A tanácskozást több közelmúltbeli esemény is aktuálissá tette. A komor történések „legfrissebbike” a 2023 februárjában történt és hatalmas puszítást végzett törökországi és szíriai földrengés, míg a másik a szomszédunkban dúló, több mint egy éve tartó orosz-ukrán háború. Mindamellett az illegális ásatások és műkincskereskedelem is megköveteli, hogy a témakörben meghívott szakértők részvételével konferenciát, az egész napos programsorozat lezárásaként pedig kerekasztalbeszélgetést tartsanak.
A cél a figyelemfelhívás volt arra, hogy különleges helyzetek – háborús konfliktusok, természeti katasztrófák és az európai energiaválság – során ne csak saját és mások élethelyzete, hanem a kulturális javak és örökség védelmére is fel kell készülnünk. A március 28-ai szimpózium hiánypótlónak tekinthető, amelyre a kultúrával foglalkozók mellett a humanitárius, a katonai és a rendvédelmi és igazgatási szektorokból is várták az érdeklődőket. A meghívott előadók arra a kérdésre keresték a választ, miként valósulhat meg az együttműködés a különböző szervek között. Hangsúlyozták, hogy kulturális örökségünk védelme érdekében elengedhetetlen az erről folytatott, több tudományt és szakterületet érintő párbeszéd.
A délelőtt során előadások hangzottak el a kulturális javak védelme érdekében zajló együttműködésről, a fegyveres biztonsági őrség különleges jogrendjéről és a műtárgyak menekítéséről rendkívüli helyzetekben.
Ebédszünet után Szupper Lajos, a Magyar Nemzeti Múzeum biztonsági referense előadásával folytatódott a program. A Nemzeti Múzeum épülete a magyarság egyik jelképe, és már ez a tény támadásoknak teszi ki – kezdte előadását Szupper. Mint mondta, nem ez az egyetlen ilyen épület. Az MNM-nek Budapesten több mint tíz intézménye van, országszerte is több tagintézményel rendelkezik, és külföldi emlékhelyei is vannak; az épületek nagy hányada is kulturális örökségünk részét képezi. A teljes műkincsállomány óriási, közöttük nagyon sok olyan van, amit meg kell védeni. A védekezési lehetőségek szerencsére sokfélék: a múzeumokhoz tartozó terem- és vagyonőröktől, fegyveres biztonsági őröktől a rendőrségen, katasztrófavédelmen, honvédségen át a legmodernebb elektronikai jelzőrendszerekig terjed. „Amikor egy védelmi rendszert megtervezünk, azt méretezni kell valamire. Nem mindegy, hogy személyt vagy tárgyat kell-e védeni, és a védelmi tárgy értéke is nagyon fontos” – fogalmazott.
A műkincsek közül kiemelkedik a magyar koronázási palást, amelynek védelméről külön jogszabály rendelkezik. A kockázatok és az anyagi lehetőségek felmérése is nagyon fontos, hiszen csak ily módon lehet tervezni és kivitelezni egy védelmi rendszert. A továbbiakban ennek a struktúrának a szintjeiről beszélt Szupper, amelyek a következők: mechanikai-fizikai, felület-, tér-, élőerős- és tárgyvédelem. Bármelyikről is legyen szó, a lényeg, hogy vészhelyzetben próbáljuk menteni a menthetőt: először önmagunkat, csak aztán a műtárgyat. Előadása végén Szupper Lajos kiemelte a digitalizáció jelentőségét, hiszen ez a megőrzés biztos záloga.
Ezt követően Horti Gábor, a Nemzeti Múzeum Kft. igazgatója beszélt a műtárgyszállítás folyamatáról. Szó esett a műtárgyszállítást végző technikusok feladatköréről, akik központi szerepet töltenek be ebben a gépezetben – ők a műtárgymozgatás legfontosabb szakemberei. Amennyiben egy adott krízishelyzetben nincs jelen egyéb döntéshozó, akkor ők csomagolhatják be és szállíthatják el a műtárgyakat. Az ideális állapotú műtárgyszállításhoz elengedhetetlen a megfelelően képzett személyzet: műtárgytechnikusok, régészek, restaurátorok, de fontos a gondos csomagolás és a megfelelő gépjármű biztosítása is a szállításhoz – zárta gondolatait Horti Gábor.
Majd egy konkrét esettanulmányt ismerhettünk meg Dr. Major Balázstól, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének vezetőjétől, aki csapatával immáron 23 éve vezet régészeti missziókat különböző országokba. „Szíriában 2000 óta dolgozunk, Libanonban 2012 óta, Pakisztánban 2014 óta” – sorolta. 2011-ig elsősorban ásatásokkal foglalkoztak, 2011-től már inkább műkincsek megmentésére helyezik a hangsúlyt. A megóvandó műtárgyakat a legmodernebb eszközökkel, például kézi szkenerekkel dokumentálják, emellett kiemelten foglalkoznak a középkori vízvezetékrendszerrel, vízgazdálkodással. „Nemcsak feltárjuk ezeket az egykori vezetékeket, hanem igyekszünk rehabilitálni ezeket a szisztémákat” – emelte ki.
A konferenciát kerekasztal-beszélgetéssel zárták a szervezők. A beszélgetés résztvevői dr. Sári Zsolt, az ICOM (Múzeumok Nemzetközi Tanácsa) Magyarország elnöke, dr. Hudák Krisztina, a PTE Régészeti Tanszékének egyetemi adjunktusa, dr. Vadász Vanda, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének fiatal kutatója és dr. Puskás Anna, az NKE, HHK Honvédelmi Jogi és Igazgatási Tanszékének egyetemi tanársegédje. Az előadók először tevékenységükről, kutatásaikról számoltak be, majd olyan kérdéseket vitattak meg, hogy hogyan kapcsolódik össze az épített örökség és a kulturális javak védelme, és mi az összefüggés e javak ideológiai célú rombolása és az illegális műkincskereskedelem között.
Vadász Vanda a műkincskereskedelem nemzetközi magánjogi területével foglalkozik, innen emelt ki érdekes eseteket, például a Seuso-kincsekét. Elmondta, hogy nagyon ritka, hogy műkincsek esetében ne legyen nemzetközi vonatkozás, és igen összetett feladat a tulajdonviszonyok tisztázása és jogi érvényesítése. Puskás Anna a műkincsrombolás indítékait kutatja, és a nemzetközi közösség lehetőségeit a jogi felelősségre vonást illetően. Sári Zsolt az ICOM az orosz-ukrán háborúban elkövetett műkincsrablásokkal szembeni, sajnos korlátozottan eredményes fellépéséről számolt be.
A szakmai konferenciát a Magyar Nemzeti Múzeum a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel közösen szervezte.
Takáts Fábián
Fotók forrása: Magyar Nemzeti Múzeum
