Az Omega évtizedeken át stabil felállásából 2020 novemberében néhány nap különbséggel a billentyűs Benkő László és a basszusgitáros Mihály Tamás is távozott közülünk., az énekes-frontember Kóbor János 2021 decemberi halála után pedig a két megmaradt tagja, a dobos Debreczeni Ferenc Ciki és a gitáros Molnár György Elefánt között is olyan szakadék keletkezett, amely lehetetlenné tette a közel hatvanéves (!) rockzenekar életben tartását. A honi bulvársajtóban hosszasan taglalták, hogy Ciki fiatal muzsikusokkal összeállított új koncertműsora, az Omega Testamentum turnéjára miért nem hívta meg egykori társát, Elefántot, aki meg egy másik formációval, a Mobil Mániával adta elő az Omega klasszikus dalait.
„Tudtam róla, hogy Molnár Gyuri színpadra állt decemberben – nyilatkozta a Blikknek 2024 februárjában Debreczeni, majd hozzátette: – Bevallom, hátba szúrásként éltem meg mindezt. Mintha egy tőrt döftek volna belém. Láttam a koncertplakátot, rajta nagy betűkkel ott virított az Omega felirat. Nekem persze senki sem szólt. Nem esett jól, mint ahogy az sem, hogy hiába hívtam Molnár Gyurit ilyen-olyan bulikra, folyton nemet mondott nekem. Éppen ezért én már nem hívom őt többet. Nincs értelme.”
A nemrég súlyos betegségen átesett Molnár György azonban a cikkben is visszakérdezett: „Ha azt állítja Ciki, hogy tőrdöfésként élte meg mindazt, ami történt, akkor mit mondjak én? Élet‑halál között voltam, ilyen-olyan csövek lógtak ki belőlem, amikor a mi dobosunk már új zenészeket toborzott maga köré, majd fellépett Omega-számokat játszva. Hosszasan mesélhetnék arról, mit éreztem ekkor. De inkább hagyjuk. Egyébként pedig attól még, hogy valaki Rolling Stones-számokat játszik, nem lesz Mick Jagger. Attól még, hogy valaki Omega-számokat játszik, még nem lesz – és nem is lehet – az Omega zenekar, merthogy olyan már nincs.”
Az a bizonyos, 2023 decemberében a Mobil Mániával adott telt házas koncert azonban arra mindenesetre jó volt, hogy az egészségi gondok (szédülés, gerincsérv, szívpanaszok) után Elefánt újra dalokat kezdjen írni.
Mobil Mánia, Vikidál Gyula, Molnár György Elefánt: Utolsó mohikán (2023)
Az első Omega-szerzeményét (Tűzvihar) amúgy nem sokkal a csatlakozása után, 1969 őszén szerezte, de szerzőként igazából Presser Gábor 1971 eleji távozása után tudott kibontakozni (Presser a szintén volt omegás Laux József dobossal, az ex-Hungaria Barta Tamás gitárossal és az egykor Metro-tag Frenreisz Károly basszusgitárossal ekkor alapította meg a Locomotiv GT-t). Olyan nagy sikerű Omega-számok fűződtek a nevéhez, mint a 200 évvel az utolsó háború után, a Törékeny lendület, az Omegauto, A madár, A bűvész, az Addig élj vagy Az égben lebegők csarnoka (az 1977-es Időrabló LP-től a dalokat a zenekar kollektíven jegyzi, így onnan nem tudni azok valódi szerzőségét).
Omega – Tűzvihar (1969)
Kevesen tudják, hogy Elefánt első hangszere a trombita volt: még az artistaképzőben kapta Heinemann Sándortól, a Fővárosi Nagycirkusz akkori karnagyától, aki zeneelméletre és összhangzattanra is tanította. De ő inkább átváltott a gitárra, melyeket a társaival maga készített, többek között telefonfülkéből lopott fülhallgatóból fabrikáltak hozzá hangszedőket. Így került az első ismert zenekarába, a Horváth Charlie vezette Deccába, mely később Olympia néven lett ismertebb a beatzenei világban. Majd miután távozott az Omega gitárosa, Kovacsics András (aki később épp az Olympia tagja lett), a zenekar tagjai őt hívták a helyére (1967 nyarán látták/hallották őt egy Balaton melletti koncerten).
Omega – Addig élj (koncert, 1994)
Elefánt – aki becenevét azután kapta, hogy energikus játéka közben felborított egy drága mikrofont („Elefánt a porcelánboltban”) – 1967. szeptember 2-án már a zenekar tagjaként gitározta fel az Azt mondta az anyukám / Rózsafák című Omega-kislemezt. Még tizennyolc sem volt akkor, tehát hat évvel fiatalabban, mint az akkori huszonnégy éves társai (Benkő, Kóbor, Laux). Nem is élte meg jól a benjámin szerepét. Miként a Lángoló gitárok blogon 2012 októberében emlékezett:
„Először nem akartam elvállalni, ugyanis a Deccával már voltak saját szerzeményeink, ráadásul én a luxemburgi rádión is a keményebb számokat szerettem, és Omega helyett Liversingre jártam. Egyszer lent voltam a próbájukon, de a világ már csak úgy működik, hogy Charlie ezt rögtön megneszelte. Alig jöttem ki a próbateremből, rohant felém ordítozva, hogy elárultam őket. Próbáltam csitítani, de továbbra is csak árulózott, nem hagyott szóhoz jutni, és erre már elkezdett dolgozni bennem is az adrenalin. »Tudod mit? Akkor átmegyek az Omegába!« – kiabáltam vissza. Ez a pillanat döntötte el. Belecsöppentem egy teljesen idegen korosztályba. Egy ideig csendben maradtam, mert az új gyereknek nem lehet szava. Aztán lassan kivívtam magamnak a tiszteletet, és onnantól kezdve elfogadtak. De most is teljesen másképp gondolkodom, mint ők.”
Molnár György 1971-től aztán nemcsak gitárosként, hanem zeneszerzőként is kiteljesedhetett (lásd korábban), és a hetvenes években az Omega emblematikus tagja lett. S bár 1994 és 2007, illetve 2012 és 2019 között a gitáros Szekeres Tamás sok mindent levett a válláról, az Omega-dalok zöme elképzelhetetlen nélküle. Miközben második szólóalbuma, az Omega Red Fighter után saját zenekart alapított, de az Omega Elefánt Band mindössze néhány fellépést ért meg. 2019 szeptemberében pedig a hetvenedik születésnapjára két új dalt (Adj még egy napot, Genezis) tett közkinccsé.
Nyilatkozatai szerint utoljára a 2022 augusztusában Őriszentpéteren tartott háromnapos emlékkoncerten lépett színpadra az Omega tagjaként. S bár a Mobil Mánia alkalmi vendégeként azóta még előad Omega-dalokat (legutóbb augusztusban Balatonlellén), az életében ez a fejezet végérvényesen lezárult.
Mobilmánia, Vikidál Gyula és Molnár György – Gyöngyhajú lány (2024, amatőr koncertfelvétel)
Mindeközben ő is megjelentette a maga emlékező könyvét (Omega a gitár mögül, 2021), mely Mihály Tamás memoárjához (Basszus! Omega!, 2014) hasonlóan szintén szubjektív történet, az került bele, ami számára fontos volt, amit el akart mondani mindenkinek. Méltatlannak tartaná ugyanis, ha benne olyan belső ügyekbe is belement volna, ami nem tartozik a nyilvánosságra.
A ma 75. születésnapját ünneplő Molnár György Elefánt munkásságát – az Omega tagjaként – 1987-ben Liszt Ferenc-díjjal, 2013-ban Kossuth-díjjal ismerték el.
