1945. október 10-én született Törökszentmiklóson. „Kilenc-tízévesen már önfenntartó voltam, apám cipőit árultam a Teleki téren”, mesélte idén nyáron egy interjúban. Tizenhat éves volt, amikor gépírónőként kezdett dolgozni, hogy pénzzel segítse a családját. Amatőr versmondóként lépett fel irodalmi színpadokon, a Színház- és Filmművészeti Egyetemre érettségi nélkül vették fel Szinetár Miklós osztályába. Még az egyetem hallgatója volt, mikor beválogatták A tanú (1969) szereplői közé.
Nehéz dolga lenne annak, aki egy összeállítást szeretne csinálni Monori Lili emlékezetes szerepeiből, az ember nem igazán tudja, melyiket lehetne kihagyni. Néhány évvel első filmszerepe után kamera előtt szülte meg gyermekét Mészáros Márta Kilenc hónap (1976) című alkotásában, beleírva ezzel nem csupán magát, hanem fiát is a filmtörténetbe: a jelenet vágatlanul került vászonra. Több filmet is forgatott Mészáros Mártával, például az 1980-ban bemutatott Örökséget (1980), melyben Isabelle Huppert-rel játszott együtt, aki üzenetben köszöntötte őt.
„Milyen megindító lenne Lilivel találkozni ebből az alkalomból. Megismerkedni és együtt játszani vele csodálatos kaland volt nekem. Lili rendkívüli, egyedi színésznő.
Magyar nemzeti kincs!
Boldog születésnapot, kedves Lili! "
(Isabelle Huppert eredeti üzenete így szól: „Quelle émotion de retrouver un peu Lili à cette occasion. Rencontrer et jouer avec Lili a été pour moi une aventure merveilleuse. Lili est une actrice extraordinaire, unique. Un trésor national hongrois! Bon anniversaire chère Lili!”)
1980-ban a francia Gaumont-cég meghívottjaként Párizsban tanulhatott, de két év helyett hat hónap után hazajött a fiához. 1982-ben Székely B. Miklóssal próbatermet béreltek, az épület lebontásáig tartottak előadásokat. Az általuk alapított Szentkirályi Színházi Műhelyhez lányuk, Székely Rozi színésznő már gyermekkorában „csatlakozott”. Az 1980-as évek második felétől a Mu Színházban tartottak bemutatókat.
A 2009-ben alakult Proton Színház darabjaiban is szerepel, és épp olyan ezekben, mint bármi másban: ösztönös, felejthetetlen, Monori Lili-s. A „virtuális társulat” Mundruczó Kornél független előadásai köré épül, a rendező is üzent a mai napra.
„Monori Lili nagybetűs művész, igazi alkotó, aki többet tud a szerepről, mit te magad.
Ő a szerep múltja, jelene, jövője.
Tulajdonképpen nem csak instrukciókra, de rendezőre sincs szüksége. Számára a rendező csak egy alkalom, a darab pedig az önfeltárulkozás helye. A legnagyobb közülünk. A legkevésbé színész, mégis a leginkább. A Proton Színház tagja. Megtiszteltetés és végtelen büszkeség. Az egész társulat nevében: ÉLJEN LILI! Köszönjük, hogy velünk vagy!”
Monori Lili a Proton Színház több előadásában szerepel együtt Láng Annamária és Rába Roland színművészekkel.
Láng Annamária: „Lili után nem jó lenni színpadon, mert biztos, hogy jobb volt, mint te leszel, és épp így nem jó előtte sem lenni, mert utánad ő jobb lesz. Arról ne is beszéljünk, milyen vele egy időben lenni színpadon. Azt sosem tudtam, hogy csinálja, hogy amikor felvételről látom, akkor is olyan, mintha élő lenne, filmen dettó. Amikor megtanult szöveget mond, olyan, mintha improvizálna, amikor improvizál, olyan, mintha megtanulta volna. Amikor takarítónő, akkor elegáns, amikor királynő, akkor bohóc lesz. Nem értem ezt a belső logikát, ami tesz mindere, ami koncvenció. Én most még a Lili lányát játszom, de húsz év múlva a barátnőjét szeretném, esetleg a testvérét.
Mert itt csak mi öregszünk, Lili nem. Lili mindent tud a színészetről, Lili világsztár.
Ha Lilinek örömet akarsz szerezni, vegyél neki táskát. Valami különlegeset, drága bőrből, zsebekkel. Sok-sok táskát.”
Rába Roland: „Szia Lili! MGP-t idézem egy rólad szóló írásából: A művészi igazsághoz leghosszabb az egyenes út. Kicsit mehettem melletted ezen az úton. Isten éltessen sokáig!”
2018-ban Monori Lili Reisz Gábor Rossz versek című filmjében szerepelt. A főszereplő, Tamás nagynénjét, Valit alakította. A főszereplő maga a rendező volt, a nagynénit pedig a való életben Magdinak hívták, és nagyon fontos volt Reisz Gábor életében. Ő így mesélt Liliről:
„Amikor a Rossz versek castingja zajlott, elmentem megnézni a Látszatéletet. A darab elején Lili egy 10 perces monológot tart. Ámulva néztem őt, és egyszer csak azt fogalmaztam meg magamnak, hogy igen, lehet, hogy sosem jutott korábban eszembe, hogy hasonlóság lenne a nagynéném és közte, mégis a Liliből áradó nyugodt energia, az a finom, mégsem modoros mélység az, amit keresek. Amikor Lili vállalta a szerepet, akkor olyan boldogan telefonáltam körbe, mint amikor felvettek az SzFE-re.
A Rossz versek forgatása alatt változott meg az a korábbi elképzelésem, hogy van amatőr és van profi színészi játék vagy megközelítés. Korábban próbáltam valami koncepciót találni a színészi játék és az amatőr jelenlét között, de Lili érkezése ezt az egészet összekuszálta a fejemben. Van egy harmadik játéktípus is, ami talán ennek a keveréke? Arra, hogy leginkább hogyan írható le, amit ő csinál, a vágáskor jöttünk rá, amikor egymás után néztük a róla készült felvételeket. Míg egy színész egy tökéletes jelenlétre törekszik, egy amatőr próbálja elfelejteni, hogy kamera előtt áll és igyekszik a saját természetességét megtalálni, Lilinél nincsenek ilyen irányok és utak. Minden take, amin Lili van, tökéletes. Egyszerre egy amatőr egyszerűségével csinál mindig mást, egy színész pontosságával ismétel,
és sosem távolodik saját magától sem, mindig megmarad Lilinek.
A vele való munka számomra megtiszteltetés volt. Remélem, folytatjuk.”
Felsorolhatnám Monori Lili szakmai díjait, de talán nincsen rá szükség. Ezen a napon helyénvalóbbnak érzem ezt kiemelni: voltaképpen nekünk, magyaroknak elismerés, hogy van egy Monori Lilink. Elég kifejező, hogy az egyik köszöntés azért nem került bele ebbe a cikkbe, mert a felkeresett színész-rendező azt mondta: „nincs most időm sajnos, nem tudok koncentrálni, akármit meg nem írhatok az egyik legnagyobb színésznőnkről.”
Isten éltesse még sokáig – a nem is értem, még hogyan nem Kossuth-díjas – Monori Lilit!
Nyitókép: Monori Lili a Kilenc hónapban (Szóvári Gyula felvétele)
