A Komor ló és Móricz

Az első Móricz-film egyben az első Hortobágy-film is – de különös körülmények közt született. Móricz írta ugyan – de előbb voltak meg az első filmfelvételek, mint maga a novella. És a rendező sem magyar volt, hanem osztrák. Hogyan találtak egymásra, és hogyan indult el Móricz, a legtöbbet megfilmesített magyar író a filmek világába? Ma van Móricz Zsigmond 146. születésnapja.

„Tisztelt Czinege uram,
Emlékszik, hogy a nyáron németek felvételt csináltak a Hortobágyról. Én ezeket a filmfelvételeket láttam s nagyon tetszett nekem minden, ahogy a mi szép Hortobágyunk be van mutatva. A ménesek különösen. Én, mint magyar író, elvállaltam, hogy ehhez a film-felvételhez mesét írok. Ezt a mesét újra fel fogják venni és pedig valószínűleg Budapesten. Ragaszkodom hozzá, hogy maga ott legyen, és ezért arra akarom kérni, hogy ha én Debrecenbe leutazom, legyen nekem segítségemre, hogy a csikósokat és a csikós életet megismerjem.”

Szekfü András filmtörténész tárta fel a Komor ló című film keletkezésének történeti hátterét. Ez volt az első Móricz-forgatókönyvből készült film, melyet nem egy magyar, hanem egy osztrák rendező forgatott 1934–36-ban.

Georg Michael Höllering osztrák filmrendező eredeti szándéka szerint egy egzotikus filmet szeretett volna készíteni. Korábban hallott magyar munkatársaitól a Hortobágyról, és elhatározta: Magyarországra költözik egész családjával, hogy a filmet leforgassa. Az első forgatás után ráébredt, hogy az a naturalista szemléletmód, amelyet képviselni akart, nem dokumentumfilm-formátumot kíván, hanem fikciót. Ekkor kereste fel ötletével és az első anyagokkal Móricz Zsigmondot, akit arra kért, hogy egy „filmnovellát” készítsen a filmhez – tulajdonképpen forgatókönyvet rendelt tőle. A forgatott anyag tele volt összefüggéstelen természeti képekkel, csikósokkal és lóhajtással. Ahogy Móricz fogalmaz:

„Megnéztem a hortobágyi filmet. 2000 méter, hetven percig tart a leforgatás, tehát pontosan 1960 méter. A kópia elég gyenge, s a vetítésre is nagyon panaszkodtak, de nekem nem is nagyon tetszett: homályos és rezgő filmek. A természeti képeknek ragyogóknak kell lenni. Lehet, hogy ez jobb is tud lenni. Tartalma főleg erőszakolt lóhajszolás. A pusztán, a kis házak közt, folyton kergetik a sok lovat. Van gulya, van birkanyáj, disznók a pocsolyában. Főleg sok a szülés, az evés és van egy lóhalál s temetés. Sok a természeti kép, hajnal és este, vihar nagyon szép. Ki lehet vágni belőle 1000 métert vagy inkább kevesebbet.”

Móricz, látva az első felvételeket, nem érezte biztosan, hogy el kellene vállalnia a felkérést, ám a második vetítési nap után mégis meglátta a lehetőséget a kópiákban. Ezt írta naplójában: „…ez egy olyan téma, ami méltó hozzám.”

Ekkor írja meg fent idézett levelet Czinege János számadó csikósnak, és leutazik Debrecenbe, onnan Hortobágyra, még 1934-ben.

„…édesapám Czinege János. Gróf, így hívták… Pentezúgban volt csikós-gulyás számadó. Először is Móricz Zsigmond keresett fel bennünket télen. És hát ugye apám nem volt otthol, de úgy visszaemlékszem rá, hogy [Móricz] mondta anyámnak, hogy olyan két nap múlva visszajövünk, mert Móriczot ugye a Debrecen város kocsija hozta-vitte. És ő jött először, akkor anyámnak mondta Zsiga bátyám, hogy hívja mán, aki közelebb áll hozzánk. Na oszt Zsiga bátyám egész este – olyan hét óra körül, hat óra körül? – mán nem emlékszem pontosan – jöttek és majd mikor jött a Zsiga bátyám, az asztal végihez leült, ott poharazgattak és beszélgettek Hortobágyról. […] Ó, hát ő mindig írt. Volt egy füzetje, elkopott a ceruzának a hegye, akartam, hogy adok neki ilyen hegyezőt. Mert úgye iskolába jártunk, hát volt ilyen ceruzahegyezőnk. Á, nem. Belenyúlt a zsebbe, kivette a bicskát, ragyogóan kihegyezte, és írt. Örökké írt, mindig.”

(A számadó lánya, Czinege Juliska 2013-as visszaemlékezése In: Szekfü András: Móricz Zsigmond, G. M. Höllering és a „Hortobágy” – film, Holmi 2014. 11.)

A hortobágyi látogatás anyagából Móricz két publikációt is készített: az egyik egy riport, mely megmutatja a puszta akkori arcát, ez A csikós romantika vége című szociografikus riport, a másik a Komor ló című filmnovella. Mindkettő 1934 decemberében jelenik meg a Pesti Naplóban.

Mindkét műben elementáris a találkozás az ősi rend őrzőivel, akik még a parasztságnak is a perifériáján evickéltek, mégis volt olyan köztük, akinek kijárt a Gróf jelző. Ők a csikósok és a pásztorok. Ők azok, akik a mai napig egy olyan hierarchikus rendet tartanak maguk között, amelyben mindenki tudja írott törvény nélkül a maga dolgát és kötelezettségét, tisztelve a többi társát.

„Én Cibere János, esküszöm, hogy a rám bízott jószágokat nappal, éjjel, viharban, zivatarban lelkiismeretesen megőrzöm, tiltott területre nem engedem, ha valami betegség támadna az állatok között, azt azonnal jelentem és a beteg állatokat az egészségestől elválasztom, Isten engem úgy segéljen.”

Szól az eskü az első Hortobágy-filmben, amely nemcsak a Hortobágyon játszódik, hanem a hortobágyiakkal is készült. Színészei nem színészek, hanem valós emberek, maguk a pusztát lakó pásztorok, csikósok, köztük a „fejedelmük”, Czinege János csikós számadó.

A Hortobággyal párhuzamosan kezdődött Móricz életében a filmek kora: ekkor már tárgyalt a Légy jó mindhalálig és a Nem élhetek muzsikaszó nélkül megfilmesítéséről is. Mára Móricz Zsigmond az egyik legtöbbször megfilmesített magyar író – 25 művéből készült film. Rendkívüli teljesítmény, főleg, hogy a műveinek egy részét az író maga ültette át filmforgatókönyv-formátumra.

A Hortobágy a néptánc- és népzenemozgalom egyik kultuszfilmjévé vált, főleg, mert sok szereplőjét életében is ismerte a néptáncos, népzenész közösség. Emellett Móriczot elindította a népi írók támogatása felé vezető úton is. A Hortobágyon töltött idők alatt figyelt fel az akkor harmincas éveiben járó parasztíróra, Veres Péterre, és többször is meglátogatta Balmazújvároson.

„Még ismeretlen koromban, de amikor már ő tudott rólam – mert hisz mindenkit számon tartott – bejött hozzám, amikor a Hortobágyra vezetett az útja. Úgy tudott bejönni, hogy abban sem írói fölény, sem újságírói tolakodás nem volt, és amikor elment, úgy tudott otthagyni a gyerekeim számára egy doboz cukorkát, hogy csak jó sokára vettük észre. Impresszionista lélek volt, de olyan finoman elrejtőzött benne a kíváncsi író, hogy sohase éreztük, hogy a számára mi írói objektumok vagyunk. Ismerte a fajtánkat, tudta, hogy a gyerekeinkből milyen nehéz kikényszeríteni a köszönöm szépen-t, s bölcsen megkímélte ettől az én gyerekeimet is.”

(Veres Péter-kézirat Móricz Zsigmondról, 1934 – PIM)

Móricz a harmincas évek végére tényleg a népi írók atyjává vált. 1939-től szerkesztette a Kelet Népe folyóiratot, már vállaltan a népi írók támogatójaként, szellemi iránymutatójaként teret engedve minden olyan írásnak, kezdeményezésnek, amely a magyar parasztság szellemi és erkölcsi színvonalát emelte.

Az írás teljes terjedelemben a nepi.kultura.hu-n olvasható.

A Komor ló és Móricz

Örökség