Sokszor halljuk, hogy a magyarok pénzügyi kultúrája bőven hagy kívánnivalót maga után. Fejlesztését legjobb már a gyerekkorban elkezdeni, de később sem késő. A Pénzmúzeum tervezői láthatóan igyekeztek megfelelni annak az igénynek, hogy több generáció számára érdekes és hasznos anyagot állítsanak össze e sokak által száraznak tartott témáról. Céljukat elérték: a jelen és a jövő múzeumainak mind ilyennek kellene lenniük. A Pénzmúzeum a gyakran rém unalmas, teletömött vitrineket bemutató kiállítások helyett egyedülálló, innovatív és interaktív élménytúrát kínál a látogatóknak, amelyben játékos elemek egész garmadája segíti a pénzügyek megértését.
A pénz útja című tárlat az „aranybányában” kezdődik. Már itt sejteni lehet, hogy nem hagyományos múzeumlátogatásban lesz részünk: a mosdó berendezése is aranyszínű, és ugyanez igaz a liftre, akárcsak számos más látványelemre. Láthatunk itt térképet a Kárpát-medencei aranybányászat és pénzverés jelentősebb helyszíneiről, és tapogathatjuk az érintőképernyős falat, amelynek segítségével virtuálisan beleshetünk az MNB érem- és pénzgyűjteményébe (később pedig már a valóságban is).
A ruhatár sem szokványos. Egy nagy térképen olyan, az arannyal kapcsolatos, ismert és kevésbé ismert tartalmak jelennek meg, mint hogy jelenleg Kínában van a legtöbb aranybánya, megelőzve az USA-t, Ausztráliát és Oroszországot. Ugyanitt bepillanthatunk az alkímia, azaz aranycsinálás több száz éves történetébe, de még a szekrények is telis-tele vannak háromnyelvű ismertetőkkel. A magyar, angol és kínai nyelv a terminálokon is visszaköszön: ezeken aktiválhatjuk a mágneskártyánkat annak érdekében, hogy a látogatásunk során tallérokat gyűjtögessünk. A bevezető részben néhány, az aranybányászathoz kapcsolódó szerszám – csille, bányászlámpa, csákány – és egy aprócska aranyrög is helyet kapott.
A kiállítás a pénz funkciói – értékmérő, csere-, fizetési és felhalmozási eszköz – köré épül, öt csomópontra bontva. A tárlaton, amelyen két virtuális vezető segíti a tájékozódásunkat, a bejárattól induló aranyszálat (fénycsíkot) követve tudunk végighaladni. Minden csomópontban szembesülünk valamilyen problémával, amelyre aztán a kiállítás ad választ, magyarázatot.
Az első csomópont kérdése az, hogy milyen lenne a világ, ha nem lenne pénz. Mi mutatná meg a különböző termékek értékét? Hogyan működött a kereskedelem a pénz megjelenése előtt? Bár szinte soha nem tudatosítjuk, valójában naponta élünk a pénz értékmérő szerepének lehetőségével. Míg a 16. században még mérlegelni kellett, hogy egy nyúl tíz vagy száz kakaóbabot ér-e, ma már eszünkbe sem jut, hogy hány farmert kellene adnunk mondjuk egy mobiltelefonért. Az egyik játék éppen erre a jelenségre világít rá: hogy mennyire nehézkes – sőt sokszor lehetetlen – a különböző minőségű áruk egymáshoz viszonyított értékét pénz nélkül megállapítani és összehasonlítani.
Az árucserés kereskedelmet kezdetben a protopénzek könnyítették meg: Ausztráliában bumerángok, Tibetben teatéglák, Kongóban Katanga-keresztek töltötték be a kezdetleges pénz funkcióját. A Balkánon a nyestprém számított kiemelt árunak, amelynek neve, a kuna (magyarul nyest) jól ismert a Horvátországban nyaralók számára.
A következő részben a pénz forgalmieszköz-funkcióját ismerjük meg több száz fém- és papírpénz segítségével, amelyek Szent István korától kezdve napjainkig mutatják be a magyar fizetőeszközök evolúcióját. Az MNB gyűjteményének legértékesebb darabjait, köztük az egyik legkülönlegesebb pénzérmét, Székely Mózes ötszörös dukátját okosnagyítóval vizsgálhatjuk meg. Az egyetlen székely származású, mindössze három hónapig uralkodó erdélyi fejedelem 1603-ban verette ezt az érmet, amelyből csupán egyetlen példányt ismer a numizmatika.
Az első papírpénzeket egy jobb rajzkészséggel megáldott személy még simán tudta volna másolni, a maiakat azonban már többféle módon is védik, például UV-A-ra és UV-C-re reagáló jellel vannak ellátva. Ezeket bankjegyvizsgáló nagyítóval alaposan megvizsgálhatjuk, és a saját vagy a kutyánk, macskánk arcképével ellátott papírpénzt is tervezhetünk.
A harmadik csomópontban arra kapunk magyarázatot, hogy miért van szükség bankokra: milyen közvetítő szerepet töltenek be a befektetők és a kölcsönfelvevők között. Azt is megtudhatjuk, mi az 1924-ben megalapított magyar jegybank feladata, és hogyan kapcsolódik össze a kereskedelmi bankokkal meg a háztartásokkal. A Szabadság téri MNB-épület makettjébe belesve megcsodálhatjuk a korabeli díszes elnöki irodát, hologram segítségével az akkori vezetőséget is. Abban az időben e-mailek helyett még csőpostát használtak, ezt mi is kipróbálhatjuk.
Az 1924-es főkönyv virtuális változatát lapozgatva elgondolkodhatunk azon, hogy annak idején vajon a gyöngybetűs írás volt-e az egyik felvételi követelmény a könyvelőknél, és hogy milyen hosszadalmas munkát jelenthetett visszakeresni a tartozik meg a követel oldal eltéréseit.
A következő részben a jelenbe és a jövőbe, a globális pénzügyi rendszerek, a világpénzek univerzumába lépünk be. A tőzsdén mi magunk is belekóstolhatunk a kereskedésbe: cégadatok és beérkező hírek alapján dönthetünk részvények vételéről vagy eladásáról. A fémpénzekkel kirakott világtérképen különböző országok fizetőeszközeit ismerhetjük meg. Az internetes vásárlást látványos installáció magyarázza el, attól kezdve, hogyan kerül a pénz a bankszámlánkra egészen addig, hogy kiszállítják nekünk a csomagot. A pénzügyi stabilitást egy csocsóasztalhoz hasonló szerkezeten teremthetjük meg, míg A pénz jövője – a jövő pénze című szekcióban a fintechről, azaz a pénzügyi technológiáról és a kriptopénzekről tudhatunk meg mindent, amit eddig nem mertünk megkérdezni.
Az ötödik, záró csomópontban a pénz felhalmozási, kincsképző funkciói jelennek meg. De nemcsak a fizikai, hanem a pénzben sokszor ki sem fejezhető eszmei értékek is. Ebben a részben olyan magyar szellemi termékekkel, sporteredményekkel találkozhatunk, mint az Eötvös-inga, a Rubik-kocka vagy az Aranycsapat.
Az utcáról is látható, stilizált formában megjelenő aranyvonat történetét is itt ismerhetjük meg: a II. világháború idején a jegybanki dolgozók harminc tonna aranytömböt és aranypénzt menekítettek ki az ausztriai Spital am Pyhrnbe, amelyet később az amerikai hadsereg hiánytalanul visszaszolgáltatott az országnak. Ez tette lehetővé, hogy a világrekord inflációt produkáló pengőt 1946. augusztus 1-én felválthassa az új pénz, a forint.
A legnagyobb attrakciót pénztúránk vége kínálja: ha bírjuk bicepsszel, megemelhetünk egy 24 karátos, 99,6 százalékos tisztaságú, 12,4 kilós aranytömböt. Ez a nagyobb Rama-kocka méretű aranytömb ma 250–270 millió forintot ér. Vajon milyen látványt nyújthat a 94,5 tonnát kitevő magyarországi aranytartalék, nem beszélve az ebben (is) világelső Egyesült Államok 8133 tonnájáról?
Bár a Pénzmúzeum állandó kiállítását a sok interaktív elemmel láthatóan elsősorban a fiatalokra szabták, az idősebbek is bátran belemerülhetnek a pénzügyi kalandokba, hiszen a virtuális vezetők mellett a csomópontokban felkészült „animátorok” is segítenek. Sőt: akinek a látogatás meghozza az étvágyát, és még többet akar tudni a gazdasági folyamatokról, annak ott az MNB ingyenes e-learning tananyaga, a beconomist is. Ebben rövid videókon, közérthető formában szakértők magyarázzák el, hogy mi fán terem a zöldpénzügy, mi határozza meg egy vállalkozás versenyképességét és milyen digitális technológiák alakítják majd a jövőnket.
Köszönjük az informatív és színes tárlatvezetést Németh Ildikónak, a Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont projektkoordinátorának és Somos Attila osztályvezetőnek.
Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
