élnek és gazdálkodnak vizes élőhelyeken. Jó példája ennek az Afrika Velencéjének nevezett benini Ganvie. A Nokoué-tavon található, cölöpökre épített település mintegy harmincezer ember lakhelye. Hasonlóak az uru nép nádasszigetei is a Titicaca-tónál, Bolívia és Peru határán, valamint a thaiföldi Ko Panyi úszó halászfalu.
Az utóbbi időben sok szó esik a médiában a nagyvárosok jövőjéről. Vannak, akik úgy vélik, hogy a városi területek végül eltűnnek, és helyüket környezetbarátabb életforma veszi majd át. Mások szerint a városok tovább fognak növekedni, még összetettebbé és zsúfoltabbá válnak. Bármelyik jóslat is váljon be, az úszó városok iránt a kormányok, a befektetők és az építészek is egyre erősebben érdeklődnek, és mind újabb és újabb terveket jelentenek be.
Ezek a koncepciók gyorsan népszerűvé válhatnak azok körében, akik fenntarthatóbb életmódot keresnek. Amellett, hogy a vízi városokat már önellátónak tervezik, számos más előnnyel is rendelkeznek: katasztrófabiztosak, megoldást jelentenek a lakásválságra, nincs szükség hozzájuk nagy infrastrukturális beruházásokra, alacsony környezeti terheléssel fenntarthatók és könnyen bővíthetők. Emiatt akár kulcsszerepet is játszhatnak majd civilizációnk fennmaradásában.
A cikk forrásai itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt olvashatók.
Nyitókép: a dél-koreai Oceanix látványterve. Forrás: OCEANIX/BIG-Bjarke Ingels Group
