„Igazi békebeli hangulata van ennek a mesekönyvnek – fogalmazott az online könyvbemutatón Czakó Réka. – A saját nagyszüleimet is beleírtam a történetekbe. Három nagymamám is volt, mivel egyiküket korán elvesztettem” – mesélte Finy Petra. „Ami összeköti őket, hogy minden helyzetben tudják, mi lendíthet át a nehézségeken.”
„Szeretem, ha az illusztrátor képes továbbmesélni a történetet, Viki a saját lelke egy darabkáját is belerajzolta, ötleteket álmodott bele, és ezért nagyon hálás vagyok” – tette hozzá az író.
Bogdán Viki illusztrátor elmondta: a címlapon látható rajzon a fa tetején ejtőző, vagány nagymama nagyon fontos volt számára, és – bár nem tudatosan – a nagypapa karakterével a saját felmenőit is megidézi. Beszélt arról is, hogy mivel öt éve Belgiumban élnek, az utóbbi időben csak online találkoznak a szüleikkel, nyáron viszont a gyerekeknek szerencsére jutott egy élménygazdag hét Horvátországban a nagyszülőkkel.
Tizenöt mese szerepel a kötetben, a történetek mindegyikében valamilyen problémával küzdenek az unokák – a szülők válásától a telefonfüggőségig –, és a nagyszülők segítenek nekik, sokszor a saját élettörténetükkel – hangsúlyozta Czakó Réka.
„Emma lányom fontos lektorom volt: a feltétlen szeretetről szóló kutyás mesét, ami szerintem az egyik legfontosabb üzenetet hordozza, ő találta ki. A papámék Fickó kutyáját írjuk meg. Ő rostálta ki az egyik nagyszülő elvesztéséről szóló történetet is, mert túl szomorúnak találta” – tette hozzá Finy Petra. „A történetek mind a mesekönyvhöz születtek. Ahogyan haladtam előre, éreztem, hogy egyre komolyabb témák kerülnek szóba, egyre árnyaltabban.”
Bogdán Viki elmondta: „Nekem nagyon tetszik a könyvben a koncepció, hogy bár vannak nehézségek, problémák, ezeket nem kell elfedni, hanem beszélgetni kell róla – akár a gyerekekkel is. Óriási kincs, hogy kinyitja ezeket a beszélgetéseket.”
„Szokták mondani, hogy tanító meséket írok” – jegyezte meg Finy Petra. „A történetek mentén elindulhat egy beszélgetés a családban az adott kérdésről, ehhez igyekszem a szülőknek is fogódzókat elrejteni. Nem mintha mindent tudnék: a saját kudarcok, tapasztalatok, remények kerülnek bele a kötetbe.”
Az író szerint komoly kihívás a családok életében, hogy a valódi értéket, teljesítményt nyújtó emberekről a médiában egyre kevesebb szó esik, és komoly szakmai munka nélkül válhat valakiből celebritás. „Ezért tartottam fontosnak a kiemelkedő, valós személyek megemlítését, így került bele mások mellett Fahidi Éva, Houdini és Hajós Alfréd története. Végre nem matricalények, pixelfigurák vagy idealizált képregényhősök vannak az érdeklődés középpontjában. A nagyszülők fontos példaképek, tőlük tanulhatunk a legtöbbet, bár a hétköznapokban ezt ritkán tudatosítjuk.”
Bogdán Viki mesélt arról, hogy Belgiumban felnőtt témákat is bátran megvitatnak a gyerekekkel az óvodákban, iskolákban. „Nagyon szeretem, ahogyan a kicsiket kezelik; sokszor a gyerekhíradóból tájékozódó lányaimtól tudom meg, mi történt a világban. Az időseket is bevonják az oktatásba. Az öregedés sem tabu. Egyszer csináltak az iskolások egy előadást, amelyhez kölcsönkérték az idősek kerekes székeit, és azokkal száguldoztak. Fontos, hogy ők se szoruljanak ki a társadalomból.”
Finy Petra szerint sokan törekednek arra, hogy a nagyszülők és az unokák közt szorosabb kapcsolat jöjjön létre, de mivel gondolkodásmódban, nyelvhasználatban is hatalmas a szakadék, elbátortalanodnak. „A könyv írása közben rájöttem, hogy mi volt a legfontosabb számomra, amit a nagymamámtól kaptam: az osztatlan figyelme. Számára az én örömöm, problémám volt a legfontosabb.
Ha nagymama leszek, én is erre törekszem majd!”
Nyitókép: Finy Petra. Fotó / forrás: Debreczeni Fanni / a szerző Facebook oldala
