A programot dr. Harmath Artemisz, az IGYIC vezetője nyitotta meg, aki elmondta, hogy a Vadlazac-sorozat – amelyen a résztvevők a kortárs irodalmat vizsgálják több nézőpontból – ebben a félévben a legkisebbekkel foglalkozó pedagógusokat, gondozókat invitálja közös munkára. Olyan szakembereket és persze érdeklődőket is, akik akár a szavak nélküli nyelvet is ismerik, és a szavak nélküli kiadványok világába is szívesen bepillantanak.
Az érintés és a családi beszélgetések szerepe és hatásai kisgyermekkorban
A Debreceni Egyetem hajdúböszörményi Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karáról érkezett Vargáné dr. Nagy Anikó, aki az érintéssel vagy az érzelmi neveléssel kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatásokat gyűjtötte egy csokorba.
Közös étkezések
Nagy Anikó először egy pszichológiai doktori értekezést ismertetett, amely a test-lelki táplálékról szól. A kutatásban olyan családokat hasonlítottak össze, amelyek megtartották a közös étkezések hagyományát, szemben azokkal, ahol nem volt meg ez a rituálé, nem ültek le együtt enni a családtagok. Megállapították, hogy a közös étkezés léleképítő hatással van a családtagok mentális egészségére: a közös étkezést, sőt ételkészítést fontosnak tartó családokból érkező gyerekek mentálisan általában egészségesebbek voltak, a stressztűrő és a megküzdési képességük sokkal erősebbnek mutatkozott, mint azoké, akik nem étkeztek együtt.
Családi történetek
A következő kutatást amerikai pszichológusok végezték: ötven családot kerestek fel, és a gyerekeket családi történetekről kérdezték. Olyan információkra voltak kíváncsiak, amelyeket a gyerekek csak akkor ismerhettek, ha azok a családi beszélgetések alkalmával felmerültek. Úgy tapasztalták, hogy azok a gyerekek, akik ismerték a családi történeteket, a nehezebb élethelyzetekkel sokkal jobban meg tudtak küzdeni, mint azok, akik nem hallottak ilyen történeteket. Ha ugyanis a gyerekek ismerik a saját családjuk intergenerációs történeteit, az érzelmi biztonságuk sokkal magasabb szintű lesz, mert megerősíti őket a családnak ez a fajta összetartó ereje.
Ölelésigény
Majd Vargáné dr. Nagy Anikó egy hazai érintéskutatást ismertetett, amelyet a tanszéki kollégáival végeztek. Két eltérő hátterű óvodában zajlott a vizsgálat: az egyetem városközpontban elhelyezkedő gyakorlóóvodájában, ahová általában jól szituált, középosztálybeli családokból való gyerekek járnak és egy szegregátum mellett lévő óvodában, ahol a gyerekek nagy része cigány identitású családból érkezik. A kutatás során azt figyelték meg, milyen gyakran használják a gyerekek a pozitív és a negatív érintéstípusokat egymás között és az óvodapedagógus irányába.
Azt tapasztalták, hogy a gyakorlóóvodában a leginkább jellemző pozitív érintés az volt, hogy a pedagógus az ölébe ültette a gyerekeket. Az ölbe ültetés nagyon statikus érintésforma, legfeljebb simogatni, ringatni lehet a gyereket közben, nincs intenzív mozgás. A középosztálybeli családokból érkező gyerekeknek ez teljesen megszokott volt, ám ugyanez az érintésforma a másik óvodában a roma gyerekeknek már nem volt elég intenzív. Ott az óvodapedagógusok felé irányuló érintés is több volt: a roma gyerekek többször szaladtak oda hozzá megölelni vagy megpuszilni, és gyakrabban is igényelték ugyanezt, mint a gyakorlóóvodában.
Az óvodapedagógusok véleménye az interjúk során az volt, hogy a testkontaktus a szeretet egyik kifejezési módja, ami iránt eltérő az igény a roma és a nem roma származású gyerekek esetén.
A roma gyerekek már az első három évükben, az óvodát megelőző időszakban is nagyon sok testi érintést tapasztalnak meg egy felnőtt karjában, a felügyelete alatt, és ezek az érintések – mind pozitív, mind negatív irányban – sokkal intenzívebbek. Ezért sokkal többször is várja el a gyerek, hogy érintse meg őt a pedagógus, de belső szükségletből ő maga is sokkal gyakrabban érinti meg a pedagógust. A kutatásból azt a következtetést vonták le, hogy mivel a gyerek biológiai joga, hogy feltétel nélkül szeressék, amennyiben jobban igényli a testi közelséget, akkor pedagógusként ezt alapvető jogként kell kezelni, és többet kell adni neki.
Érzelmi nevelés
A Debreceni Egyetem részt vett egy nemzetközi kutatásban is, amelynek során azt vizsgálták, hogy milyen kompetenciákkal kell rendelkezniük a kora gyerekkorral foglalkozó pedagógusoknak.
Az eredmények alapján azt tapasztalták, hogy a magyar pedagógusok és hallgatók egyaránt úgy gondolják: az ilyen korú gyerekekkel foglalkozó pedagógus esetében a gyermek feltétel nélküli szeretete, az érzelmi nevelése kapjon hangsúlyos szerepet, szemben az angliai hallgatókkal, akik azt fogalmazták meg, hogy Angliában nagyon sok olyan intézkedés van, amely miatt a pedagógus nem érintheti meg a gyereket, mert pedofíliával bélyegeznék meg.
A magyar hallgatók szerint a gyerek feltétel nélküli szeretete alapvető pedagóguskompetencia.
Vargáné dr. Nagy Anikó hangsúlyozta, hogy a feltétel nélküli szeretetnek ki kell alakulnia a családban, és csak a család az, amely ezt biztosítani tudja. Ennek a kötődésnek az alapja a szeretet és annak fizikai kifejezése. Vekerdy Tamás azt mondja, hogy aki érzelmi biztonságban nevelkedik, testi-lelki értelemben ölelő melegségben nő fel, az később, felnőttként is sokkal eredményesebben tud majd megbirkózni az élet nehézségeivel.
Önfeledt játék
Az előadás még kitért egy érdekes kutatásra. Az egyikben roma és nem roma óvodások szüleinek kellett sorrendet felállítaniuk arról, hogy
mi a gyerek dolga a világban: tanuljon, fogadjon szót a szüleinek, járjon óvodába, iskolába vagy játsszon.
A nem roma származású szülők első helyre tették a játékot, mert 3–6 éves kor között a legfontosabb az önfeledt játék, amit a szülő nem strukturál, nem szabályoz. A roma származású szülők a negyedik helyre tették a játékot, náluk az az elsődleges, hogy járjon óvodába, fogadjon szót, tanuljon.
Az eredmény szorosan összefügg az iskolai végzettséggel: a magasan kvalifikált szülő tudja, hogy a gyerek dolga a játék. Az aluliskolázott szülő azt gondolja, hogy a játék felesleges tevékenység. Ezt azért fontos tudnia a pedagógusnak, mert ha ilyen családokból érkező szülőkkel és gyermekekkel találkozik, akkor pedagógusként a kellő szintre kell emelnie a játékot, közvetítve a szülő számára is, hogy ez milyen fontos a gyerek életében.
Vargáné dr. Nagy Anikó James Heckman amerikai Nobel-díjas közgazdász kutatásával zárta az előadását, amelyből megtudhattuk, hogy a gyerek minél korábbi életkorban részesül magas színvonalú oktatásban, nevelésben és szociális ellátásban, az később annál jobban megtérül.
Harmath Artemisz bemutatott néhány kiadványt, amelyek bölcsődés- és óvodáskorú gyermekeknek tartalmaznak ölbeli játékokat, interakciókban mondható szövegeket. A kortárs lírának erre a legkisebbeket megszólító érzéki-játékos irányzatára a ritmikusság, a magas dallamosság jellemző, egyfajta varázslás, ami szorosan kapcsolódik az érzékletekhez vagy olyan transzformációkhoz, amikor valami másvalamivé lényegül át. Az átlényegülés történhet halandzsa, a szavak több jelentése vagy épp azonos alakúsága által is. A költemények performatív erejűek, hatást gyakorolnak a környezetükre.
A bemutatott kötetek a következők voltak:
Válogatós – Óvodások verses kalendáriuma hétköznapokra és ünnepekre, Cerkabella Könyvek
Friss tinta! [Mai gyermekversek], Pagony
Bertóti Johanna – Almából ki, körtébe be, Koinónia Kiadó
Ragyog a mindenség – Erdélyi gyermekvers-antológia, Gutenberg Kiadó
Itt vagyok, ragyogok! – Népmesék a világ minden tájáról 0–4 éveseknek, Kolibri Kiadó
Miklya-Luzsányi Mónika–Miklya Zsolt: Kezd őszülni a nyár – Angyalmese –irodalmi szöveggyűjtemények, Kálvin Kiadó
Jöjj ki, napocska! – Játékok, dalok, versek bölcsődéseknek Gróh Ilona válogatásában
Nyulász Péter: A baba bab – Medvers, Betűtészta Kiadó
Érintéses, ölbéli játékok
A sok ülés és hallgatás után Gróh Ilona zenepedagógus, a Ringató-program és műhelyfoglalkozások létrehozója munkára fogta a csoportot, és hangokat – nem is akármilyeneket – csalt elő a résztvevőkből. Egy vajdasági népi hangutánzóval indított, amely igen érzékletesen imitálta a fecskék búcsúzását. Miután mindenki kicsivitelte magát, megtudhattuk, mi jellemző a népi hangutánzókra, amelyekkel a legkisebbeket szórakoztatták: műfajilag leginkább a mesék közé sorolhatók, amelyekben nem a történet, hanem a hangzás érdekessége a fontos. Általában nincs rímelő soruk, nem dalok, de érdekes a dallamuk. Sok-sok szótagot tartalmaznak, és nagy amplitúdókkal lehet előadni őket. Nincs lejegyezhető ritmusuk, de lehet játszani a hangerővel, a hangszínnel és a hangmagassággal. Még a könyvek előtti korszak remek foglalkoztatói lehetnek.
A teljes cikk a MeseCentrum oldalán olvasható.
Fotók: IGYIC/Bach Máté
