Az ösztöndíjra nagy szüksége volt Ferrari Violettának (az anyakönyv szerint Ferrari Fernanda Ibolyának), mert az első világháború után Magyarországon maradt és itt házasodott Leopoldo Ferrari olasz hadifogoly népes családját a szobafestésből csak nehezen tudta eltartani. Különösen, amikor feleségével, lányával és fiaival Hódmezővásárhelyről Budapestre költözött. A nyolcadik kerületi Kálvária utcában szereztek szűkös lakást. Ferrariné mosást vállalt a férje szerény keresete mellé, de bármekkora volt is a nyomorúság, a mediterrán kedélyű apa, kedvelve a művészetet, olvasottságával és színházrajongásával Dante nevű fiát és a lányát a színpad felé terelgette. Az ötéves kislány Lakner bácsi tanodájába járt, játszott is a színházában (ahol valamikor Ruttkai Éva is). Hatéves volt, amikor a Pesti Színház is alkalmazta. Minden fillér nagyon kellett a családnak. Ferrari Violetta a Párisi Nagy Áruház divatbemutatóin is szerepelt. A csodás képességű gyermek hamar megtanulta, hogyan kell viselkedni az emberek előtt.
Csodálattal nézte őket, de legjobban Bástin akadt meg a szeme. Violetta tizennyolc éves volt, Básti meg harminchét. Persze a művész úrnak is tetszett a fitos orrú, mandulavágású szemű, kedves mosolyú kollegina. Tehetsége is ámulatba ejtette, ahogy a közönség is a szívébe fogadta az Ármány és szerelem Lujzájaként, Ibsen darabjában mint Heddát, Bernard Shaw Kleopátrájaként vagy más klasszikusokban nyújtott remek alakításait. Kállai Ferenc oldalán volt Tünde Vörösmarty drámai költeményében és szívszorítóan szép Ophelia a Hamletben. Nem kellett sok idő, hogy Bástiban is feltámadjon a szerelem, és még 1949-ben – az emlékezet szerint a színház nyaralójában töltött napok egyikén, a Balaton közepén – megkérje a kezét.
A vitorlázórepülésre magát elszánó, csinos egyetemi docens mulatságos és érzelmes kalandja és a betétdal, amely a film címe is, feledhetetlen. (Mellesleg Zenthét ezzel a szerepével tiszteletbeli pilótának fogadták be a repülősök, és amikor temettük barátunkat, a szertartás alatt egyszer csak feltűnt az égen egy raj, és szárnybillegéssel búcsúztak a színésztől.) Kitűnő volt Ferrari a Gázolásban is Darvas Iván partnereként, vagy a Dalolva szép az élet, illetve a Civil a pályán című filmekben, amelyek az ötvenes években készültek. Szendrey Júliát alakította a Föltámadott a tengerben, Görbe János Petőfije mellett. Tudjuk, milyenek voltak azok az esztendők, de ezek a filmek mintha nem vettek volna tudomást a diktatúráról. Mindenesetre amíg a nézők a moziban ültek, és magafeledten nézték a vásznon látott életet, kedvenc színészeiket, elragadták őket a konfliktusok feloldásával végződő történetek, a lelkesítő, mulatságos vagy könnyfakasztó históriák, s nem gondoltak arra, mi van a mozin túl. A korabeli közönség szerette a színészeket, és Ferrari Violetta kivált az ország kedvence volt.
Tudtuk, hogy Ferrari újra férjhez ment egy mérnökhöz, és gyermeke született. S nem csoda, hogy a forradalom napjaiban elterjedt hírre, miszerint elhagyta az országot, a megértésbe sajnálkozás is vegyült. Elvesztettünk egy csodás teremtést. Más oka nem volt az emigrációra, mint valamiféle pánik, de nem lehetett könnyű a döntés. Akkor nem is tudta magával vinni kisgyermekét, csak később utazott utána vele a nagymama. Violetta kollégája, Szabó Sándor autóján ment a férjével Bécsbe. (Szabó a fia után utazott, aki néhány nappal korábban lépte át a határt, végül a színész is külföldön maradt, s csak évek múlva jöhetett haza.)
A forradalom után a sajtó Ferrari esetében is nekilátott a karaktergyilkolásnak. A színésznőnek jó dolga volt, írták róla, kényeztették itthon, na, majd meglátja, mi várja, miféle megalázó foglalkozások, hogy fenntartsa magát. Tévedtek.
Később időnként hazalátogatott, de csak 1997-ben költözött vissza. Budaörsön vett egy kis házat, ott élt, de szereplést már nem vállalt. 1930-ban, 95 évvel ezelőtt született. Vajon ismerik a nevét a mai színművészetis hallgatók?
