Nagy Gábor népzenészként brácsákon, dudán és furulyákon játszik. Zenészként és kutatóként is kiemelten érdekli a pásztorkultúra, a pásztorzene és -viselet. A zenének egy speciális területét, a különböző hangkeltő eszközök, így a csengők és a kolompok hangolását, válogatását és használatát is kutatja a Dél-Alföld területén mai napig nagy számmal fellelhető pásztornemzedékek képviselői között. A Dél-Alföld pásztorcsaládjai, kiemelten a juhászcsaládok és az általuk megőrzött, formált és alakított viseleti és tárgyi kultúra kutatása fehér folt a népművészetet kutatók körében.
A május 28-tól látogatható, Rokonok címet viselő tárlat 55 fotográfia, mintegy harminc videófelvétel, népzene, állathangok és több eredeti hangfelvétel segítségével mutatja be korunk pásztorembereinek életét.
Nagy Gábor szerint a néprajzi fotó egyszerre dokumentál és láttat, üzenetet közvetít, nem csupán információt, hanem mondanivalót is.
A legkorábbi felvételek 1998-ban készültek Pál Istvánról, a Nógrád megyei pásztorról, az utolsó hagyományőrző dudásról, mesteréről. A többi felvétel 2015-től napjainkig ábrázolja a dél-alföldi és felvidéki pásztorok mindennapjait, munkáját, használati tárgyait, a pásztorok őrzött és őrző állatait. A viseletük, a természetközeli életük és természetismeretük, a jelenben a modernitáshoz való alkalmazkodásuk sajátos, a pásztorokra jellemző kultúrát alakított ki.
Forrás: Veritatis Imago folyóirat, fotó: Nagy Gábor
