Ki ne tudná, hogyan néz ki a Campbell paradicsomleves-konzerv vagy Marilyn Monroe rózsaszín arca és zöld haja? Ezeket Andy Warhol bevéste az emlékezetünkbe. Ahogyan Roy Lichtenstein is a felnagyított képregényjeleneteit, karakteres fekete-sárga-piros színeivel.
Az viszont már kevéssé ismert, hogy a ’60-as, ’70-es évek pop artos világában hasonlóan tehetséges művészek dolgoztak hazánkban is. Többen közülük alkalmazott reklámgrafikusként megjelenítve az Orient Mokka ízvilágát (Bakos István) vagy a remek Biopont, amely eltünteti még a veszélyes ragadozóként ismert tigris csíkjait is (Kemény György). Aztán ott vannak azok az izgalmas pop art mozi- és koncertplakátok, melyeket Görög Lajos, Máté András, Darvas Árpád alkottak ugyanebben az időszakban.
A Marczibányi Téri Művelődési Központban nyílt A velünk élő pop art című kiállítás, amely egészen május 19-ig várja a nosztalgiázni, netalán a „régi idők” klasszikusait megismerni vágyókat. A kiállított plakátok két alkotója Bakos István és Kemény György.
Bakos István középiskolai tanulmányait a Török Pál utcai Művészeti Gimnáziumban végezte el, ahol mestere a legendás Viski Balás László volt. Viski hatására – csakúgy mint osztálytársai, Birkás Ákos vagy Konkoly Gyula – a festőművészi pálya mellett döntött, ezért tanulmányait ezen a szakon folytatta tovább a Képzőművészeti Főiskolán, kezdetben Bernáth Aurél tanítványaként. A főiskolán rövid ideig kapcsolatba kerülhetett az élete végén (1965–1970) ismét ott tanító Konecsni Györggyel, aki jelentős hatást gyakorolt rá, és művészi érdeklődését végérvényesen a plakát műfaja felé fordította.
Bakosnál a hatvanas években már tetten érhető a fotó kitüntetett szerepe, amellyel sokat kísérletezik, plakátjai egyik jól azonosítható védjegyévé válik a reklámfotó integrálása. Összetéveszthetetlenek a pop art szellemében készített művei. Leggyakrabban kereskedelmi és filmplakátjain találkozhatunk a popos atmoszférát felvonultató egyedi, bohém rajzstílusában megalkotott grafikáival vagy Warhol, Roy Lichtenstein egyértelmű hatását tükröző munkáival. A Quintett csoport tagja. Plakátjai gyakorta részesültek elismerésben az Év Legszebb Plakátja versenyeken, 1975-ben különdíjat kapott a Varsói Nemzetközi Plakátbiennálén, ahol kitüntetett munkája a kiállítás hivatalos plakátja lett.
Bakos tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Plakát Társaságnak és a Magyar Művészeti Akadémiának. 1995-ben Ferenczy Noémi-díjjal tüntették ki.
„Kemény György a kiállítás másik alkotója, a tigrisbundán is hatásos Biopon, az új fürdőruháért sóvárgó lányok plakátjának nyughatatlan grafikusa. Tervezett ő kutyából hidat, konzervből széket, na meg arculatot az Interpress Magazinnak és a Fészek Művészklubnak is. Karakterének legmeghatározóbb vonása az a világ felé forduló örökös kíváncsiság, aminek alapállásából aztán kísérletezésen érlelt, sokszor személyes élményen alapuló művészeti végtermékben közli felfedezéseit” – írja az alkotóról Szőnyeg-Szegvári Eszter művészettörténész.
„Kemény György a főiskola előtt egy évig a kiváló reklámgrafikus és tipográfus Gábor Pál stúdiójában ismerkedett a plakátgrafikával. 1956 és 1961 között végezte el a képgrafika szakot, ahol mesterei Hincz Gyula és Ék Sándor, pálya- és szaktársai pedig olyan generációs művészegyéniségek voltak, mint Maurer Dóra, Konkoly Gyula vagy Lakner László. 1963-ban meglátogatta a Párizsba emigrált Gábor Pált. Ekkor ismerkedett meg a fogyasztói kultúra raszterpontokba, harsogó színekbe csomagolt nemzetközi pop art áramlataival, melyeket hazatérve pionírként integrált a magyar (plakát)művészetbe is. Mind a kultúrpolitika, mind a közönség és a szakma oldaláról beszédtéma lett a Stúdió 58–68 kiállítási plakátjának óriás pink kézfeje, a Biopon, a Fahrenheit 451 élénk lokálszínekben úszó grafikái, de különösen Az esernyő öltöztet pornografikusnak ítélt, lehengerlő nőalakja. Itt, Kádár vasfüggönnyel óvott szürke játszóterén, nélkülözve azokat a közvetlen inspirációkat, melyekből maga az irányzat piedesztálra emeltetett. Ez a kis kelet-európai pszichedélia a pop art különleges lenyomatává vált Kemény és az őt követő művésztársak plakátjain” – fogalmazott a művészettörténész.
