Pirk János (1903–1989) hét évtizedet átívelő munkássága Szatmárnémeti tanyavilágából indult. Amikor Nagybányára került, kivételes rajzkészsége miatt csodagyerekként emlegették. A szabadiskola vezetője, Thorma János azonnal pártfogásába vette, és pár év múlva, 1924-ben a fiatal festőnövendék felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, ahol az ugyancsak nagybányai mester, Réti István osztályában folytatta a tanulmányait. Párizsban és Rómában többször járt tanulmányúton, de mindig Nagybányára tért vissza. Megnősült, majd feleségével, Remsey Ágnes iparművésszel 1944-ben a gödöllői művésztelepre költöztek, végül 1949-ben Szentendrén telepedtek le, ahol a művész haláláig dolgozott.
Számos szakmai elismerés – Munkácsy-díj, kiváló művész – mellett elnyerte Szentendre város díszpolgári címét és a Pro Urbe díjat. 1969-ben kapott műteremlakást a szentendrei Új Művésztelepen, 1970–1974 között pedig a szentendrei rajzszakkört vezetve több, azóta jelentős szakmai eredményt elérő művészt indított útjára.
A rajongásig szeretett természet és a földet művelő parasztok maradtak mindvégig festményeinek legfőbb témái. Látomásos jellegű kompozícióinak gyakori főszereplője a magvető, a kaszakalapáló, a krumpliszedő, az ásó ember; azok az emberek, akik között ő is élt, és akiknek a munkáját saját maga is jól ismerte. A természet és az emberi sorskérdések a legközvetlenebb módon kerültek összefüggésbe a festészet klasszikus értékeit mindig tiszteletben tartó és megújulni kész páratlan életműben. Egyik leggyakoribb képtémája, a magvető is azt a harmonikus életszemléletet jelképezi, ami a küzdelmek ellenére is vallja az élet megújulásába és az örök optimizmusba vetett hitet.
Pirk János hét év főiskolai és az 1930-as években Nagybányán készített műveinek nagy része elveszett, illetve megsemmisült. Életművének az 1945 előtti időszakát így nehéz rekonstruálni, és ezért van fokozott jelentősége annak, ha felbukkan ebből a korszakból egy-egy festménye. Az évek során több ilyen munkája került elő és ezek is láthatóak a 180 művet bemutató gazdag tárlaton.
Unikum maga a helyszín is – a Pirk Galéria. A Szentendre belvárosának északi részén (a MűvészetMalom szomszédságában), a Bogdányi úton található ingatlan felújítása és múzeummá alakítása 2008-ban kezdődött meg. Bár a munkálatok nem fejeződtek be teljesen, a hagyatékot gondozó Pirk család az életművet áttekintő kiállítás első megrendezésével kívánja bemutatni az eltelt időszakban elért eredményeket. Számos alkotás a restaurálást követően most először lesz látható az ismertebb és az újabban szerzett olajfestményekkel, akvarellekkel, rajzokkal együtt. A Pirk családot a Szentendrei Önkormányzat és a Ferenczy Múzeumi Centrum mellett nagylelkű támogatók is segítették, hogy ne csak a kiállítás jöhessen létre, hanem az épület és belső tereinek impozáns átalakítása is befejeződhessen.
A tárlat november 22-ig látogatható.
Kiemelt kép: Római önarckép, 1937.
