A Ladics-hagyatékból származó tárgyak az 1980-as években kerültek a könyvtár akkoriban nyílt teaházába, amely azonban évek óta nem üzemel – mondta el Dézsi János, a könyvtár igazgatója. Számukra megszokottá vált, hogy a vitrinben őrzik az üvegből és porcelánból készült csészéket és poharakat, így „el is felejtették” átadni azokat a múzeumnak a kiállítás nemrég végzett felújításakor. Az augusztusi zárvatartás idején, a takarításkor figyeltek fel ismét a tárgyakra, amelyeket sosem vettek fel a könyvtár állományába, és úgy gondolták, azoknak sokkal jobb helyük lenne a múzeumban, ahol láthatnák őket az érdeklődők.
Liska András, az Erkel Ferenc Múzeum szakmai vezetője a hagyaték sorsáról beszélt. Elmondta, hogy a Ladics család utolsó leszármazottai 1978-ban hagyták a városra az ingatlant és a három generáción át gyűjtött tárgyakat. Az akkori döntésnek megfelelően a könyvek jelentős része a városi könyvtárhoz, az iratok a Békés megyei levéltárhoz kerültek; az épületet, a berendezést, valamint a könyvek és az iratok kisebbik részét pedig az Erkel Ferenc Múzeum vette kezelésébe. Ez az oka annak, hogy a hagyaték darabjai Gyula több intézményében is fellelhetők.
A kúrapoharat, amely nem egy asztali készlet darabja, hanem tipikus ajándéktárgy, amelyet valószínűleg osztrák fürdőlátogatás alatt vásároltak a Ladicsok, hogy abból fogyasszák a gyógyvizet, kedden ki is helyezték a nagy szalonban lévő vitrinbe. Az asztali tárgyak között is sok 19. századi vagy 20. század eleji pezsgős-, boros- és parféspohár, üvegtál és bonbonnier van, amelyet később helyeznek el az állandó kiállításban.
Fekete-Dombi Ildikó, az Erkel Ferenc Nonprofit Kft. kiállítóhelyekért felelős ügyvezető igazgatója emlékeztetett arra, hogy az ingatlanban 1989-ben nyílt meg az a máig is látható (az épület felújítását és a tárlat frissítését követően idén áprilisban újból megnyitott) kiállítás, amely az országban egyedülálló módon mutatja be a 19-20. századi vidéki polgári életmódot.
